Az ázsiai elefántok társas kapcsolatait is károsítja a faj populációinak zsugorodása

november 16.
tudomány

12 év Srí Lankán végzett terepkutatási eredményeit összegzi a Science folyóiratban megjelent tanulmány, amelynek szerzői szerint az ázsiai elefántok (Elephas maximus) szociális viselkedését is erodálja a faj állományának radikális csökkenése.

Ismert, hogy a Dél- és Délkelet-Ázsia 13 országában honos állatok vadon élő állományát az idősebb matriarchák által vezetett, 6-8 rokon egyedből álló, rokonsági alapon szerveződő nősténycsoportok alkotják. Ezek a csoportok – akárcsak az afrikai elefántoknál (Loxodonta africana) – ugyan időnként nagyobb csordákba szerveződnek, de jóval kevésbé tartósak és kisebbek is szavannákon élő rokonfajénál. Az is közismert, hogy a fiatal ázsiai bikák 8 és 13 éves koruk között hagyják el a nőstényeket, hogy aztán olykor-olykor legénycsoporthoz csapódva, de alapvetően magányosan élve teljesítsék be evolúciós küldetésüket.

Az ausztrál Connect Sci portálon megjelent kutatási ismertető szerint a most megjelent tanulmány aggasztó tendenciákról számol be az elefántnőstények csoportjainak társas kohézióját illetően. A kutatók a Srí Lanka déli részén található Udawalawe Nemzeti Parkban végezték megfigyeléseiket. A védett terület ad otthont az ázsiai elefántok egyik legsűrűbb populációjának a világon, ezért rendkívül aggasztó a populáció zsugorodását felgyorsító tendenciája. A kutatócsoport megfigyelései azt mutatták, hogy ezek a dinamikus társas kapcsolatok hatalmas nyomás alatt állnak.

Nőstény ázsiai elefántok az Udawalawe Nemzeti Parkban Srí Lankán
Fotó: Udawalawe Elephant Research Project

A kutatók kezdetben arra számítottak, hogy az egyes csoportok könnyen beazonosíthatók lesznek aszerint, hogy mely egyedek töltik együtt az idejüket. Ám, gyorsan nyilvánvaló lett, hogy az afrikai rokonaikkal ellentétben az ázsiai elefántnőstények akár naponta is váltanak társaságot, miközben az egyéni kapcsolataik évekig is megmaradhatnak. Ráadásul nem figyelhetők meg egyértelmű dominancia-hierarchiák sem: a versengés és a konfliktusok minimalizálásának érdekében a Srí Lankán élő elefántok azt a stratégiát alkalmazzák, hogy egyszerűen elkerülik egymást.Ez azonban azzal is jár, hogy ezzel a csoportkohézió is egyre erőtlenebbé válik, csökken a csoportlétszám, az egyedek pedig egyre kevesebb új kapcsolatot tudnak kialakítani más csoportokkal, ami nem csak az egyedi túlés esélyeit gyengíti, de erősen redukálja a párzási lehetőségek számát is.

Ismert, hogy a ma már csak 48–52 ezresre becsült világpopuláció a vadászat, az emberi tevékenység okozta élőhelypusztulás, a betegségek és az éghajlatváltozás miatt folyamatosan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség, az IUCN Vörös Listáján az ázsiai elefántok „veszélyeztetett” kategóriába tartoznak.