1 millió évvel öregebbek az emberiség bölcsőjéből előkerült legősibb leletek, mint azt eddig gondolták

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A tudomány jelenlegi állása szerint az Australopithecus nem tagjai nagyjából négymillió évvel ezelőtt jelentek meg Afrika keleti részén, és kétmillió évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről. A nem fajai antropológiai, régészeti és evolúcióbiológiai szempontból is jelentősek: fogazatuk, csontozatuk és az azokból kikövetkeztethető életmódjuk alapján ugyanis átmenetet képeznek az emberszabású majmok és az emberfélék között.

A június 27-én a PNAS folyóiratban megjelent tanulmány szerint a leletgazdagsága miatt az Emberiség bölcsőjének is nevezett dél-afrikai Sterkfontein barlangrendszerében elvégzett új kormeghatározási vizsgálatok azt mutatják, hogy az ott élt Australopithecus-fajok a korábban gondolt 2-2,5 millió év helyett 3,4-3,7 millió évesek. 

Ez azt jelenti, hogy ezek a leletek – köztük az 1947-ben előkerült, Mrs. Ples néven elhíresült Australopithecus africanus maradványai  idősebbek, de legalábbis egykorúak az eddigi legrégebbieknél. Azoknál, amelyek alapján az emberré válás kutatói azt állították, hogy az emberelődök Kelet-Afrikában alakultak ki. 

A leghíresebb dél-afrikai Australopithecus africanus, az 1947-ben előkerült Mrs. Ples koponyájaFotó: Jason L. Heaton/ Birmingham-Southern College

Az eddigi tudományos közmegegyezés az volt ugyanis, hogy az 1974-ben az etiópiai Afar mellett megtalált és Lucy néven közismertté vált Australopithecus afarensis a legősibb lelet, a maga 3,2 millió évével.

Lucy rekonstrukciók Addisz-Abebában idén májusban, az Etióp Nemzeti MúzeumbanFotó: MINASSE WONDIMU HAILU/Anadolu Agency via AFP

Az új tanulmány szerzői most egy újfajta kormeghatározási módszer eredményeire alapozzák állításukat. A Sterkfonteinben talált maradványok többsége ugyanis olyan üregekből került elő, amelyeket utóbb üledék töltött fel, a kutatók ezeknek a kőzeteknek az összetételét elemezték, közelebbről a ritka alumínium-26 és a berillium-10 radioaktív izotópokat vizsgálták. Az eredmények azt mutatják, hogy az üledék és a maradványok a korábbi feltételezéssel ellentétben nem az Australopithecusok korának végéről, hanem az elejéről származnak.

Az eredmény azért is fontos, mert a Sterkfonteinben 2008-ban négy Australopithecus sediba maradványait is felfedező Lee Berger a Science-ben 2010-ben közzétett cikkében azt állította, hogy az általa megtalált faj ugyanakkor élt, mint az Australopithecus afarensis, valamint az Australopithecus africanus és az Australopithecus robostus. És hogy az A. sediba az a hominin (azaz emberforma) faj jelenti az átmenetet a majomszerű emberelődök és a már a modern ember, vagyis a Homo sapiens tulajdonságait is hordozó előemberek között.  

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: