Túl sok vér tapad a gyémánthoz? Sebaj, itt a szintetikus!
Bár a globális nyersgyémánt-kitermelés 2010 óta stagnálni látszik, a töretlen amerikai gyémántkultusz, valamint az egyre növekvő indiai és kínai kereslet miatt egyes országokban és piacokon még nő is az igény a drágakőre. Olyannyira, hogy a világ legnagyobb gyémántipari vállalata, a dél-afrikai, angol gyarmati eredetű De Beers nemrég bejelentette: az igazi drágakövek mellett mostantól az eddig lenézett, szintetikus úton előállított gyémánttal is elkezd kereskedni.
A Bain & Company nemzetközi tanácsadó cég tavaly decemberben közzétett éves gyémántpiaci jelentéséből kiderül, hogy az ideiglenes megingások ellenére a gyémánt, bár népszerűsége globális szinten némi csökkenést mutat, hosszú távon nem tűnik el az ékszerboltokból, még úgy sem, hogy a kitermelés és kereskedelem során sokszor nemcsak könny és verejték, hanem vér is tapad hozzá.
A jelentés főbb megállapításai:
- A gyémántpiac hosszú távú kilátásai továbbra is pozitívak, a cég a nyersgyémánt iránti kereslet évi 1-4 százalékos növekedésére számít, köszönhetően az USA-beli keresletnek és a gyémántra éhes ázsiai középosztály megerősödésének.
A 2015-ös fekete év után 2016-ban fellélegezhettek a gyémántbányászatban utazók. Az eladások egyik évről a másikra 20 százalékkal nőttek, a bányászcégek csökkentették az árakat, hogy értékesítsék a 2015-ben felhalmozódott nyersanyagkészleteket.
2016-ban a gyémántékszer-eladások nagyjából stagnáltak. Továbbra is az Egyesült Államok a legnagyobb felvevőpiac. Míg 2016-ig Amerikában egyértelműen nőttek az ékszereladások, 2016-ban alig volt növekedés. Kínában és Európában is csökkent abban az évben a vevők érdeklődése, Japánban azonban nőttek a gyémántékszer-eladások.
2017 első felében csak kicsit csökkentek a nyersgyémánttermelők bevételei, így a teljes tavalyi évre azt jósolta a tanácsadó cég, hogy visszatér a kereskedés a normál menetbe a hektikus évek után. Az Egyesült Államokból, Kínából és Indiából származó kiskereskedelmi adatok pozitív várakozásokra adtak okot a teljes gyémánt-értékláncot illetően.
Kihívások: luxusriválisok és a szintetikus gyémánt
A Bain szerint a globális gyémántpiacnak három komoly és tartósan fennálló kihívással kell szembenéznie.
A tehetőseknek egyre több lehetőségük van arra, hogy különböző luxuscikkek és -szolgáltatások közül válogassanak az elektromos autóktól az űrturizmusig. Mit lép erre az iparág? Egyre többet fektet reklámba. A jelentés szerint a gyártók mintegy 150 millió dollárt költöttek marketingre 2017-ben, ez 50 százalékkal több, mint az előző években. Íme egy 1997-es gyémántreklám a legnagyobb piaci szereplőtől:
A másik kihívás, hogy erősen jön föl a szintetikus, laboratóriumi gyémánt, és a valódi gyémántban utazók attól tartanak, hogy ezek a termékek beszivárognak a természetesgyémánt-kereskedelembe. Arról nem is beszélve, hogy a mesterséges gyémánt eleve csökkenti a valódi ékkő piaci részesedését, ráadásul sokkal jobb a marketingje, mint a természetes gyémántnak, amit sok afrikai bányában a legszegényebbek, gyakran gyerekek termelnek ki embertelen körülmények között, keserves munkával, filléres fizetségért, ha nem ingyen.
Az ember alkotta gyémánt piaci részesedése jelenleg 2 százalék körül lehet, de a Citi Research előrejelzése szerint 2030-ra 10 százalékra nőhet.
A De Beers, a természetes gyémánt pozícióit erősíteni kívánó Real is Rare (A valódi ritka) kampány élharcosa 130 éves történetében először idén májusban rászánta magát, hogy szintetikus gyémánttal kereskedjen, és Lightbox néven külön márkát is alapított a mesterséges úton előállított ékszereknek. A szintetikus gyémántból készült termékeket nem a gazdagoknak, hanem a tömegeknek szánják, és olcsón árulják őket, 75 százalékkal alávágva a riválisok által megszabott áraknak. (A De Beers negyedkarátos szintetikus gyémántjai 200, az egykarátosak 800 dollárba kerülnek.)
