A Jurassic Park csak sci-fi, de a tudományos világ sokat köszönhet neki

A mozikasszáknál jelenleg is hódító, az értelmes és izgalmas sztori helyett azonban már végképp a látványra és a meghökkentésre koncentráló Jurassic World: Bukott birodalom láttán egyre könnyebb elfelejteni, hogy mekkora hatása volt Steven Spielberg 1993-as rendezésének, a Jurassic Parknak. A film a tudományos élet és az általános dinómána felpezsdítése mellett korszakalkotó digitális trükköket mutatott be, először használta a DTS-hangtechnikát, majd minden idők legnagyobb bevételt termelő filmjévé vált – egészen a Titanic 1997-es bombasikeréig.

Az íróként is mindig zseniálisan eredeti ötletekkel dolgozó, de a végeredményt tekintve gyakran félrecsúszó antropológus, Michael Crichton 1990-es, magyarul Őslénypark címen megjelent regényéből készült mozifilm már a szereposztásával egy igazi tudományos álomprojekt volt, három főszereplője ugyanis egy paleontológus, egy paleobotanikus és egy káoszelméletre szakosodott matematikus.

A példátlan hollywoodi siker természetesen folytatásokat is szült. És hogy mi történt az eddigi öt Jurassic-filmben?

Jurassic Park (1993): Az InGen vállalat dominikai borostyánkövekben fennmaradt szúnyogokban talált dinoszauruszvér (vagyis DNS) segítségével klónoz dinoszauruszokat, amiket a Costa Ricához közeli Isla Nublar szigetén, egy kalandparkban helyez el. A populációszabályozás miatt csak nőstény egyedeket hoznak létre, de mivel a DNS-lánc hézagait békák DNS-ével pótolják, és egyes békafajok képesek a spontán nemváltoztatásra, a dinók elkezdenek szaporodni. Egy szabotázs következtében a dinoszauruszok elszabadulnak, a szigeten tartózkodó emberek pedig hosszas menekülés után egy helikopteren hagyják el a szigetet.

Az elveszett világ: Jurassic Park (1997): Két csapat tart Isla Sorna szigetére, ahol az InGen eredetileg létrehozta a klónozott dinókat, mielőtt Isla Nublarra szállították őket. Az egyik csapat a saját ökoszisztémájukban szabadon élő egyedeket igyekszik tanulmányozni, az InGen katonákból és tudósokból álló csapata viszont azért utazik a szigetre, hogy befogja az állatokat és egy San Diegóba tervezett kalandparkba vigyék őket. Miután mindkét csapatot megtámadják az őslények, a sziget belsejében található rádióállomásra igyekeznek. Később sikerül Sand Diegóból visszamenekíteni az elhurcolt dinókat a szigetre, amit az amerikai és a Costa Rica-i kormányok természetvédelmi területnek minősítenek, hogy megóvják az emberi beavatkozástól.

Jurassic Park III (2001): Az első film, amit már nem Spielberg rendezett, és ami már az akcióra helyezte inkább a hangsúlyt. Egy siklóernyőzés közben elveszett fiú keresésére látszólag gazdag szülei mentőakciót szerveznek, amelybe bevonják az első film történéseit túlélő paleontológust is: idegenvezetésre kérik Isla Sorna szigetén, azt ígérve, hogy finanszírozzák a további kutatásait. A szigetre érve azonban a férfi rájön, hogy a középosztálybeli pár átverte őt, majd rengeteg majdnem-halál és dinó-összecsapás után végül megtalálják a fiút és a haditengerészek mindenkit kimenekítenek a szigetről.

Jurassic World (2015): Isla Nublar szigetén évek óta működik egy dollármilliárdokból felhúzott új kalandpark, amelynek vezetője egy hibrid dinoszaurusz létrehozásával bízza meg a park genetikusát. Az elzártan nevelt Indominus Rex szocializációs hátrányai miatt igazi gyilkológéppé válik, miközben a park biztonsági felelőse ráküldi a katonai feladatokra tanított Velociraptorokat. A park látogatóit közben megtámadják a repülő pteranodonok, és elindul az evakuáció. A főszereplők az Indominus Rex és a T. rex csatája után a raptorok segítségével menekülnek meg, majd elhagyják a szigetet.

Jurassic World: Bukott birodalom (2018): Miközben az ismét elhagyatott Isla Nublarra érkezik egy csapat, hogy az Indominus Rex maradványaiból DNS-t nyerjen ki, a Szenátus meghallgatást tart abban az ügyben, hogy megmentsék-e a sziget dinóit a közelgő vulkánkitörés elől, vagy hagyják őket elpusztulni. A spoilereket kerülve a későbbiekről csak annyit, hogy a klónozás a korábbiaknál is nagyobb szerepet kap a filmben.

Genetika: a kihalt fajok feltámasztása nem sci-fi, de a dinókat felejtsük el

Crichton és az első Spielberg-film legnagyobb tudományos kérdése az, hogy van-e bármilyen realitása annak, hogy egy borostyánkőben fennmaradt szúnyog vérében található dinoszaurusz-DNS felhasználásával újjáélesszék az őslényeket. Varga Máté, az ELTE Genetikai Tanszék adjunktusa szerint a válasz egyszerű: „Nem, a DNS ennyi idő alatt bőven lebomlik. Az is csoda, hogy mostanra viszonylag megbízhatóan kollagént tudnak izolálni nagyon jó megtartású dinoszauruszcsontokból, hiszen egy »normál« fosszília tulajdonképpen a csont alakját felvevő kőzet”.

