„A kultúrában jövőre a NER tizenhetedik éve jön”
A kulturális és egyetemi élet szereplői, közgyűjteményi dolgozók, alkotóművészek, kultúrmunkások jelezték felháborodásukat és csalódottságukat a hétvégén, amikor napvilágot látott a kormány 2027-es költségvetés-tervezete. Merthogy abban változatlan, vagy még nagyobb költségvetéssel, lényegében érintetlenül benne maradt az Orbán-korszak számos torz kreatúrája, például a rendszer ideológiai alátámasztását szolgáló történeti intézetek és művészeti intézmények, amilyen a Veritas vagy a Magyarságkutató Intézet vagy a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Miközben a NER-ben kivéreztetett, letaposott és marginalizált intézmények, mint például az MTA részeként működő Széchenyi Irodalmi - és Művészeti Akadémia (SZIMA) neve mellett ugyanúgy fillérek szerepelnek, mint az elmúlt másfél évtizedben.
„Teljesen abszurd, hogy az április 12-én történtek után a kulturális kormányzat előállt egy olyan költségvetés-tervezettel, amelyben a NER-ben minden létező pozícióba beemelt MMA-nak a tavalyinál többet, a SZIMA-nak a tavalyinál kevesebbet juttatnak. A különbség nem kicsi a két intézmény támogatása között: 20 milliárd forint, nyilván az MMA javára” – írja a Vörös Neon Cabaret Színház november 1-jén közzétett posztja, amiben Tarr Zoltán kulturális miniszter fotójára azt írták: „Hankó Balázs II.” A Vörös Neon a tényleges politikai fordulatot hiányolja a kultúrában: „eddig semmit nem láttunk, ami utalna arra, hogy bármilyen létező koncepció lenne az állam kultúrafelfogásának valóban közszolgálati célú átalakítására: szólamokat hallottunk, de őszintén szólva, a padlás is tele van velük, konkrétumok meg nincsenek”.
Mélyi József művészettörténész, egyetemi oktató egyenesen úgy fogalmaz, „a kultúrában a NER tizenhetedik éve jön”. Mélyi a Qubit kérdésére elmondta:
„A kulturális költségvetést látva egyre inkább kettős dilemma körvonalazódik: vajon a NER utáni első évben, vagy a NER tizenhetedik évében járunk-e, illetve, hogy polgári vagy nyárspolgári kormány irányítja-e Magyarországot? Ha a következő hónapban a tervezetben nem történik mélyreható változás, egyre inkább az utóbbiak felé billen el a mérleg”.
A felháborodás most nagyobb, mint május közepén, amikor megjelent a minisztériumok feladatkiosztása (az ún. statútumrendelet), és a kulturális minisztérium neve mellett ott állt, hogy „a Magyar Művészeti Akadémia elnökének közreműködésével kidolgozza a Kormány kultúrpolitikáját, és felel annak megvalósításáért és érvényesítéséért”. Akkor az volt a válasz, hogy nyugalom, mindez csak formaság, természetesen az új politikára nem az MMA lesz hatással. Most azonban a költségvetés tervezete (elvben) valódi értékválasztásokat mutat: feketén-fehéren szerepel benne, hogy az MMA működési költségekre jutó pénze tavalyhoz képest még növekszik is, 14 milliárd 390 millió forint lesz. A SZIMA-é viszont az eddig is teljesen jelentéktelen 37 millióról tovább csökken, 35 millióra. Az MMA az előző rendszer kiszolgálója volt, és gőzerővel dolgozik önmaga átmentésén, miközben természetesen még mindig alkotmányban kiemelten szereplő köztestület. Eközben a SZIMA-t – amely tagja például a European Alliance of Academies-nek, míg az MMA-nak nem látszanak releváns nemzetközi kapcsolódásai – ellehetetlenítették az Orbán-rendszerben. Egyáltalán nem érthető tehát, miért kell az MMA önátmentését segíteni, ismét bebetonozni a helyét, biztosítani, hogy továbbra is gondtalan kifizetőhely maradhasson – hacsak nem arról van szó, hogy az új kulturális kormányzatnak ez így tökéletesen megfelel.
A Prae.hu folyóirat múlt szombaton megjelent cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy „jövőre jelentősen csökken a Nemzeti Kulturális Alapból (NKA) nyújtott támogatásokra fordítható összeg”, azaz a belső arányok változnak, és nem a kulturális produktumok javára. Ami az NKA-t illeti, az továbbra is minisztériumi háttérintézmény, ami nem az autonómia helyreállítása felé mutat, és az egyes területeken sem látszik sok előrelépés: a szépirodalom területén például most 30 milliós pályázati keretet írtak ki, a pályázati gyakorlatban pedig továbbra is benne marad a nevezési díj intézménye, ahogy a kollégiumokban is az MMA-s tagok. Gerlóczy Márton író vasárnapi Facebook-posztjában ezt írta: „Nagyon jó, hogy újra lehet pályázni az NKA-nál, imádok bingózni ugyanis. 33 ezer a nevezési díj és 30 millió a keret, szóval csak 909 db nyomorult kell ahhoz, hogy összejöjjön a 30 millió, aztán az a néhány MMA-s ugyanúgy odaadja a haverjainak a pénzt, ahogy az elmúlt tizenöt évben. Én inkább írok a Hankónak a böribe, onnan előbb kapok pénzt.”
Többen rámutatnak, hogy a Liget Projekt, vagyis a Városligetbe elképzelt nagy múzeumi negyed szintén a költségvetési sorok között szerepel, miközben a projekt léte alapjaiban kérdőjeleződött meg az elmúlt hónapokban, és úgy tűnt, hogy akinek a nevéhez fűződik, Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója is elengedte már. Tegyük hozzá azt is, nagy nyertesnek tűnik a Nemzeti Filmintézet, azaz az állami filmtámogatás szervezete, és az előadóművészeti terület – mindkét esetben jelentősen nőtt a költségvetési támogatás.
De nemcsak a kultúráról, és nem csupán néhány intézményről és területről van szó. Rainer M. János történész Facebook-posztja további anomáliákra mutat rá. Így például az orbáni történeti és politikai narratívát építő és azt propagáló intézetek továbbélésére: „Az orbánista emlékezetpolitikai intézmények állami támogatása lényegében változatlan lesz jövőre. A Magyarságkutató, a Veritas, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatala, a Nemzetstratégiai Intézet, a Nemzeti Örökség Intézete és a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért együttes állami támogatása kb. 7,4 milliárd forintra rúg.” Rainem M. szerint ha az orbánizmus intézetei csak a felét kapnák a jelenlegi tervezett összegeknek, már megvolna a fedezet a közgyűjteményi dolgozók nagyobb arányú béremelésére. „Megnéztem két további sor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (az öt legnagyobb közgyűjtemény) és a Közgyűjtemények sor személyi kiadásait. 2026-ban ezek (járulékokkal együtt) 25 milliárdot tettek ki, 2027-re a tervezet 31,3 milliárdot szán, a növekedés kb. 25 százalék. Érdekes módon, a közgyűjteményi dolgozóknak 2027-re csak 10,7 százalékos béremelést ígér a minisztérium, s nem hiszem, hogy hatalmas létszámemelés, személyeknek járó költségtérítések stb. indokolnák a különbséget. Akárhogy is, ha az »intézeti« 7,4 milliárdnak mondjuk a felét, 3,7 milliárdot a nyomorúságos bérekért dolgozó közgyűjteményiek kapnák, abból a tavalyihoz képest legalább még 12 százalék béremelés kijönne. Ami már 22,7 százalék - kicsit jobban hangzik. Ha képviselő lennék (ami nem vagyok), legott módosítót nyújtanék be. Ebben az értelemben.”
A közgyűjteményi terület dolgozóinak szakszervezete, a KKDSZ szinte azonnal a választások után tájékoztatta miniszterelnököt a dolgozók elfogadhatatlan bérhelyzetéről. Május elején egyeztetést kezdeményeztek Tarr Zoltán kultúrárt felelős miniszterrel is, vele nem sikerült találkozniuk, de Sári Zsolt, közgyűjteményekért felelős államtitkárral igen. Dobrovits Orsolya, a KKDSZ elnöke a Qubitnek elmondta:
„A 10,7 százalék eleve úgy áll össze, hogy nő a garantált bérminimum és benne van az SZJA-kedvezmény, tehát végső soron alig van a bérnövekedés, sokaknál pedig nincs is. Tudjuk, hogy nem a kulturális minisztérium őrzi a kassza kulcsát, ezért a Pénzügyminisztériumot is megkerestük, ott viszont azt a választ kaptuk, hogy menjünk vissza a kultúráért felelős minisztériumhoz. Vagyis tovább él ugyanaz a struktúra és módszer, ami ellen tiltakoztunk. Sokszor elhangzott, hogy 16 év bűneit, mulasztásait nem lehet egycsapásra jóvá tenni. Ez igaz, de jelenleg az út sem látszik, amin elindultunk volna.”
