4500 évre datálható annak a mai Törökország déli partjainál 2024-ben felfedezett hajóroncsnak a kora, amelynek feltárásával a napokban végeztek az antalyai Akdeniz Egyetem kutatói – írja a New Scientist. A kormeghatározás szerint ez a valaha talált legrégebbi hajóroncs.

A régészek 2024-ben, a törökországi Földközi-tengeri partvidéken végzett víz alatti kutatás során bukkantak a roncsra Kekova szigetének közelében. Maga a hajótest fából készült, így az idők során elkorhadt, ám a hónap elején lezárult feltárások során a kutatóknak sikerült a tengerfenékről a hajó rakományából 30 cserépedényt felszínre hozniuk.

Az amforák jellegzetes formája egyértelmű egyezést mutat a Levante és Egyiptom területén készített kora bronzkori kerámiákkal. Ennek alapján datálták a hajórakományt a régészek az időszámítás előtti 2700 és 2400 közötti időszakra. A Földközi-tengeri kereskedelem legkorábbi, de már stabilan működtetett szakaszában ugyanis a kereskedők a lapos fenekű és kúposabb formájú edényeket kezdték preferálni, mivel ezeket hatékonyabban lehetett elhelyezni a hajók rakterében. Az amforák közötti apró eltérések arra utalnak, hogy azok „különböző műhelyekből, sőt valószínűleg különböző településekről” származnak – idézi a lap a feltárást vezető Hakan Öniz professzort.

A rakomány alapján a neves archeológus arra következtet, hogy a hajó körülbelül 10 méter hosszú lehetett, és a Földközi-tenger keleti partvidékének egyik kikötőjéből indult útnak. A legénység a part mentén hajózva különböző falvakból gyűjthetett össze olívaolajjal vagy borral teli amforákat. A hajó valószínűleg éppen Kréta szigetére, a minószi civilizációhoz, vagy a mai Északnyugat-Törökország területén fekvő Trója városába tartott, amikor elsüllyedt.

Az amforák mellett a régészek több kőhorgonyt is találtak. Ezek a roncstól távolabb feküdtek, ami arra utal, hogy a legénység a tengerbe dobhatta őket, amikor a hajó egy vihar során bajba került.

Törökország Földközi-tengeri partvidékén már több száz ókori hajóroncsot találtak. Ezek többsége a római és a bizánci korban süllyedt el, de akad köztük néhány, amely a bronzkorból származik. Az 1982-ben felfedezett Uluburun-hajóroncs például a késő bronzkorból való, nagyjából időszámítás előtt 1300 körül süllyedt el, és a Földközi-tenger térségének különböző kultúráiból származó luxusárut, ébenfát, elefántcsontot, strucctojásokat és ékszereket szállított. Öniz legutóbbi kutatásai során további két bronzkori roncsra bukkant: az egyik a középső, a másik a korai bronzkorból származik. A Kekova-lelőhelyen talált roncs azonban minden eddiginél régebbinek tűnik. Jon Henderson, az Edinburgh-i Egyetem kutatója a New Scientist-nek nyilatkozva megjegyezte, hogy a kerámiák összehasonlításán alapuló kormeghatározás nem mindig pontos, mivel a hasonló formák és díszítőelemek akár hosszú időszakon keresztül is előfordulhatnak. A radiokarbonos vizsgálat segíthetne a pontosabb datálásban, ám a lelőhelyen sajnos nem maradt fenn semmilyen szerves anyag.

Eddig a világ legrégebbi ismert hajóroncsának a dél-görögországi Dokosnál talált, korai bronzkori roncsot tartották, amelyet i. e. 2700 és 2200 közé datáltak. Öniz szerint a Kekova-roncs régebbi, mint a dokosi, ám Henderson úgy véli, a két lelet akár egykorú is lehet.

Az Akdeniz Egyetem az alábbi videóban számolt be a feltárásról saját YouTube-csatornáján: