„Orwell nagyon szomorú lenne. Főleg azért, mert évtizedekkel ezelőtt lefestette, milyen lenne az a világ, amit a propaganda irányít” – így utalt George Orwell 1984 című, 1949-ben megjelent kultikus regényére a nemrég Magyarországra látogató Mark Graham, aki az Internet Archive nevű amerikai nonprofit alá tartozó Wayback Machine igazgatója.

Graham a CEU és a Blinken OSA Archívum meghívásából érkezett Budapestre, és az április 29-én tartott előadásában nemcsak az Internet Archive missziójáról és az online időgépként is ismert Wayback Machine működéséről beszélt, hanem arról is, hogyan alakíthatja át a jövőben a máról alkotott képet az, ha az interneten tárolt információknak nyoma veszik.

Erre ugyanis már ma is akad példa, még ha az Internet Archive-hoz hasonló független szervezetek mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy egyetlen politikai erő se tüntethessen el semmit nyomtalanul az internetről – így volt ez a 2024-es amerikai választások előtt és után is. Graham és csapata, ahogy minden választás előtt, lementették a kormányzati és kapcsolódó weboldalak tartalmát. Az archiválást a választások után is elvégezték, majd később, Donald Trump elnökké avatásakor is. Az igazi meglepetést az okozta, hogy milyen különbségeket találtak a mentések között.

Évtizedek óta mentik az internetet

A Internet Archive 28 éve, 1996-ban kezdte meg a működését, amikor az internet még jóval kisebb hálózatot jelentett, jóval kevesebb adattal. Mára 835 milliárd weboldalt sikerült archiválni, de a digitális könyvtárban további 44 millió könyv, közel 5 millió kép és 1 millió szoftver is megtalálható. A Wayback Machine-en összesen több mint 928 milliárd archivált honlap között lehet keresgélni, közöttük rengeteg magyar oldal is fellelhető – olyanok is, amelyek ma már nem üzemelnek.

Erre az óriási adatbázisra, amit Kaliforniában, Kanadában és Hollandiában tartanak fenn, azért van szükség, mert hiába hangzik jól, valójában nem igaz a mondás, miszerint „ami az internetre felkerül, az ott is marad”.

„Szeretjük azt hinni, hogy ami elérhető online, az mindig elérhető lesz, de ez nincs így. Legyen szó politikai, gazdasági vagy személyes jellegű tartalomról, az adatok elveszhetnek, vagy szándékosan leszedhetik őket, és akkor már nem lesznek visszakereshetők” – mondta Graham. Egyes tanulmányok szerint a tíz éve írt online tanulmányokban és cikkekben elhelyezett linkek 38 százaléka már nem érhető el a weben. Ez azt jelenti, hogy a linkelt információk közel fele nem ellenőrizhető az archívumok nélkül. A Wayback Machine épp ezért feladatának tekinti azt is, hogy ezeket a sérült linkeket vagy már elveszett tartalmakat behelyettesítse az archívumra mutató linkekkel. Így azok, akik egy-egy adat mögé szeretnének látni, elérhetik a korábbi hivatkozásokat.

Kiradírozott fogalmak és kifejezések

Ahogy pár nap alatt széthullott az Egyesült Államok által finanszírozott globális támogatási hálózat, ugyanilyen gyorsan tűntek el komplett weboldalak és aloldalak is a kormányzati honlapok közül – számolt be a New York Times április 5-i cikkében. A kivéreztetett USAID oldala néhány hónapja még egy összetett szerkezetű kormányzati portál volt, ehelyett ma már csak egy rövid tájékoztatás olvasható a usaid.gov címen.

Bár az Internet Archive dolgozóinak nem feladatuk, hogy az internetes oldalakról készített mentések tartalmát vizsgálják, Trump beiktatását követően kivételt tettek, és összevetették a választás előtt, után és a beiktatást követően készített mentéseket. „Több tízezer kifejezés, fogalom és tartalmi elem tűnt el a kormányzati oldalakról, de teljesen leállt egy ingyenesen elérhető oktatóplatform is. Ezen az oldalon harmadik világbeli országok férhettek hozzá olyan anyagokhoz, amiket felhasználhattak a gyerekek tanításában. Korábban az oldalt és a tartalmát amerikai adófizetők pénzéből és adományokból fejlesztették, az oldal fenntartása elenyésző költséget jelentett, most pedig gyakorlatilag törölték az internetről” – mondta Graham.

Hasonlóképp megfogyatkozott az LMBTQI+ emberekre vonatkozó bármilyen említés, illetve a nők foglalkoztatásával és jogaival kapcsolatos oldalak száma, de kevesebb információ található a betegségekről, a szegénységről és a hátrányos helyzetű gyerekekről is – fontos statisztikák, adatok hiányoznak. Hogy pontosan mi tűnt el az amerikai kormányzati oldalakról, még mindig nem ismert; a felmérés folyamatos, és óriási munkát jelent.

És hogy miért éri meg ez a gürcölés? Graham elmondta, küldetésüknek tekintik, hogy megőrizzék az emberiség kulturális örökségét, és ennek ma már része az internet is, annak minden jó és rossz oldalával, tulajdonságával együtt.

Nem ők döntik el, hogy mi a tény, és mi a hazugság

Ha viszont Graham valamit nem tart a Wayback Machine vagy az Internet Archive feladatának, akkor az a szelektálás. „Az archivált internet egy lenyomat. Ugyanúgy eltároljuk a propagandát és a hiteles tudósításokat is. Nem az a feladatunk, hogy értékítéletet mondjunk ezek felett, és a valóságtartalmukat sem vizsgáljuk. Ez már a kutatók, az újságírók és a szakértők feladata. Mi egy olyan rendszert tartunk fenn, amiben lehetőleg mindent megtalálhatnak, ami egyszer felkerült az internetre” – mondta.

Annak, hogy ilyen pártatlanul mentik az internetes tartalmakat, a gyakorlatban is óriási jelentősége van. Ez teszi lehetővé, hogy ne lehessen (vagy nehezebb legyen) eltussolni bizonyítékok hiányában online lenyomattal rendelkező bűncselekményeket, valamint abban is segít, hogy a politikai hatalmak ne formálhassák a történelmet kényük-kedvük szerint. „Az nem egyedülálló, hogy egy frissen megválasztott elnök új adminisztrációja töröl vagy átír kormányzati oldalakat, szerkeszti a programokat és változtat az online elérhető tartalmakon. A kérdés az, hogy milyen mértékben és milyen vezérelvek mentén” – hangsúlyozta Graham. Donald Trump ugyanis a történészek és az archiválással foglalkozó szakemberek szerint akarva-akaratlanul is megidézi az 1984-ben olvasottakat: „Az egész történelem palimpszeszt volt, amelyet annyiszor vakartak tisztára és írtak újra tele, ahányszor csak szükségessé vált.”

Feleslegesnek látszó korlátok

„Persze rengeteg akadályba is ütközünk a munkánk során. A közösségi oldalak közül a Facebook például egyáltalán nem támogatja az archiválási törekvéseinket, pedig sok szempontból fontos lenne, hogy az ott megjelenő tartalmakat is tároljuk” – mondta Graham. A Facebook esetében nem az jelenti a problémát, hogy nem nyilvános adatokról van szó, hiszen természetesen a privát oldalakról nem mentenének le semmit, ezekhez nem is férnének hozzá. A gond az, hogy az óriási információ- és adattömeget csak akkor lehet hatékonyan archiválni, ha ehhez rendelkezésre áll a megfelelő struktúra is, ehhez pedig szükség lenne az oldal üzemeltetőinek együttműködésére. A Facebooknál ez hiányzik, de a Reddittel például dolgoztak már együtt.

Hasonló, mindennapi problémát jelent a tartalommentésben az is, hogy egyre több internetes újság áll át előfizetői rendszerre, a szövegek egy része pedig fizetőfal (paywall) mögé kerül. Bár, ahogy azt Graham is elismerte, olykor önkéntelenül is elérik a lezárt tartalmakat, ez nem kimondott céljuk, az utókornak való archiválás viszont az lenne – erre viszont megint csak ki kellene találni egy működő rendszert.

Jelenleg viszont az a legaggasztóbb fejlemény, hogy az amerikai kormány megvágta az Internet Archive és a Wayback Machine mögött álló finanszírozást. Ez annak fényében váratlanul érte őket, hogy bár Elon Musk korábban kiállt az Internet Archive mellett, most mégis úgy döntött az általa vezetett kormányzati hatékonysági „minisztérium” (DOGE) élén, hogy az eddigi forrásokat megvonja a szervezettől. Így annak most főleg magánadományokra kell támaszkodnia, miközben olyan feladatot lát el, ami nemcsak az Egyesült Államokban, hanem globálisan is fontos.

Akkor, amikor az Internet Archive-ot elkaszálták a bíróságon, Musk még úgy vélekedett, hogy a szervezet munkájára szükség van.

link Forrás

A pert az Egyesült Államok négy legnagyobb könyvkiadója indította az Internet Archive ellen, miután a nonprofit szervezet 2020-ban, a járványhelyzetre való tekintettel átalakította az online könyvtárból való kölcsönzés feltételeit. Míg előtte innen is csak a meglévő fizikai példányok száma szerint lehetett könyveket kölcsönözni, a járványidőszakban gyakorlatilag mindenkinek elérhetővé vált az ingyenes olvasás. A könyvkiadók emiatt pöccentek be, és a pert 2023-ban meg is nyerték. Graham elmondta, hogy azóta sikerült megállapodni a kiadókkal, így már nincs a működésüket veszélyeztető ellentét köztük – azt, hogy a könyvek és a tanulmányok eljussanak az olvasókhoz, közös érdeknek tekintik, ezért közösen kerestek rá megoldást. Arra viszont talán nincs is magyarázat, hogy a világ leggazdagabb embere most mégis miért igyekszik gátolni a szervezet munkáját.

Graham szerint a működésük egyik alappillére, hogy azok, akik a Wayback Machine-nél dolgoznak, elhivatottak és küldetésüknek tekintik a munkát, és ezért hajlandók beletenni a maximumot. Ő maga is a személyes motivációja miatt tart ki. „Az archivált dokumentumok között akkor vesztem el először, amikor még a Pentagonban dolgoztam. A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos információkat kerestem, ekkor értettem meg, mennyire fontos, hogy ne csak az álljon a rendelkezésünkre, ami épp elérhető, hanem mindenről készüljön mentés vagy másolat, és később is hozzá lehessen férni” – mondta.

Mindenesetre az internetes időgépet tíz éve vezető Graham optimizmusa magával ragadó: ő továbbra sem érzi úgy, hogy félteni kellene az Internet Archive vagy a Wayback Machine működésének jövőjét. Úgy látja, hogy az archiválás nélkülözhetetlen, ezért ezt a munkát mindenképpen el kell és el is fogják végezni, a megfelelő forrásokat elő fogják rá teremteni. Szerinte mindig lesznek olyan emberek, akik nem félnek a kormányzattól vagy a hatalmon lévők döntéseinek következményeitől – úgy gondolja, előbb-utóbb mindenki belátja majd, hogy az Internet Archive-ra szükség van, és akkor már nem lesz kérdés, hogy a finanszírozásába is be kell szállnia a hatalomnak.