A cégnek ugyanakkor különös problémával kell megküzdenie: miközben szívós, évtizedes marketingmunkával elhitette az amerikai középosztállyal, hogy egy eljegyzés vagy egy esküvő elengedhetetlen kelléke a valódi gyémántgyűrű, most úgy kell piacot találnia olcsón előállított, szintetikus termékeinek, hogy közben nem veszélyezteti a ritka és igazán értékes drágakövek piacát, amiből eddig termelte bevételeit.
A valódi gyémánthoz szerencse is kell
A természetes gyémántot éppen az teszi rendkívül értékessé, hogy csak a körülmények rendkívül szerencsés összejátszása esetén jöhet létre: földfelszíni környezetben a szénatomok grafitba szeretnek rendeződni, és egyébként is sokkal hajlamosabbak hidrogén- és oxigénatomokhoz kapcsolódni, mint egymáshoz.
A szénatomok csak a Föld mélyén, megfelelő nyomás és hőmérséklet esetén rendeződnek szabályos kristályszerkezetbe, és évmilliók kellenek, hogy a felszín közelébe jussanak. A tiszta gyémánt ritkaságát jól szemlélteti, hogy ha egy gyémántszerkezetben csupán minden tízezredik szénatomot nitrogénre cserélnek, az ásvány áttetsző barna színt venne fel.
Az első laboratóriumi gyémántokat úgy hozták létre, hogy hatalmas gépekben szimulálták a Föld mélyén fennálló állapotokat. Az iparban használt gyémánt vágófejeket még mindig ezzel az eljárással gyártják. Ám a gyémántot úgy is elő lehet állítani, hogy rétegről rétegre szénatomokat növesztenek úgy, hogy a metánmolekulákat megfosztják a hidrogénatomoktól. A cél, hogy ezt a folyamatot költésghatékonyabbá tegyék, és a De Beers úgy látja, már el is érkezett ez az idő, így rááll a laboratóriumi gyémánt gyártására egy új amerikai üzemében, valamint ilyen irányban bővíti a termelést már meglévő nagy-britanniai üzemében, Ascotban.
A gyémántpiac harmadik betegsége, hogy az ellátási lánc közepén (tehát a kitermelők és a kereskedők között) elhelyezkedő feldolgozók pénzügyi helyzete tartósan ingatag, ezek a piaci szereplők nagymértékben kiszolgáltatottak a nyersanyag és a kész ékszerek árváltozásainak, illetve az irántuk való kereslet ingadozásainak. A gyémántpiacnak ezt a szegmensét India uralja, amely 2012 óta fokozatosan növeli piaci részesedését, pedig az már akkor is több mint 80 százalék volt.
A gyémántpiac számokban
A kitermelt nyersanyag mennyiségét millió karátban mérik, íme az elmúlt évek számai:
Látható, hogy az afrikai országok inkább csökkentették a kitermelést a 2010-es években (leszámítva a Dél-afrikai Köztársaságot), miközben olyan államokban, mint Kanada és Oroszország, csúcsra járatják a bányászatot. Évek óta Oroszországban termelik ki messze a legtöbb nyersgyémántot, utána Botswana és Kanada következik.
A nyersgyémánteladások alakulása is ingadozni látszik. A De Beers (amely vállalati társadalmi felelősségi megfontolásokból épp 200 elefántot készül a Dél-afrikai Köztársaságból Mozambikba költöztetni), a 2015-ös fekete év után 2016-ban 37 százalékkal tudta növelni bevételeit, míg a második legnagyobb orosz ALROSA 28 százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban.
A De Beersnek 2016-ban 6,068 milliárd, 2017-ben 5,841 milliárd dollárra rúgtak a bevételei. 1998-ban még a nyersgyémánt-kitermelés kétharmada az övé volt, ma 30 százalék körüli a részesedése ebben a szegmensben.
Az egységnyi nyersgyémánt ára óriási ingadozást mutat, nem beszélve arról, hogy minden egyes gyémánt teljesen egyedi, így az átlagárakat igen nehezen lehet meghatározni. Ezen az ábrán az látható, hogyan nőtt egy különlegesen ritka, egykarátos gyémánt ára az 1960-as 2700 dollárról a a mostani 28 400 dollárra.
Gigantikus gyémántkincs lapul a Föld mélyén
Az MIT, a Harvard és a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói idén júniusban publikált tanulmányukban számoltak be arról, hogy a gyémánt talán nem is olyan ritka ásvány, mint hittük. Hanghullámokkal fedezték fel, hogy a geológiában ősföldeknek nevezett területek (azaz a földkéreg legkorábban megszilárdult darabjai) alatt 140-240 kilométerrel óriási gyémántkincs lapul. A tudósok szerint a gyémánttartalék több mint 1 billiárd, azaz 1015 tonnát tesz ki.
A felfedezésnek rövid távon biztosan nem lesz hatása a gyémánt árának alakulására: a 140 kilométer olyan mélység, ahová ember alkotta fúrógép egyelőre nem képes lehatolni.
