Először figyeltek meg egy pókot alvás közben
Hiába elterjedt az állatvilágban az alvás, még mindig meglepően keveset tudunk róla: nem tudjuk, miért és hogyan alakult ki, mi az evolúciós haszna, arról pedig éppenséggel semmit sem tudtunk eddig, hogy a pókok alszanak-e, illetve alvásnak lehet-e nevezni, amikor pihennek. Eddig: a Bonni Egyetem egy friss kutatásában több, egymástól független kritérium alapján megállapították, hogy a Portia fimbriata nevű pók nemcsak úgy néz ki, mint ami alszik, hanem valóban alszik is.
Daniela C. Rößler ökológus, a mostani tanulmány egyik szerzője már egy másik pókot, az Evarcha arcuatát is rajtakapott alvás közben, de itt még nem volt száz százalékig bizonyított, hogy ami REM-mozgásnak tűnt a pók esetében, az valóban megfelel-e annak. Ehhez ugyanis először azt kellett volna bebizonyítani, hogy a pók valóban alszik – az ökológusok éppen ezt a hiányt pótolták a mostani tanulmányban.
Az alvás sokban különbözik a pihenéstől: az állatok megfelelő pózba helyezkednek, kevésbé vannak tisztában a környezetükkel, és csak megfelelően erős inger ébreszti fel őket. Ha valamilyen oknál fogva nem tudják kialudni magukat, ezt később általában pótolják – a kutatók éppen ezeket a sajátosságokat keresték a Portia fimbriata viselkedésében.
Alszik, de miért?
Rößler és társa, Nadja Geiger infravörös kamerákkal figyelték meg az állatot. Kiderült, hogy a pókok döntően nappal aktívak, éjszakára egy sajátos pózt vesznek fel az alváshoz, és kevésbé reagálnak az őket érő ingerekre pihenés közben – különösen akkor, ha az alvás REM-fázisában, vagy valami ahhoz hasonlóban járnak. Mert ezt is megfigyelték az esetükben: a pókok nem egyszerűen ledőltek aludni, hanem közben olykor megmoccant a lábuk, a szájszervük és a szemük is. A kutatók kipróbálták azt is, hogy mi történik, ha nem hagyják aludni a pókot: ehhez 25 muslicát engedtek be hozzá éjszakára, hogy lekössék valamivel. A kísérlet sikeres volt, a pók nem aludt el – másnap viszont 80 százalékkal több időt töltött REM-szerű fázisban, mint azelőtt, hogy megzavarták volna.
Ez a viselkedés kísértetiesen hasonlít arra, ahogy a gerincesek pótolják a kimaradt alvásidőt, a kutatók ezért úgy sejtik, hogy a REM nem az álom véletlenszerű velejárója, hanem valamilyen alapvető biológiai funkciója lehet. A kutatóknak arra is van ötletük, hogy miért pont a Portiánál figyelték meg az alvás tüneteit: a REM az eddigi feltételezések szerint a tanuláshoz és az emlékek feldolgozásához fontos, az Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában élő állatot pedig a legintelligensebb pókok között tartják számon. Vadászat közben ravasz terveket kovácsol, a siker reményében időigényesebb megoldásokat választ, mint kevésbé eszes társai, és emlékszik is rá, ha egy-egy stratégiája sikerrel járt – ezért elképzelhető, hogy nagyobb szüksége van az emlékek rendezésére is, mint a többieknek.
Ez magában természetesen még nem zárja ki, hogy más pókok is alszanak a Földön – Rößler szerint az alvás még elterjedtebb lehet az állatvilágban, mint ahogy eddig gondoltuk, csak éppen még senki nem vizsgálta meg elég alaposan ezt a kérdést. Mindez azt is jelenti, hogy az alvásnak meglepően ősi evolúciós gyökerei lehetnek – de az sajnos nem derült ki a kutatásból, hogy a pók álmodik-e alvás közben, az pedig végképp nem, hogy ha igen, mit.