A széles körben terjesztett összeesküvés-elméletek és az azokat bizonyítani kívánó, mesterséges intelligenciával turbósított deepfake videók korában is segíthetik a tisztánlátást a hitelesen feldolgozott források – hangzott el a Közép-európai Egyetem (CEU) Demokrácia Intézetén belül működő Bibó István Szabadegyetem kedd esti rendezvényén.

A Tarka ellenállás című kurzus tavaszi szemeszterének első, március 12-én rendezett eseményén Krasztev Péter irodalomtörténész moderálásával Csillag Ádám dokumentumfim-rendező és Mink András történész-levéltáros, a Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívum (OSA) munkatársa osztotta meg az államszocializmussal szembeni rezisztenciáról szerzett tapasztalatait a CEU Nádor utcai épületében megjelent, illetve a kurzushoz online csatlakozó hallgatósággal.

Védelmező propaganda

A szabadegyetem szervezői szerint „a jelenkori magyar demokrácia politikai intézmény- és jogrendszere alapvető változásokon ment át a rendszerváltás és az első demokratikusan választott parlament működése óta. Így az is egyértelművé vált, hogy megváltoztak a politikai rendszerrel szemben kritikát megfogalmazók lehetőségei is.” Ezért a beszélgetés- és vitasorozat azt kívánja bemutatni, hogy „a magyarországi panaszkultúra folyamatosan megfogalmazódó formáival és az általános közönnyel, apátiával, visszavonulással szemben van tere és lehetősége a polgári ellenállásnak, vagy az engedetlenség különféle változatainak”.

Mink András szerint sokat mondó, hogy a Nyílt Társadalom Archívum gyűjteményében megforduló hallgatókat, fiatalokat az ellenállás stratégiai, taktikai megoldásai érdeklik leginkább. Ezekről azonban többnyire olyan forrásokból lehet megtudni a legtöbbet, amelyeket az államszocializmus bel- és külbiztonságát védelmező szervezetek állítottak elő. Bár az 1970-es évek maroknyi magyar ellenzéke nem igazán volt ilyesminek kitéve, a keleti blokk más országaiban az ellenzéki csoportok jelentősebb létszáma lehetővé tette például, hogy a polgári és katonai elhárítók a rendszer bírálóinak neve alatt ál-szamizdatokkal járassák le a rendszert kritizálókat.

A fennmaradt források, dokumentumok hitelesítése ezért is kulcsfontosságú feladat. Mink szerint a szigorú levéltári kritériumok szerint archivált, kontextusuknak megfelelően rendszerezett dokumentumokból az utókor nagyobb valószínűséggel olvashatja ki, mi és hogyan történt a valóságban. Bár a hivatalos archiválás részben vagy egészben a mindenkori hatalom propagandáját szolgálja, az ellenőrzött dokumentumok alapján a közelmúlt gyakran abszurd, józan ésszel követhetetlen történéseinek értelmezése sem kilátástalan.

Az állambiztonsági kontrollt konspiratív módszerekkel több-kevesebb sikerrel kijátszó ellenzéki mozgalmak tagjait például a keleti blokk stabilitását megingató propaganda terjesztésére hivatott, a vasfüggöny nyugati oldaláról sugárzott rádióadások védték leginkább. Csillag Ádám szerint gyakran azok sem úszták meg komolyabb, publikálási tilalmat vagy állávesztést jelentő retorziók nélkül, akiket név szerint is említett a Szabad Európa, ugyanakkor ez a nyilvánosság legalább a fizikai biztonságot garantálta, az ismertség pedig megnehezítette, vagy ellehetetlenítette a beépülve bomlasztó állambiztonsági módszerek széles körű használatát.

Dokumentálni muszáj

Csillag Ádám Dunaszaurusz című kétrészes dokumentumfilmje a magyarországi államszocializmus rendszerváltásba torkolló erjedési időszakának emblematikus alkotása. A 2010 és 2020 között egyebek mellett a tanáraikért kiálló diákok, a tarthatatlan intézményi viszonyok miatt utcára vonuló pedagógusok és a közegészségügy leépítése ellen protestáló ápolók tömegmegmozdulásait is dokumentáló rendező szerint a Bős–nagymarosi vízlépcső meg nem építéséről szóló, 1984-ben forgatni kezdett alkotást az a független filmkészítői attitűd tette hitelessé, amely a valóságot a vélemények ütköztetésén, az érintettek bemutatásán keresztül kívánta tükrözni.

Mindezt úgy, hogy a puhuló diktatúra végnapjaiban, a cenzúra összeomlásával párhuzamosan egy tabusított témáról forgatott: a teljes hírzárlat miatt a Duna természeti szépségeit bemutató műnek álcázta a végül négy éven át készülő dokumentumfilmet.

Az internetes technológiák, a mindent és mindenkit szemmel tartó magán és intézményi kamerarendszerek korában látszólag a legapróbb eseményekről is készül valamiféle dokumentáció. Ám ezek forrásértéke erősen megkérdőjelezhető.

Ezért Mink és Csillag szerint a korábbiaknál is nagyobb szükség van a tudatos dokumentálásra; muszáj olyan szakszerűen archíválható anyagokat létrehozni, amelyekből hitelesen rekonstruálhatók a mai történések. Ezek alapján akár az is kijelenthető, hogy a jelen tudatos dokumentálása az élhetőbb jövő záloga.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A környezetvédelem ügye mindig az ellenzéknek fontosabb, de a környezet nem lehet ellenzékben

Jankó Ferenc tudomány 2022. augusztus 9.

Hogyan viszonyul a politika a természeti értékek megőrzéséhez? Hányszor és milyen formában szerepelt a környezetvédelem ügye a magyar újságokban a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben? Jankó Ferenc geográfus, az ELTE TTK egyetemi docense megszámolta.

Gyilkos a newsfeed a pesti utcán: 1956-ban a köztereken működött a közösségi média

Hegyeshalmi Richárd tudomány 2021. október 23.

1956. október 23-án, hosszú évek elnyomása és irtózatos csöndje után a nép felemelte a hangját, és utcákon, tereken, felborított harckocsikon, kirakatüvegeken, forradalmi hirdetőtáblákon öntötte szavakba és képekbe, hogy elege van. Jelszavak és tervek röpködtek, gyűjtőakciók és szerveződések indultak: az utcakép olyanná vált, mintha ma testet öltene a Facebook hírfolyama. Mit mondott a nép, amikor már régóta nem mondhatott semmit?

1956-ban alig lehetett bejutni Magyarországra, mégis több mint száz nyugati újságíró tudósította a szabad világot a forradalomról

Vajna Tamás tudomány 2022. október 23.

22 amerikai, 26 angol, 17 francia, 31 osztrák, 20 olasz, 8 svájci, 9 holland, 5 belga, 12 német, 1 norvég, 4 finn, 1 török, 2 dán, 1 svéd, 1 spanyol, valamint 1-1 a Vatikán és az ENSZ által delegált médiamunkás tevékenykedett a helyszínen. Korabeli videókon, amit láttak.

Trükkök sokaságával érték el Kádárék, hogy a fiatalok ne lázadjanak március 15-én

Turóczi Márk tudomány 2019. március 15.

Az ünnepek épp a hétköznapokból való kilépést jelentik, a forrongó múlt újbóli átélésének lehetőségét, és ez a harcos forradalmiság akár a baloldali radikalizmus táptalajául is szolgálhatott volna. Hogyan érte el a Kádár-rendszer, hogy ne legyen baj?