„A macskám 15 elmúlt, Béla a neve” – mutatnak példát a Gellért téri Funside Schoolban, hogyan lehet egy könnyen memorizálható mondat kezdőbetűiből biztonságos, számot, kis és nagy betűt is tartalmazó jelszót generálni. Az iskola első, szülőknek hirdetett internetbiztonsági tanfolyamán járunk. A nyolcszor másfél órás, pszichológiai és technológiai etapokból álló kurzus látogatóinak többsége nő, van, aki már egy tinédzser gyakorló anyukája, már így is profinak tűnik, de szeretne „rendszergazda lenni a fia telefonján”. Más viszont digitális analfabétának érzi magát, pedig a lánya épp most lép a kamaszkorba, ezért ült be a tanfolyamra. Egy harmadik résztvevő ugyan anya is, de elsősorban azért képzi magát, mert a munkájához jön jól.

Csak a közelmúltban kezdett ráébredni a világ, hogy a folyamatos internetezés lehetősége, amit az okostelefon hozott el az emberiségnek, milyen káros hatással lehet a fejlődő személyiségre. Erről Jeane M. Twenge kutatásai alapján részletesen írtunk a Qubiten, és ahogy a téma szélesebb körben is ismertté vált, megjelentek radikális, az okostelefont egyenesen a kábítószerhez hasonlító hangok is, például Tari Annamária pszichológusé.

Hány évesen okostelefonozzon?

Joggal akarják tehát tudni azok a szülők, akik még befolyással lehetnek gyerekük netezési szokásaira, hogy hány éves korában adhatnak ilyen eszközt a kezébe. Kittka András, a Funside igazgatója szerint bár a szakirodalomban a (Facebookon is korhatárnak szabott) 13 évet szokták emlegetni, nem lehet konkrét számmal válaszolni erre a kérdésre, mert ideális esetben egy, a szülők által kellőképp irányított érési folyamat végeredményeként juthat a gyerek internetezésre alkalmas telefonhoz. Mire valaki eléri a 13 éves kort, az osztályában gyakran már mindenki másnak van mobilja, így a gyerek, akit tiltanak a kütyüktől, tényleges szociális hátrányba kerülhet, nem beszélve arról, hogy lemaradhat a tanuláshoz hasznos technológiákról, appokról, eszközökről is.

A teljes tiltásból tehát nem sokat profitál a gyerek, különösen azért, mert a barátainál úgyis találkozik majd azokkal a netes jelenségekkel, amelyektől a szülők megpróbálják megóvni, viszont mivel teljes ellenállásba ütközik ezen a téren, a szüleinek nem fog beszélni ezekről. Akkor pedig már régen elveszett a kontrollt. Magtól értetődően a teljes megengedés sem vezet jóra.

A gyerekeknek szóló informatikai, robotikai képzésekkel évek óta foglalkozó cég szakértői tehát a mentorálásnak nevezett középutas megoldás hívei. A lényege, hogy bizonyos életkorig a szülő nyomon követi, mit csinál gyermeke a neten, de ezt mindinkább kiegészíti, majd fölváltja egy mentoráló kapcsolat, amelyben a gyerek tudja, hogy bármivel fordulhat a szüleihez, mert megbízhat bennük, és válaszaik is vannak. Hogyan érhető ez el a gyakorlatban?

Nem életkor, hanem tanulás

Jantner Judit gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, a Funside pszichológiai szakmai vezetője gyakorlati tanácsainak sorát azzal kezdte, hogy az okostelefon önálló használatához ki kell hogy alakuljon a gyerekben a szociális ítélőképesség, be kell tudnia építeni az érzés, indulat, valamint a cselekvés közé azt a képességet, hogy felmérje tetteinek következményeit. Ha képes az impulzusain minimális szinten uralkodni, legyen az düh vagy öröm, felelősebben fog az interneten is megnyilvánulni – mondta a nevelési tanácsadóban is dolgozó klinikai pszichológus.

A másik nagyon fontos, akár feltételnek is szabható készség az önállóság: ha az élet egyéb területein a gyerek nem boldogul egyedül, az internetezésre nevelést onnan is el lehet kezdeni, hogy a szülő szabályokat alkot, például elvárja, hogy a gyerek vegye ki a részét jobban a házimunkából, vagy írja meg a házi feladatát egyedül. Ha az önállóság ezen a téren már valamelyest megvan, akkor gondolhatja a szülő, hogy az interneten is meglesz. A legfontosabb, hogy „érezze, ez nemcsak idő, hanem tanulás kérdése is”.

