25 ezer évig változatlan varázslatokat végeztek egy ausztrál barlangban

Írásban először csak a 19. században említették az ausztrál őslakosok tűzszertartását: ekkor Alfred Howitt antropológus a délkelet-ausztráliai törzsek hagyományait kutatta, és élőben is megfigyelte, ahogy a gunaikurnai törzs gyógyítói (mulla-mullung) zsírt kentek a hajítófáikra, majd kisebb tüzekbe helyezték őket, miközben egy személy nevét énekelték. Howitt a Cloggs-barlang közelében figyelte meg a szertartást, amiről a barlangban történő, 2019 és 2020 közötti feltárások bebizonyították, hogy 12 ezer éves múltra tekint vissza. Ezzel a feltárásról készült 2024-es tanulmány szerint ez lett a világ legrégebben ismert kulturális rituáléja.

Az egyik tűzrakóhely egy hajítófával
Fotó: JESS SHAPIRO/AFP

12 ezer év sem kevés, de egy friss kutatás szerint a szertartás még régebbi: a régészek és az archeobotanikusok ezúttal nem a kazuárcsontok vagy a rituáléhoz használt zsír nyomait kutatták, hanem a hamu jelenlétét. Mint kiderült, a Cloggs-barlangban már 25 ezer évvel ezelőtt is végeztek tűzszertartásokat, legalábbis erre utalnak az itt talált fitolit-nyomok, amelyek egy helyi fűfélétől származnak. A fitolitok (mikroszkopikus növényi maradványok) elsősorban a pázsitfűfélékben találhatók meg. A nyomok szerint a szertartás során az őslakosok gyökerestül égették el a füveket, valószínűleg azért, mert a hamunak kiemelt szerepet tulajdonítottak.

Változó varázslási kedv

Bár a kutatók nem tartják kizártnak, hogy a növényi maradványok természetes úton is bekerülhettek a barlangba, például a közönséges rókakuzu (Trichosurus vulpecula) ürülékével, a szertartások fontos részének számító hamu jelenlétéhez mindenképpen emberi tevékenység szükséges. Bár a legrégebbi hamurétegek 25 ezer évesek, a maradványok alapján úgy tűnik, hogy bár a hagyomány többé-kevésbé folyamatos volt, a varázslási kedv az idők során ingadozott.

Bruno David, a melbourne-i Monash Egyetem régésze szerint az egyik ilyen csúcspont 4400 évvel ezelőtt következett be: ekkor sűrűbben követték egymást a hamurétegek, és nagyobb területen voltak jelen a barlangban, mint korábban. Ez a periódus 1600 évvel ezelőttig tartott, utána ismét megritkultak a nyomok. 2000 évvel ezelőtt az őslakosok újítottak: egy kőtömböt helyeztek a barlang közepére, ezután 400 éven keresztül a szikla körül égették a füvet.