Varga szerint igazán jó kutatási program nem indult a film hatására, hiszen az elejétől lehetett tudni, hogy a dinóklónozás a legmerészebb sci-fi-ötletek közül való. Ettől függetlenül a kihalt fajok „feltámasztására” irányuló törekvések a Jurassic Park bemutatása óta nagyobb hangsúlyt kaptak. A genetikus blogposztban foglalta össze ennek három lehetséges módszerét:

• visszatenyésztés: „amikor egy adott faj genetikai állománya közeli rokon fajokban tovább él, és megfelelő párosítással újból kialakítható a kihalt fajra jellemző genom”;
• klónozás: „amikor a kihalt állat valamilyen szövete megmaradt, és ebből izolálnak DNS-t hordozó sejtmagot, hogy azt egy rokon faj eltávolított magvú petesejtjébe juttassák, reménykedve, hogy a kialakuló hibrid zigóta életképes lesz”;
• genomszerkesztés: „amikor a kihalt faj genomi szekvenciájának ismeretében rokon fajok genomjába viszünk be célzottan olyan mutációkat, amelyek hatására a kihalt lény kulcstulajdonságai visszanyerhetők”.

A legnagyobb ilyen újjáélesztési projekt a mamutokat kísérli visszahozni, igaz, valójában csak egy hideg klímában is túlélni képes elefántot lehetne létrehozni az ázsiai elefántok és a több tízezer évvel ezelőtt kihalt gyapjas mamutok genomjának szekvenálásával. Varga szerint a legrégebbi használható DNS, amit találtak, egy körülbelül 700 ezer éves lóé volt, és „ennek alapján, nagyon jó megtartású minták esetében, valószínűleg a több mint egy millió év is elérhető lesz, de az még messze nem a dinók kora”.

Paleontológia: a filmek segítették a kutatást, de a dinók ábrázolása már nem korszerű

Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszék paleontológusa a Qubitnek elmondta: „A csontok egyszerű megfigyelésétől, leírásától egészen a micro-CT vizsgálatokig, 3D-s szkennelésig, csontszövettani vizsgálatokig sok mindent fel lehet már használni” a több tízmillió évvel korábban élő őslények vizsgálatához, de a borostyános-szúnyogos történetre nulla az esély, mivel a testfolyadékok ennyi idő alatt még a borostyánban is lebomlanak.

A genetikával szemben a paleontológiára óriási, közvetlen hatással volt az eredeti regény és az 1993-as film sikere, ugyanis például Ősi is évek óta tagja a Jurassic Foundation nevű amerikai alapítvány vezetőségének, amely részesedést kap a filmek után eladott termékek bevételének egy részéből, amit paleontológiai kutatásokra tudnak fordítani, és pályázatok után szétosztani. Ezt támasztja alá a londoni University College paleontológus-kutatójának 2015-ös (vagyis az előző Jurassic World megjelenésekor való) írása, amely szerint annak ellenére, hogy az eredeti film irreális elvárásokat támasztott a genetikusok felé, az ősi DNS-ek kutatásába áramló pénzek nem jelentek volna meg a mozisiker nélkül.

Az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportban paleoillusztrátorként dolgozó, vagyis az őslények tudományos rekonstrukciójával foglalkozó Pecsics Tibor szerint a Jurassic-filmekben jól láthatóan tűnt el fokozatosan a tudományos igény. „Az első film dinoszauruszai szakemberek bevonásával »keltek életre«, és a történetvezetés, valamint a filmbeli karakterek zsenialitása mellett, akkori szemmel nézve, tudományosan hiteles őslények rohangáltak a parkban. Ez a gyermekkorunkat meghatározó élmény csupán nosztalgiaként elevenedik meg az új szériában. A teremtés és a tudomány, az ember és a természet kapcsolatát háttérbe szorítva, egy ijesztgetős szörnyfilmet kaptunk, ahol már nem volt szempont az őslények tudományos igényességgel történő ábrázolásmódja. Nagyok, hangosak, ijesztőek, és úgy tűnik, ennyi elég” – mondta Pecsics.

Az őslények rekonstrukciója egyébként Pecsics elmondása szerint ideális esetben úgy zajlik, hogy a feltárás helyszínének meglátogatása, valamint az előkerült fosszíliák megtekintése után először méretarányos rajzokat készítenek a maradványokról, majd kutatómunka és irodalmazás veszi kezdetét. Ezután „a hiányzó részeket kipótoljuk az ismert rokon fajok »alkatrészeivel«, hogy teljesebb képet kapjunk. A szakemberekkel való konzultáció során kialakítjuk az állat feltételezett küllemét, majd ezt követően rajzokat, festményeket, esetleg modelleket készítünk. Az anatómiai sajátságokból következtethetünk az életmódra, ennek megfelelően a mai állatokkal összevetve elhelyezhetjük az egykori környezetébe. A rétegsorból előkerülő növénymaradványok segítenek a valamikori növényvilág összetételét meghatározni”.

Az illusztrátor szerint bizonyos lelőhelyek kőzetei olyan finom részletességgel őrizték meg az egykori állatok maradványait, hogy az azokban meglévő színsejtek lenyomatai felfedezhetőek, ezáltal az állat színeit és mintázatát is képesek megállítani a kutatók. Ez a tudományág viszont Pecsics szerint folyamatosan változik, egyre több bizonyíték kerül elő például a különböző dinófajok tollazatáról: „a filmbeli Velociraptorok valójában a Deinonychusról lettek mintázva, minden bizonnyal tollasak lehettek, akár egy madár. Újabban az is egyre elfogadottabbá válik, hogy a Tyrannosaurus is tollas volt, legalábbis valamilyen mértékben”.