A fokozatosság elvét figyelembe véve a szülő már kisiskolás gyermekét is elkezdheti képezni, annál is inkább, mert később nagyobb csatákkal jár a szemléletformálás. Eleinte a szülő telefonját érdemes erre a célra használni, „ami nem azt jelenti, hogy játszik, amikor te éppen pihenni akarsz” – mondta Jantner Judit. Hanem, hogy együtt nézegetik, mit lehet kezdeni a nettel, mit csinál éppen a szülő, sőt feladatot is kaphat a gyermek, például hogy döntse el, a hétvégén készült fotók közül melyik kerüljön ki róla a Facebookra/Instagramra. „Ezáltal megtaníthatod például arra, hogy a róla szóló képeket nem rakhatják ki az engedélye nélkül, illetve hogy nem osztunk meg képet anélkül, hogy a rajta szereplőket meg ne kérdeznénk.”

A közös okostelefonozás közben kiderül, hogy milyen jó dolgokat lehet egy ilyen eszközzel kezdeni, és milyen veszélyekkel járhat. A cyberbullyinghoz (netes iskolai zaklatáshoz) hasonló veszélyekre már csak azért is érdemes kitérni, mert így nagyobb az esély, hogy ha később a gyerek kellemetlen helyzetbe kerül, bizalommal forduljon a szüleihez. „A gyerekek elsősorban azért nem a szülőket keresik ilyen esetben, mert azt gondolják, a szülők inkompetensek a témában. Ha viszont azt tapasztalja, hogy felkészült vagy, hozzád fog fordulni.” A forráskritikára is érdemes mielőbb rávezetni gyereket. Ez úgy a leghatékonyabb, ha a szülő élesben találkozik például egy álhírrel, amelyet egy még oly értelmes ismerőse osztott meg. Ilyenkor elmondhatja neki, miért egyértelmű, hogy kamu tartalomról van szó.

Okostelefon vs. személyiség: nem véletlen, hogy most pörög a mindfulness

Igen ám, de mi van, ha a kisgyermekkorban elkezdett gondos előképzés összedőlni látszik, amikor eljön a kamaszkor, és minden kifordul a sarkából? A szakemberek szerint ebben az életszakaszban valóban sokkal hevesebbé válnak az érzések, ezzel párhuzamosan ugyanakkor ilyenkor fejlődik leginkább a mérlegelésre, a következmények felmérésére való képesség. „Arról is érdemes velük beszélni, hogy ha történik valami felkavaró, egy pillanatra valóban kiereszthetem a gőzt, ha felteszem a Facebookra, a barátaim pedig elkezdik nyomni a lájkokat és a kommenteket, hogy az a másik tényleg nem volt jó fej. De nem jutok el arra a pontra, hogy higgadtan elgondolkodjak a történteken.” Jantner szerint a gyerekek a szülői mentorálás ellenére is sokat fognak hibázni internetes életükben, de akkor is muszáj beszélgetni velük minderről, tanítani őket.

További gyakorlati tanács szülőknek, akiknek a gyereke már használja az okostelefont: fontos, hogy a felnőtt hogyan reagál, ha a gyerek valamilyen kisebb problémáról üzen a telefon segítségével, például kapott egy egyest, vagy otthon hagyta a tornazsákját. „Nem mindegy, hogy azonnal visszajelzek, közbelépek-e, és viszem a tornazsákot, vagy azt mondom, semmi gond, majd megoldod.” A funside-osok szerint jobb, ha hagyunk neki időt az önálló megoldásra: az okostelefonok egy kicsit azért is hátráltatják a személyiség fejlődését, mert azonnal elérhető mindenki, akit a gyerek szeret, és aki segítőkész, így egy csomó dolgot nem kényszerül maga megoldani.

Az önállótlanság mellett a kiterjedt okostelefon-használat további hátulütője lehet, hogy „ennek a generációnak a reflexióra, önreflexióra való képessége erősen csökken. Nem tudok elgondolkozni azon, ami velem történt, csökken az önismeretem és az empatikus képességem” – mondta Jantner, aki szerint nem véletlen, hogy éppen most lett népszerű a mindfulness. „Most jött divatba, hogy megéljük a pillanatot, amikor nem tudunk a pillanatban élni, mert folyton azt keressük, honnan jöhetnek ingerek.”

