Budapesten járt Mark Graham, az online időgépként is ismert Wayback Machine igazgatója, aki szerint az archiválásnak nem célja a tények és a tévhitek szétválogatása, de a munkájuk nélkül jóval könnyebben alakíthatnák a történelmet kényükre-kedvükre a hatalmon lévők.
A filmtörténet egyik adóssága a magyar némafilmgyártás érdemeinek elismerése; nem véletlen, hogy a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumában mihamarabb igyekeznek restaurálni a zömmel elpusztult filmkincs külföldön megőrzött maradékát.
A mindent behálózó propaganda és a deepfake videók korában is segítik a tisztánlátást a megfelelően archivált, hitelesen feldolgozott források – hangzott el a CEU Bibó István Szabadegyetemének kedd esti rendezvényén.
Az elmúlt években megnőtt a maga idejében forradalmi formátum iránti érdeklődés, és ennek elsősorban tartalmi okai vannak. A VHS képminőségét senki nem sírja vissza, de 40 év alatt a filmtörténelem akkora részét rögzítették videókazettákon, hogy azzal semelyik más formátum vagy tartalomszolgáltató nem versenyezhet.
Megőrizhető-e a múlt csorbítatlan formában, ha még a nyugati civilizáció egyik legfontosabb zeneművének megértése is akadályokba ütközik? Az információ számos ponton torzul, mire eljut az alkotótól a befogadóig. Ennek ellenére, sőt éppen ezért fontos, hogy a lehető legalaposabb megismerésre törekedjünk. Olyan út ez, amin akkor is járnunk kell, ha tudjuk, hogy sosem érhetünk célba.
Az évezredes írásos emlékek csak az ősi nyelvek ismeretében értelmezhetők, de az idő nemcsak a nyelvek, hanem a képi információk jelentéstartalmát is módosíthatja. Ha csak az adatokat őrizzük meg, az nem elég: a helyes interpretációjukhoz szükséges a kontextus ismerete is.
Ha a ma létező adatokat szétosztanánk a földlakók között, az egy főre jutó adatmennyiség háromszázszor töltené meg az alexandriai könyvtárat. Kérdés, hogy ebből mennyi fog fennmaradni. A cél az, hogy semmi se menjen veszendőbe, de a fizikai realitásokat ismerve ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Mégis muszáj megpróbálnunk.