„Fájdalmas rátekinteni a mindig is mostohán kezelt ágazatok – mint például a szociális szféra – dolgozóinak nyomorúságos fizetéseire, valamint a beígért emelés helyetti, alig 10 százalékos bérkiegészítésre, és hallgatni a magyarázkodást, hogy erre most sem jut több pénz – fogalmaz vasárnapi posztjában Závada Pál író. – Fölfoghatatlan az is, hogy miért folytatódik azoknak az egyetemeknek a kiéheztetése, mint például az ELTE vagy a Zeneakadémia, amelyek ellenálltak az alapítványi formába való bekényszerítésnek. És elkeserítő, hogy a kormányzatnak mindeddig nem volt érkezése legalább fölmérni és megérteni a kultúra intézményeinek és támogatásának az orbáni politika által súlyosan befolyásolt rendszerét, hogy legalább a legkárosabb folyamatokat leállítsa - még ha nem tart is ott, hogy kiépítsen egy egészséges, új szisztémát. Semmi nem indokolja, hogy az MMA kiváltságait és korábbi finanszírozását a kormány nemhogy változatlanul hagyja, hanem még meg is emelje, vagy hogy a történelemhamisító intézményeket változatlanul pénzelje, miközben a tudomány, a kultúra vagy a közgyűjtemények valódi hivatásgyakorlóit nem becsüli meg.”
A budapesti Trafó igazgatója, Erdődi Katalin egészen konkrét követeléseket és javaslatokat is megfogalmazott hétfő reggel közzétett posztjában. „Egyelőre ezt követelhetjük: a 2027. évi költségvetésben a kulturális területre tervezett költségkeretet osszák újra és osszák el úgy, hogy stratégiailag fejlessze a területet, vegye figyelembe a kulturális dolgozók érdekeit és a bérrendezés, béremelések szükségességét, és számolja fel, vagy alakítsa át azokat a csúcsintézményeket, amelyeket a NER a hatalmi és pénzügyi koncentráció céljával, a kulturális autonómia és a művészi szabadság ellenében hozott létre és amelyek jelenleg strukturálisan torzítják ezt a területet.”
Szerinte a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium (TTKM) ne hozzon elhamarkodott döntéseket, ha egyelőre nincs „előremutató, valódi strukturális változást célzó kultúrpolitikai vízió”. Ha pedig még nem volt ehhez elég idő, szakember, erőforrás, akkor „hirdessen interregnumot, hogy ezáltal legalább az anomáliák kontinuitását, továbbörökítését megszakítsa, folytasson egyeztetést a különböző területek szakmai érdekképviseleteivel, illetve kezdeményezzen ágazatokon átívelő egyeztetést a jól átgondolt strukturális változás érdekében.”
Erdődi hozzáteszi: „nem az egymással való versenyzésre, hanem egy új, átfogó, minden terület megfelelő fejlődését és dolgozóinak méltányos munkakörülményeit biztosító rendszerre van szükség. Ez nem a NER előtti status quo, nem restauráció, hanem (ideális esetben) egy új kultúrpolitika, egy olyan vízió és cselekvési terv, amelynek kidolgozására és megvalósítására egyedülálló lehetőséget biztosít a jelenleg zajló politikai változás”.
Kerestük a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium (TTKM) sajtóosztályát, és megkérdeztük, hogy érzékeli-e a minisztérium a kulturális színtér számos szereplőjének felháborodását. Ha igen, mivel indokolják a NER intézményeinek változatlan, vagy akár növekvő költségvetési számait? Mivel sokan várnak kulturális politikai fordulatot az áprilisi választások nyomán, megkérdeztük azt is, hogy mennyiben tükrözi a jelenlegi tervezet a TTKM értékválasztásait. Amint megérkeznek a válaszaik, frissítjük cikkünket.
A cikk illusztrációihoz Király András Atelier Populaire című sorozatából válogattunk. Király 2013 óta szinte naponta készít plakátterveket, amelyek kezdetben az MMA-ra reflektáltak, később pedig az MMA rövidítést helyezték bele szavakba, kifejezésekbe, a NER kultúrpolitikáját és nyelvpolitikáját kötve össze.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Valaha rendszerváltó vívmány volt, ma házkutatás helyszíne – az NKA bőven megérett az újratervezésre
A Nemzeti Kulturális Alap kezdetben a térségben is egyedülálló volt, mint független projekteket támogató szervezet. Évtizedeken át az volt a kérdés, a kormányok mennyire hagyják élni és működni. Most, amikor párt-ATM vált belőle, ideje lenne újragondolni.
„Ha albérletet is kellene fizetnem, fogalmam sincs, mire lenne elég” – botrányosak a fizetések a modellváltásnak ellenálló egyetemeken
Az ELTE-hez hasonlóan a Zeneakadémia és a Képzőművészeti Egyetem is kimaradt a kekvásításból, nem is emelkedtek a bérek szinte egy fillért sem. A két rangos művészeti egyetemen mára abszurd viszonyok alakultak ki – van, ahol még csökkenhet is az oktatók és a többi alkalmazott fizetése.
Ahol már a pedagógusbér is álom – nyomorszinten a művelődési, múzeumi, könyvtári dolgozók
Négy éve a kampányidőszakban kaptak béremelést, most pedig újra a választások előtt – csakhogy a 15 százalékos emelést rég elvitte az infláció. A magyar kultúra napján tüntetnek a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók, és ismét elmondják: elegük van.