Önértékelés és függőség

További és gyakrabban hangoztatott káros hatása lehet a folyamatos internetezésnek az egyén önmagával és másokkal való kapcsolatának eltorzulása. A közösségi médiában olyan emberekkel is esélyünk van összemérni magunkat, akikkel korábban esélyünk sem volt, mert más társadalmi rétegbe tartoznak (gondoljunk a Rich Kids Budapesthez hasonló Instagram-oldalakra). Ez egy felnőttben is nyomot hagy, milyen benyomás érheti akkor a kialakulóban lévő személyiséget?

„A referenciacsoport kitágult, és ez nagyon durván hat az önértékelésünkre” – mondta Jantner, hozzátéve, hogy a szakirodalomban 150 az ismerősök ideális száma, tehát azoké, akikkel egészségesen tud egy ember kapcsolatot fenntartani. „Ebben a közegben tudunk reális önértékelést kialakítani, ezen túl már sokszor ideálokhoz próbálunk alkalmazkodni.” Ennek a hatásnak a közösségi médiától és az okostelefontól is inkább függő lányok jobban ki vannak téve, mint az inkább a játékokért lelkesedő fiúk. „Azt is végigbeszélhetjük a gyerekkel, hogy a saját oldalán hány lájk érkezik, hogy érez ezzel kapcsolatban, és hogyan fogja tudni megvédeni magát ettől a jövőben. Lehet, hogy nem fogjuk tudni megakadályozni, hogy ez krízist okozzon, de akkor is beszélni kell róla.” Hogy ennek a hatásnak mennyire van kitéve a gyerek, az persze vele született önbecsülésétől, temperamentumától is függ.

Az IT-függőség erősen stimulálja az agyat, kimutatható változásokat okoz az idegrendszerben, hasonló hatást keltve, mint a függőséget keltő anyagok. A pszichológus szerint a gyerekek éppen ezért sóvárogni fognak, és mindig izgalmasabb lesz a telefon, mint a játszótér, de a szülőknek akkor is az offline oldalt kell képviselniük. Elvégre valahogy arra is ráneveljük a gyereket, hogy nem eszünk mindennap tiramisut ebédre, hiába olyan finom. A függőség fő ellenszerének azt tartják, ha a szülő lefoglalja a gyereket, erre pedig a legjobb olyan tevékenységet találni, ami sikerélmény neki, és meg tud magáról feledkezni benne, legyen az sport, művészet vagy más elfoglaltság.

Kittka András elmondta, hogy az általuk szervezett nyári táborokban nem tiltják a gyerekeknek, hogy okostelefont hozzanak, de a résztvevők napja olyan szinten betáblázott programokkal, hogy nem veszik elő a készüléket. Tehát ha a gyerekeket folyamatosan ingerek érik az offline világból, nem fogja perencként előkapni a mobilt. „Nyilván szülőként nem tudunk ilyet prezentálni minden egyes nap”, de próbálkozni azért lehet: van olyan szülő például, akinél az a szabály, hogy a gyereknek kütyüzés előtt ugyanannyi időt el kell töltenie a szabadban. A függés visszafordítható még azoknál a gyerekeknél is, akik hozzászoktak, hogy ha egy pillanatig is unatkoznak, már a kezükben a telefon – mondják a Funside szakértői. De jól működött az egyik sítáborukban szervezett játékesten az a módszer is, hogy mindenkinek középre kellett tennie a telefonját egymásra stószolva, és aki először nyúlt hozzá a sajátjához, az veszített.

A gyerek lekötése mellett természetesen nagyon fontos a szülői példamutatás is, tehát ne legyen a mobiltelefon egyfolytában a mi kezünkbena szülők kezében sem, de legalábbis a közösen alkotott szabályokat (például nincs telefonozás közös étkezés közben) ők se szegjék meg. A példamutatás a szülők netes viselkedésében is megnyilvánulhat, tehát ha ők fűvel-fával kapcsolatot kötnek, és naponta húsz posztban számolnak be életük triviális részleteiről, ez lesz a modell a gyermek számára. A modellmutatás legyen kétoldalú – javasolja Jantner Judit –, ha a szülő nyitott arra, sőt ítélkezés nélkül elfogadja, ami a gyereket érdekli a neten (és persze nem veszélyes másokra és önmagára), ő is könnyebben elfogadja majd, amit a szülő jónak talál.

Alapelvek:

• Nincs konkrét életkor, amelytől fogva már biztosan ajánlott az okostelefonozás;
  
• a gyerekben ki kell alakulnia egy alapfokú szociális ítélőképességnek; önállóságnak, önuralomnak.
  
• Sem a teljes tiltás, sem a másik véglet nem vezet célra;
  
• a szülői mentorálás lehet a leghasznosabb.
  
