A tudomány jelenlegi állása szerint az Australopithecus nem tagjai nagyjából négymillió évvel ezelőtt jelentek meg Afrika keleti részén, és kétmillió évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről. A nem fajai antropológiai, régészeti és evolúcióbiológiai szempontból is jelentősek: fogazatuk, csontozatuk és az azokból kikövetkeztethető életmódjuk alapján ugyanis átmenetet képeznek az emberszabású majmok és az emberfélék között.

A június 27-én a PNAS folyóiratban megjelent tanulmány szerint a leletgazdagsága miatt az Emberiség bölcsőjének is nevezett dél-afrikai Sterkfontein barlangrendszerében elvégzett új kormeghatározási vizsgálatok azt mutatják, hogy az ott élt Australopithecus-fajok a korábban gondolt 2-2,5 millió év helyett 3,4-3,7 millió évesek.

Ez azt jelenti, hogy ezek a leletek – köztük az 1947-ben előkerült, Mrs. Ples néven elhíresült Australopithecus africanus maradványai – idősebbek, de legalábbis egykorúak az eddigi legrégebbieknél. Azoknál, amelyek alapján az emberré válás kutatói azt állították, hogy az emberelődök Kelet-Afrikában alakultak ki.

Az eddigi tudományos közmegegyezés az volt ugyanis, hogy az 1974-ben az etiópiai Afar mellett megtalált és Lucy néven közismertté vált Australopithecus afarensis a legősibb lelet, a maga 3,2 millió évével.

Az új tanulmány szerzői most egy újfajta kormeghatározási módszer eredményeire alapozzák állításukat. A Sterkfonteinben talált maradványok többsége ugyanis olyan üregekből került elő, amelyeket utóbb üledék töltött fel, a kutatók ezeknek a kőzeteknek az összetételét elemezték, közelebbről a ritka alumínium-26 és a berillium-10 radioaktív izotópokat vizsgálták. Az eredmények azt mutatják, hogy az üledék és a maradványok a korábbi feltételezéssel ellentétben nem az Australopithecusok korának végéről, hanem az elejéről származnak.

Az eredmény azért is fontos, mert a Sterkfonteinben 2008-ban négy Australopithecus sediba maradványait is felfedező Lee Berger a Science-ben 2010-ben közzétett cikkében azt állította, hogy az általa megtalált faj ugyanakkor élt, mint az Australopithecus afarensis, valamint az Australopithecus africanus és az Australopithecus robostus. És hogy az A. sediba az a hominin (azaz emberforma) faj jelenti az átmenetet a majomszerű emberelődök és a már a modern ember, vagyis a Homo sapiens tulajdonságait is hordozó előemberek között.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Már két lábon járt, de még majomként tudott mászni a 2 millió éve élt Australopithecus

Bodnár Zsolt tudomány 2021. november 24.

Az előembereket megelőző, majomemberekként is ismert nem tagjai két és négy lábon is boldogultak, derült ki egy friss kétmillió éves csontváz elemzéséből. A két lábon járást a gerinc görbülete tette lehetővé, ami fontos evolúciós kapocs az Australopithecus- és a Homo-fajok között.

Átrajzolja az emberré válás evolúciós törzsfáját a 3,8 millió évvel ezelőtt élt előd koponyája

Vajna Tamás tudomány 2019. augusztus 29.

Az eddig fellelt legősibb emberelőd maradványai alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy fajunk törzsfejlődése nem volt egyenes vonalú. Az Australopithecus anamensis bizonyíték arra, hogy az emberfélék nem egymásból alakultak ki, az evolúció több, egymással párhuzamosan megjelenő fajjal is próbálkozott.

Újra felizzott a vita az emberré válás egyik hiányzó evolúciós láncszeméről

Vajna Tamás tudomány 2019. január 22.

Az Amerikai Paleoantropológai Társaság folyóirata egy teljes lapszámon keresztül igyekszik bizonyítani, hogy a 2008-ban megtalált Australopithecus sediba köti össze a majomszerű emberelődöket a mai emberrel. A közel egy évtizede zajló vitának ezzel még mindig nincs vége.