Ki jár még írógépszerelőhöz, és miért? Ki használ még egyáltalán írógépet? Mennyibe kerül javítani egyet, és kik kíváncsiak az irodagép-műszerész szakértelmére, amikor itt az internet, a számítógép, és már jóformán senki se látott analóg szorzógépet? A válaszra Balázs Bertalan ferencvárosi műhelyében találtunk rá.
Egy hét után még nem szűnt meg az inger, hogy a telefonomért nyúljak rendszeres időközönként, de sokkal kevesebbet akarom már nyomkodni, mintha értelmét vesztette volna az idő, amit korábban böngészéssel vagy pötyögéssel töltöttem. Analóg Gizi búcsúzik.
Az időjárás közbeszólt: ma még az írógépes bejegyzést sem tudtuk a szokott módon elkészíteni, de szerencsére a kézírás mindig rendelkezésre áll!
Szombaton még maszatos sem lettem – írja Analóg Gizi, aki a hétvégét a szerkesztőségtől távol tölti, ezért a naplóját a jegyzetfüzetében folytatja.
Veszélyes ez az offline élet, de izgalmas - írja Analóg Gizi a digitális detox 4. napján.
A harmadik együtt töltött napon elszenvedtünk egy enyhe, de orvosolható szalagszakadást. Sebaj, a mértékletes digitális detox folytatódik!
Felszabaduló órák, rengeteg olvasás, nyugalom – egyelőre ezeket hozta a digitális detox, az írógéppel pötyögés pedig némi csukló- és kézfájdalmat.
Az első analóg ébredés meglehetősen zökkenőmentes volt, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket: tényleg több a szabadidőm.
A kezdeti sokk megvolt: a múlt heti képernyőidőm átlagosan napi 18 óra 30 perc volt – innen szép nyerni. A Kék Pont kihívásának célja nem a teljes önsanyargatás, hanem az, hogy munkán kívül minél kevesebbet vegyenek el a szabadidőből a digitális eszközök.
Mit tennél, ha valaki 20 dollárért akarna rád sózni egy másolt zenei cd-t, vagy laptop helyett egy rozoga írógéppel kellene beérned? Az amerikai börtönökben ülő elítélteknek nincs más választásuk: jóval a piaci ár felett vehetik meg a lejárt szavatosságú, de emberölésre garantáltan nem használható technológiát, amiért ráadásul többet kell dolgozniuk, mint az átlagembereknek.