A dél-afrikai Sterkfontein barlangrendszerében elvégzett új kormeghatározási vizsgálatok azt mutatják, hogy az ott élt Australopithecus-fajok a korábban gondolt 2-2,5 millió év helyett 3,4-3,7 millió évesek.
Az emberi két lábon járás történetének legősibb bizonyítékai egy tanzániai területről származnak, és 3,6 millió évesek. Most úgy tűnik, a lelőhely egy másik részén található elfeledett nyomokat egy eddig ismeretlen, az Australopithecusoknál is ősibb anatómiájú korai rokonunk hagyhatta hátra.
Az előembereket megelőző, majomemberekként is ismert nem tagjai két és négy lábon is boldogultak, derült ki egy friss kétmillió éves csontváz elemzéséből. A két lábon járást a gerinc görbülete tette lehetővé, ami fontos evolúciós kapocs az Australopithecus- és a Homo-fajok között.
Az eddig fellelt legősibb emberelőd maradványai alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy fajunk törzsfejlődése nem volt egyenes vonalú. Az Australopithecus anamensis bizonyíték arra, hogy az emberfélék nem egymásból alakultak ki, az evolúció több, egymással párhuzamosan megjelenő fajjal is próbálkozott.