• Fogadjuk el, hogy hibákat fog elkövetni a neten;
  
• de az IT-függés is visszafordítható.
  

Eszközök:

• Eleinte a szülő telefonját használjuk közösen;
  
• az egyes jelenségeket ne elméletben, hanem élesben mutassuk meg neki, amikor szembejönnek;
  
• adjunk neki feladatokat a neten;
  
• legyünk felkészültek;
  
• minél előbb kezdjük el rávezetni a forráskritikára;
  
• hagyjunk neki időt kisebb problémái önálló megoldására;
  
• foglaljuk le a gyerek idejét.
  
• Fogadjuk el ítélkezésmentesen, ami őt érdekli a digitális világból (ha ezzel nem veszélyezteti sem magát, sem másokat).
  
• Mutassunk példát saját telefonhasználatunkkal
  
• és saját netes viselkedésünkkel.

Nem az a fontos, hogy Snapchat vagy Musical.ly

Mi most a menő app a srácoknál? – kérdeztük a tábor- és szakkörszervezésben jártas funside-osoktól. A Snapchat már ovis, a Facebook már a felnőtteknek is kezd kínos lenni, most a Musical.ly a kedvenc, olyannyira, hogy a Mammutban szervezett közönségtalálkozót le kellett fújni, olyan elsöprő volt az érdeklődés – idézte fel Kittka.

link Forrás

„Most a Musical.ly, tegnap a Snapchat, három év múlva valószínűleg egyik sem lesz sehol: éppen azt próbáljuk megtanítani a tanfolyamon a szülőknek, hogyan tud tájékozódni a két év múlva aktuális »Snapchat« veszélyeiről.” Ahogy a tanfolyamon elhangzott, erre mobilappok esetén alkalmas a Pegi (Egységes Európai Játékinformációs Rendszer) szerinti életkorbesorolás (hogy melyik besorolás pontosan mit takar, angolul itt, magyarul pedig itt olvasható). A Commonsensemedián az ajánlott életkor mellett bővebb leírás is található arról, hogy az adott programot használó fiatal mi mindennel találkozhat. A Musical.ly-t például a klipekben előforduló káromkodások és szexuális utalások miatt 16 éves kor felett ajánlja az oldal, míg az értékeléseket beküldő szülők 14, a gyerekek pedig 12 évnél húznák meg az alsó korhatárt.

A szülőknek hirdetett internetbiztonsági tanfolyam ötlete a 2007 óta működő Funside-ban abból fakadt, hogy amikor programozást tanítanak gyerekeknek, sokszor javasolják az otthoni gyakorlást, de nincs hatásuk az otthoni digitális környezetre. „Akkor tudunk egy kerek egészet adni, ha a szülőknek is megtanítjuk, hogy működik az internet.”

Amikor ott jártunk, a képzés éppen technológiai fronton zajlott, ennek megfelelően a változó előképzettségű szülőkből álló csoportnak megmutatták az inkognitóablak használatát, a megfelelő jelszókezelést és a kétlépcsős azonosítást, hogyan térképezzék fel saját digitális lábnyomukat, illetve hogyan találjanak gyorsan válaszokat a neten például az okostévé gyerekbiztos beállításáról.

Végigvették azt is, hogy (a fent részletezett lelki tényezők mellett) milyen veszélyeknek lehetnek még kitéve a gyerekek internetezés közben:

• adathalászat,
  
• cyberbullying,
  
• digitális lábnyom (személyes adatok kockáztatása),
  
• függés,
  
• identitáslopás,
  
• internetes zaklatás,
  
• nem kívánt/felnőtt tartalamak,
• malware (kártékony szoftverek),
• hoax (online átverések).

Elmondták, mi az a dictionary attack (amikor egy algoritmus egy szótár összes szavát ráengedi a jelszómezőre próba-szerencse alapon) vagy a freemium app (ingyen van az alkalmazás, de az extrákért fizetni kell). Sok szó esett arról, hogyan lehet lefülelni az álhíreket, és az adatvadász kamu kezdeményezéseket, mint például amikor magyar facebookozók tízezreivel hitették el, hogy egy megosztásért cserébe Teslát nyerhetnek egy amúgy nem létező cégtől.

Mindezek után már nem tűnik túlzásnak azt állítani, hogy a gyerekek felkészítése a minél örömtelibb és biztonságos internetezésre ma ugyanolyan fontos, mint az, hogy megtanítsuk helyesen közlekedni és elkerülni a veszélyeket, mikor átkel az úton.