A természet egy gyönyörű horrorfilm – megnéztük a sci-fit, ami túl intellektuális volt a Paramount producerének

2018.03.17. · majom

Egy biológus, egy geológus, egy pszichológus, egy fizikus és egy medikus besétál az erdőbe egy dimenziókapun keresztül. Ez eddig olyan, mint valami rossz tudósvicc, ami két hét után a BME-s mémek között köt ki, pedig ez a felütése 2018 egyik legjobban várt sci-fijének, az Expedíciónak (Annihilation). És most egyáltalán nem túlzok, ami a várakozásokat illeti.

Az okos sci-fik kedvelői már akkor bevésték a naptárjukba a film premierjét, amikor kiderült, hogy Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiájának első kötetét az az Alex Garland filmesíti meg, aki az évtized egyik legeredetibb sci-fijével, a mesterséges intelligencia témáját boncolgató Ex Machinával debütált rendezőként.

Natalie Portman és a háttérben Tessa Thompson az Annihilation c. filmben
photo_camera Lena (Natalie Portman) egy mutáns aligátort vizsgál Fotó: Netflix

Az pedig már végképp felkelthette az érdeklődésüket, amikor a Paramount stúdió egyik producere a kész filmet túl intellektuálisnak és túl bonyolultnak nevezte, és a lebutítást visszautasító alkotók elleni bosszúból a Netflixre száműzte azt, legalábbis az Amerikán kívüli piacon. Nem mintha ne lehetett volna erre számítani: az álomszerű, karaktereire is csak a foglalkozásuk megnevezésével hivatkozó regényt tipikusan a megfilmesíthetetlen kategóriába sorolták, és maga Garland is csak annyit vállalt, hogy a 2014-es mű hangulatát, atmoszféráját adaptálja. A történetben végül ott tér el az eredetitől, ahol csak tud.

Például rögtön az elején kitér az elkerülhetetlen, a főhősök sorozatos aprítására utaló Alien-hasonlatok elől: a hadseregben is szolgált sejtbiológus Lenával (Natalie Portman) először egy karanténban találkozunk, ahol kihallgatják, és egyből kiderül, hogy a misszióból egyedül ő tért vissza. Nem sokkal később megtudjuk, hogy nem ő az első túlélője a Földön kialakult rejtélyes jelenségnek: a különleges erőknél szolgáló férje (Oscar Isaac) egy évig tartó eltűnése után tér vissza Lena életébe. A nőt felkereső pszichológus, Dr. Ventress (Jennifer Jason Leigh) szerint a zavartan, betegen felbukkanó férfin kívül még senkiről nem hallottak, aki átlépett az X Térség nevű helyen keletkezett vibráló kapun.

Az átkelés előtt
photo_camera Az átkelés előtt Fotó: Netflix

Lenának nem igazán kell ennél több, Dr. Ventress és még három tudósnő, a fizikus Josie (Tessa Thompson), a medikus Anya (Gina Rodriguez) és a geológus Cass (Tuva Novotny) társaságában megindul a szappanbuborék-szerű határ felé, hogy eljusson az egész jelenséget előidéző robbanás helyszínére, egy világítótoronyhoz.

Az egyébként nem túl ihletett címfordítás (Pusztulás vagy Megsemmisülés helyett Expedíció) ezúttal azért védhető, mert a játékidő nagyobbik részében tényleg nem történik más, mint hogy mennek és mennek, és közben felfedezik a szivárványszínű létformákban eléjük táruló új világot. Ez az akciók közé ékelt, létfilozófiai mélységű párbeszédekkel („Almost none of us commit suicide, and almost all of us self-destruct”) együtt biztosan lassúnak, vontatottnak hat majd egyes nézőknél, hát nem véletlenül félt tőle ennyire a stúdió, de egy sci-finek ne rójuk már fel, hogy szeretne alaposan bemutatni egy korábban soha nem látott környezetet.

photo_camera Fotó: Netflix

És most ez a „soha nem látott” sem túlzás. A mocsaras, mégis a legélénkebb színekben virító erdőn belül sem a rádióhullámokra, sem a megzavarodott iránytűre nem számíthatnak a tudósok, így minden gyönyörű természeti jelenség azonnal egy fokkal fenyegetőbbé válik, legyen szó mutálódott vadállatokról vagy emberalakban virágzó növényzetről. A legnagyobb veszély azonban a természet egyszerű, túlélésre tervezett rendjét túlszárnyalni akaró, saját határait sem ismerő emberi elme. Vagy ahogy Rob Hardy, a film operatőre írta a Sztalker-hasonlatot is emlegető posztjában: „metafizikai utazás egy olyan területre, ahol a természet törvényei nem érvényesek”.

Az író-rendező ráadásul a Nature folyóirat egykori szerkesztőjét, a brit genetikus Adam Rutherfordot kérte fel tudományos tanácsadónak, aki gondoskodott róla, hogy ha élveznie is kell a filmnek egy kis kreatív szabadságot, az lehetőleg maradjon minél közelebb az ismert tényekhez. „Alexnek az a fontos rendezőként, hogy ha téged egyáltalán nem érdekel a genetika, és csak azért mész el a moziba, hogy megnézz egy nagyszerű horrorfilmet Natalie Portmannel a főszerepben, akkor élvezd. De ha te éppen egy moziba tévedt fejlődésgenetikus vagy, akkor is érdekesnek találd. Ebben az értelemben még jobban is érdekli őt a tudományos pontosság, mint engem” – mesélte Rutherford az Indiewire-nek.

link Forrás

Az Expedíció tudományos világa „kitalált, de nem hülyeség” – mondta a genetikus, aki a 2012 című katasztrófafilmet hozta fel ellenpéldának: „abban a filmben elhangzik egy olyan mondat egy fehér köpenyes tudós figura szájából, hogy »a Nap által kibocsátott neutrinók mutálódtak«, ami totális nonszensz. Tudományosnak hangzó duma, ami hitelt próbál adni a karakterének, de pont az ellenkezőjét teszi. Garland nagyon ügyel arra, hogy ilyen ne forduljon elő. Az Expedíció bármelyik párbeszédében olyan dolgok hangzanak el, amelyek ugyan kitaláltak, de mindig valódi, értelmezhető, aktuális tudományos ismereteken alapulnak.”

Szóval, ha más nem, az Expedíció megmarad a legizgalmasabb filmnek, ami a Hox-gének köré épül, és egy sejtbiológus a főhőse.