Ma magnózni olyan, mint Kubában autózni: ha igazán jót akarsz, csak régi gépek közül választhatsz, és vagy neked kell értened a javításhoz, vagy találnod kell egy megbízható szerelőt. Hogy mi értelme az egésznek? Miért, a szerelemnek mi értelme?
Jöhet a cédé és mehet a stream, de az 1964-ben bemutatott magnókazetta (compact cassette) fél évszázad alatt sem ment ki a divatból. Pokolian jó formátum: olcsó, kicsi és könnyű, strapabíró, könnyen másolható-törölhető, és meglepően jól szól.
Mit tennél, ha valaki 20 dollárért akarna rád sózni egy másolt zenei cd-t, vagy laptop helyett egy rozoga írógéppel kellene beérned? Az amerikai börtönökben ülő elítélteknek nincs más választásuk: jóval a piaci ár felett vehetik meg a lejárt szavatosságú, de emberölésre garantáltan nem használható technológiát, amiért ráadásul többet kell dolgozniuk, mint az átlagembereknek.
Megőrizhető-e a múlt csorbítatlan formában, ha még a nyugati civilizáció egyik legfontosabb zeneművének megértése is akadályokba ütközik? Az információ számos ponton torzul, mire eljut az alkotótól a befogadóig. Ennek ellenére, sőt éppen ezért fontos, hogy a lehető legalaposabb megismerésre törekedjünk. Olyan út ez, amin akkor is járnunk kell, ha tudjuk, hogy sosem érhetünk célba.
A streaming szárnyal, a retróáramlat pedig szerény reneszánszhoz segíti az analóg fizikai adathordozókat. A cédéeladások eközben két számjegyű csökkenést produkáltak az Egyesült Államokban.