Kisebbek és ügyetlenebbek lesznek a halak a csónakok zajától

augusztus 31.
tudomány

Ha megijesztik, az Acanthochromis polyacanthus először C alakban meggörbül, majd igyekszik minél gyorsabban elmenekülni a veszélyforrástól – legalábbis akkor, ha normális környezetben nőtt fel. Az Exeteri Egyetem egy friss kutatásában azt vizsgálták, hogy hogyan hat az eredetileg a Nagy-korallzátonynál élő faj viselkedésére a zajszennyezés, és mint kiderült, nem jól: azok a példányok, amelyeket folyamatos motorcsónak-hangoknak tettek ki a fejlődésük során, nagyobb eséllyel úsztak a veszély irányába, mint azok, amelyek nyugodt környezetben nevelkedtek.

Acanthochromis polyacanthus
Fotó: Sophie Nedelec

A kutatók 78 napon keresztül vizsgálták az állatok viselkedését. Az egyik csoportnak olyan hangokat játszottak le, mint amilyenek a természetes környezetükben is körülveszik őket, a másiknak viszont motorcsónakzajt (ami most már szintén jellemző a természetes környezetükre). Mint kiderült, a zajszennyezés már embrionális korban is megárt a halaknak, de fiatalkorukban sem használ nekik – ezeket külön-külön is kipróbálták, hasonló eredménnyel.

Bambák és ijedősek

Mint kiderült, a zaj nemcsak a halak viselkedését, hanem a méretét is megváltoztatja: azok a példányok, amelyek lármában nőttek fel, átlagosan 7 százalékkal kisebbek voltak, mint a nyugodtabbak. A zajteszt után a kutatók egy súlyt ejtettek a halak akváriumába, és megfigyelték a viselkedésüket. Azok a példányok, amelyeket nem tettek ki zajszennyezésnek, az esetek 80 százalékában reagáltak a veszélyre, és csak az esetek 20 százalékában úsztak a veszélyforrás felé, azok viszont, amelyeket zajban neveltek, 40 százalékban a ragadozó irányába kezdtek menekülni. Már ha egyáltalán reagáltak a veszélyre, az esetek 32 százalékában ugyanis észre sem vették, hogy történt körülöttük valami.

Sophie Nedelec, az Exeteri Egyetem ökológusa szerint ennek több oka is lehet: korábbi kutatások kimutatták, hogy zajos környezetben a szülők kevésbé hajlamosak „legyezgetni” az ikrákat, amelyek így kevesebb oxigéndús vízhez jutnak, de a folyamatos stressz a későbbi fejlődésnek sem kedvez. Az is elképzelhető, hogy azok a példányok, amelyek lármában nőttek fel, érzékenyebben reagálnak a későbbiekben is a zajokra, és emiatt elhamarkodott döntéseket hoznak – például tévedésből a ragadozó felé indulnak, ha megriadnak. Az ökológus szerint ezért ideje lenne fontolóra venni a korallzátony környékén a motorcsónak-forgalom korlátozását, legalábbis ívási időszakban, a faj példányai ugyanis fontos szerepet töltenek be a zátonyok ökoszisztémájában.