Mióta az emberek mérik a szintjét, soha nem volt még annyi szén-dioxid a Föld légkörében, mint idén áprilisban. A hawaii Mauna Loa Obszervatórium mérése szerint a múlt hónapban átlagosan 410,31 részecske per millió (ppm) fölötti szén-dioxid-mennyiséget mértek. (A 410 ppm azt jelenti, hogy a kérdéses gázból 410 molekula van az 1 millió összes jelenlévő gázmolekulán belül.)

Amikor a méréseket 1958-ban megkezdék, még csak valamivel 310 ppm fölött járt a szén-dioxid-mennyiség, azóta egyenletesen emelkedik a szintje, és most lépte át a 410-et. A 400-as szintet 2013-ban ugrotta meg az emberiség. 1880 körül 280 ppm volt a CO₂-szint.

Bár a szén-dioxid üvegházhatása kevésbé markáns, mint például a metáné, mégis ezt tartják a globális felmelegedés első számú okának, mivel óriási mennyiségben bocsátjuk ki elsősorban a fosszilis üzemanyagok használatával. A nem szűnő növekedés pedig egyre távolabb veti az emberiséget a globális felmelegedésnek attól a szintjétől, amit a tudomány még biztonságosnak gondol.

Arra tartunk, ahová nem akarunk eljutni

Ralph Keeling, a Scripps Oceanográfiai Intézet CO₂-programjának vezetője (akiről a fenti grafikont Keeling-görbének nevezték el) a Washington Postnak azt mondta, az éves növekedés üteme kb. 2,5 ppm évente, de a 2010-es években fokozódott a tempó az előző évtizedhez képest, a friss áprilisi adat pedig „újabb mérföldkő. Olyan »eredményekhez« juttat minket közelebb, amelyekhez nem igazán akartunk eljutni, pl. a 450 és 500 ppm értékek eléréséhez, ami már eléggé veszélyes szint.”

Katherine Hayhoe, a Texas Tech Egyetem klímakutatója közleményben fejezte ki aggodalmát: „tudósként nem az aggaszt a leginkább, hogy újabb kerek számot léptünk át, hanem amit ez valójában jelent: hogy továbbra is teljes erőbedobással folytatjuk a bizonytalan kimenetelű kísérletezgetést ezzel a bolygóval, amely jelenleg az egyetlen otthonunk.”

A Föld légkörében egyébként korábban is előfordult már ilyen mennyiségű szén-dioxid a történelem előtti időkben: a közép-pliocénkori felmelegedési peridósuban (a piacenzai korszakban), több mint 3 millió évvel ezelőtt 400 ppm körül volt a CO2-szint. Akkor a tengerek szintje jóval magasabban állt, mint ma, és a bolygó melegebb volt, mint napjainkban. Ez a szén-dioxid-mennyiség akkoriban stabilan, hosszú ideig fennállt, míg ma gyors ütemben növekszik a CO₂-koncentráció – állapította meg egy tanulmány, amelynek elkészítésében Hayhoe is közreműködött. Más szóval a Föld most száguld a pliocénkori állapotok felé.

Még korábban, a miocén korban (14-23 millió évvel ezelőtt) a CO₂-koncentráció elérte az 500 ppm-et. Az antarktiszi jég akkor tíz méterekkel húzódott vissza, ami valószínűleg hozzájárult a tengerszint-emelkedéshez. Ha még tovább mennénk vissza az időben, nagyjából 34 millió évvel ezelőttig, az eocén-oligocén korszakok határáig, teljesen jégmentes Antarktiszt találnánk. A légköri szén-dioxid akkori mennyisége 750 ppm volt.

Keeling szerint a bolygó jelenleg 1 Celsius-fokkal melegebb, mint a preindusztriális korban, és bár még nem reális a 1,5-2 fokos felmelegedés, de évről évre közelebb kerülünk hozzá, és „nincs már nagy mozgásterünk”.