Hosszú és rögös út vezetett a szék elkészültéig, de sikerült: íme a fapados boszorkánydetektor, amit szögek és csavarok nélkül, apránként kell összeszerelni legalább hét különféle faanyagból, és aminek el kell bírnia egy felnőtt férfi súlyát ahhoz, hogy az ember szenteste megszemlélhesse róla a falu boszorkányait.
A széklábakat összefogó botocskák behelyezésével és egy kis csiszolással messziről már egészen székszerű lett a szék, igaz, rossz helyre fúrtam, rossz botot vágtam, és általában mindent elrontottam, amit el lehet. Már megint.
Folytatódik a Qubit ember-szék-boszorkány-kísérlete, de nem újabb botokkal, hanem ismételt fúrással: igaz, hogy a lucaszéke lassan készül, de lyuk mindenképp kell hozzá, de lehet, hogy az előzetes tervek sem ártanak. A mostani cél a hétféle fa, de a botokat valamiféleképpen rögzíteni is kell a széken, és továbbra sem lehet csavart vagy szöget használni hozzá.
Lassan, de biztosan alakul a Qubit szék-ember-kísérlete: a hétfőn elkezdett lucaszéke ugyan még mindig nem nagyon hasonlít egy székre, de legalább az egyik lábként szolgáló botot sikerült elhelyezni az erre a célra fúrt lyukban. Ha lesz még legalább két másik, semmi nem óvja meg a boszorkányokat a detektálástól.
Folytatódik a Qubit emberkísérlete: ahogy fogy az idő, a szék egyre kevésbé hasonlít egy székre, jelenleg két botból és egy kicsit lukas fadarabból áll, de állítólag Michelangelonak is csak a felesleget kellett lefaragnia egy márványtömbről, hogy előtűnjön belőle a Dávid-szobor.
December 13-hoz, Luca napjához számos népszokás kötődik: ilyenkor lehet férjet fogni, időt jósolni, tojást szaporítani, de leginkább széket szokás faragni. A Qubit botcsinálta székkészítésze ennek alkalmából nekiállt összeeszkábálni egy széket, ami elbírja egy felnőtt ember súlyát, és amire ráállva a karácsonyi éjféli misén talán kiderül, hogy ki a boszorkány a faluban.