Szabad szemmel is látható óriásbaktériumok élhetnek a bélrendszerünkben

Az emberi bélrendszerben is élhetnek óriásbaktériumok, legalábbis erre utal egy berlini kutatócsoport friss elemzése. A baktériumok jellemzően két mikrométer körüliek, óriásnak a tíz mikrométernél nagyobbakat tekintik, az Epulopiscium nemzetség tagjai azonban akár 600 mikrométeresre, vagyis több mint fél centisre is megnőhetnek, így szabad szemmel is láthatók – ezeket a baktériumokat eddig főként doktorhalfélék beléből ismerték.

A Berlini Műszaki Egyetem kutatója, Danny Ionescu és munkatársai most több mint 600 ezer, a világ több mint 80 országából származó mikrobiom-minta DNS-szekvenciáit vizsgálták át, és a kagylóktól a görényekig számos állatfajban több tízezer találatot kaptak. Emberek ezreinek mintáiban is kimutatták az Epulopisciumhoz köthető DNS-t, ám ez általában a mintában azonosított szekvenciák mindössze 1-2 százalékát tette ki, ritka esetekben azonban akár a 20 százalékát is.

Hogy ezek a baktériumok mit csinálnak az emberi szervezetben, azt egyelőre nem tudni, de halakban a bélrendszer kémhatását és az emésztőenzimek működését befolyásolják. A kutatók szerint az első életévben a leggyakoribbak, és gyakrabban fordulnak elő gyulladással járó emésztőrendszeri betegségekben, például vastagbélrákban szenvedőknél. Ionescu szerint azonban nem ők okozzák ezeket a betegségeket, hanem csak a felborult bélflóra kínálta lehetőséget használják ki. Az óriásbaktériumok egyetlen sejtjében több száz vagy akár több ezer kromoszóma is lehet, ez a genetikai sokféleség segíti őket abban, hogy instabil környezetben is boldoguljanak – a kutató szerint ezért a jelenlétük akár a bélflóra zavarának korai jelzője is lehetne, még a tünetek megjelenése előtt.

Más szakértők ugyanakkor óvatosságra intenek. A Trentói Egyetem kutatója, Nicola Segata a New Scientistnek elmondta: nagy meglepetés lenne, ha valóban óriásbaktériumok élnének a belünkben. Úgy véli, a DNS-alapú keresés olyan, akár ismeretlen baktériumokat is kimutathat, amelyek hasonló génekkel rendelkeznek, de egyáltalán nem óriásiak. Ionescu válasza erre az, hogy a gének gazdája ebben az esetben is valószínűleg közeli rokon, hasonló testfelépítéssel. A végső bizonyítékot csak a mikroszkópos megfigyelés adhatja meg, ezért a kutatók most a megtalált szekvenciákhoz kötődő fluoreszcens jelölőkkel próbálják láthatóvá tenni a baktériumokat.