Átrajzolja az emberré válás evolúciós törzsfáját a 3,8 millió évvel ezelőtt élt előd koponyája
Bár az Australopithecusok és a Homo-fajok közötti hiányzó láncszemet még továbbra sem sikerült megtalálni, egy friss kutatás új fejezetet nyitott az emberré válásról szóló ismereteinkben. A Clevelandi Természettudományi Múzeum etióp és olasz paleoantropológusai a Nature-ben publikálták tanulmányukat augusztus 28-án, de az eredményeket Addisz Abebában egy nemzetközi sajtótájékoztatón is ismertették.
Kutatásukban az Australopithecus anamensist az emberfélék (Hominidae) családjának legősibb ismert faját vizsgálták, amelynek képviselőiről kiderítették, hogy alighanem önálló fejlődési utat jártak be a többi Australopithecus-fajjal párhuzamosan.
Az etióp fővárosban bemutatott lelet már önmagában is párját ritkítja, hiszen eddig csak fogak és töredékes végtag- és koponyacsont-maradványok alapján írták le az 1995-től önálló fajnak tekintett A. anamensist. Három évvel ezelőtt azonban egy etióp kecskepásztor rátalált a szinte teljes épségben fennmaradt, utóbb 3,8 millió évesre becsült koponyára, amelynek azonosítását, morfológiai vizsgálatát és összehasonlító analízisét mostanra végezte el az olasz Stephanie Melillo és az etióp Yohannes Haile-Selassie paleoantropológusok vezette clevelandi kutatócsóport.
Bonyolódó rokoni viszonyok
Az emberré válás korai időszakából származó leletanyag töredékessége rendkívül megnehezíti a fosszíliák taxonómiai azonosítását. Az evolúciós kirakós során gyakran évekbe telik, míg a különféle maradványokból összeállítható vagy legalábbis rekonstruálható egy-egy faj. A tévedés kockázata jelentős még akkor is, ha azonos lelőhelyről kerülnek elő a többnyire rendkívül töredékesen fennmaradt csontok.
Ezért is vizsgálták több éven át az A. anamensis koponyáját, megtalálásának tágabb környezetét is számtalanszor átvizsgálták, a növényi és állati fosszíliák alapján próbálva rekonstruálni az emberféle korabeli életmódját és környezetét.
A kutatók az évekig tartó elemzés alapján állítják, hogy a jelenleg a Homo-fajok, így a mai modern ember egyik közvetlen ősének tartott Australopithecus afarensis és az A. anamensis több mint százezer évig egymás mellett élt Afrikában. Az 1974-ben az etiópiai Afar mellett megtalált, Lucy névre keresztelt leletegyüttes miatt ismertebb emberfélét a Homo-fajokkal összekötő evolúciós láncszemet ugyan még nem sikerült megtalálni, de a tudomány eddig ezt a fajt tartotta a legfejlettebb és egyben a legtovább fennmaradt Australopithecusnak. Ráadásul az eddigi családfákon Lucy a most bemutatott koponyához tartozó emberfélék egyenesági leszármazottjaként volt feltüntetve.
Melillo és az egykori etióp császárral csak névrokonságban álló Haile-Selassie viszont azt állítja, hogy vizsgálataik alapján kizárható efféle közvetlen leszármazás. A fajok nem alakulnak csak úgy egymásból egymásba. Sokkal inkább fedi a valóságot, hogy az Australopithecus anamensis és az A. afarensis is jól alkalmazkodott a szárazodó éghajlathoz és a zárt trópusi rengetegeket váltó szavannai ligeterdőkkel jellemzett új természeti környezethez: még rendszeresen másztak fára, de egyre többször két lábra is egyenesedtek a nyíltabb terepen.
A kutatók szerint mindezekből arra lehet következtetni, hogy a Homo sapiens törzsfejlődése kezdettől fogva több szálon zajlott, sok elágazással. Az Australopithecus anamensis példája azt bizonyítja, hogy az evolúció az emberféléknél is több, egymással párhuzamosan megjelenő fajjal próbálkozott.
Korábban a Qubiten: