FT: Az olcsó munkaerő kora lejárt, modellváltásra van szükség a visegrádi országokban

Húsz év szinte töretlen növekedése után fordulópont előtt állnak a közép-kelet-európai gazdaságok, azaz a Visegrádi négyek tagállamai – írja a Financial Times a térség munkaerő-piaci és demográfiai trendjeiben dekódolt változásokat elemezve. A V4-ek három tagállama külföldről pótolná a munkaerőt, a magyar döntéshozóknak azonban ezúttal is valami más jár a fejükben.

Amikor Jan Wroblewski lengyel hotellánc-tulajdonos megoldást keresett a hiányzó munkaerő problémájára, egy közvetítő cég váratlan ajánlattal kereste meg: miért nem pótolja az alkalmazottakat a Fülöp-szigetekről? A menedzser számára először különösnek tűnt az ötlet, hogy tízezer kilométerről távolabbról importáljon vendégmunkásokat, de miután munkatársaival elemezték a helyzetet, rájöttek, hogy a lengyel és a Fülöp-szigeteki emberek között talán nincs is olyan nagy különbség, például az utóbbiak is katolikusok, így könnyebben integrálódnak majd a helyi társadalomba a szállodás elképzelése szerint. Wroblewski most abban bízik, hogy sikerül üzletet kötnie a vendégmunkásokról, és nagyobb szerződésekben is gondolkodik.

A szállodamenedzser problémái ismerősen csenghetnek a visegrádi országokban, ahol a munkanélküliség újabb és újabb negatív rekordokat dönt, és a munkaerőhiány kezd komoly visszafogó erőként hatni a gazdaságra. A 2004-es EU-csatlakozás óta a tagállamok a rendelkezésre álló olcsó, jól képzett munkaerővel vonzották be a nemzetközi nagyvállalatokat, ezen alapult a nagyívű növekedés, ami az Európai Unió történetének egyik legnagyobb gazdasági sikere lett. Ám ahogy a munkaerő-piaci helyzet élesedik, úgy válik a modell egyre fenntarthatatlanabbá, és a négy visegrádi állam, Csehország, Lengyelország, Magyarország  és Szlovákia hamarosan gazdaságpolitikai keresztúthoz ér.


Példátlan népességfogyás, gazdasági sikertörténet

Miközben a térségből rengeteg EU-állampolgár áramlik Nyugat-Európa felé, hogy ott dolgozzon és éljen, a visegrádi vezetők közül az elmúlt években többen fáradhatatlanul hangoztatták bevándorlásellenes nézeteiket. Az Egyesült Királyságba korlátlanul áramló lengyel munkaerő problémája meghatározó tényező lehetett a Brexit-népszavazás alakulásában is.

A munkaerőhiány azonban nem elsősorban a kivándorlás, hanem a gazdasági siker és a demográfiai hanyatlás kombinációjából származhat a visegrádi országokban. Magyarországon például az 1950-es évek elején volt a legmagasabb a születések száma, míg a népesség az 1980-as népszámlálás idején tetőzött 10,7 millónál.

Az ENSZ előrejelzése szerint a visegrádi országok jelenlegi, összesen 64 milliós lakossága 2050-re mintegy 13 százalékkal, 55,6 millióra (Magyarországé kb. 8,4 millióra) csökken. A világ egyetlen térsége sem megy át ennyi idő alatt ekkora demográfiai hanyatláson, jóllehet egyes országok, például Japán, még ennél is nagyobb arányú népességfogyásra számíthatnak.

A GDP-növekedés eközben jelentősen felgyorsult, amit a növekvő fogyasztás, a rendkívül alacsony kamatlábak és természetesen az EU-támogatások eurómilliárdjai is pumpáltak. A gyorsabb növekedés lehetősége további külföldi tőkét vonzott a térségbe, modern gyárak, acél-üveg irodapaloták, bevásárlóközpontok nőttek ki a földből „Gdansktól Győrig”, ahogy az FT fogalmaz.

A visegrádi országok 2018-as növekedését nagyjából 4 százalékra becsülik. A JPMorgan és a Standard Chartered óriásbank Varsóban készül új irodát nyitni, miközben a Jaguar a nyugat-szlovákiai gyárába telepíti át a Land Rover Discovery gyártását, a német Daimler és BMW pedig új üzemeket épít Magyarországon. Ám hogy ezeket az új gyárakat és irodákat emberrel is feltöltsék, már meghaladhatja a helyi munkaerőpiac lehetőségeit.

Az ipari cégeknek vajon hány százaléka érzi úgy, hogy termelését hátráltatja a munkaerőínség? Az Eurostat mérése szerint Magyarország e tekintetben a térségben is vezető, itt ugyanis a vállalatok 86,6 százaléka nyilatkozott erről, míg Lengyelországban 49,7 százalék, Csehországban 43,2 százalék ez az arány – mindkét esetben a két évvel ezelőtti adat nagyjából duplája. A GVI felmérése szerint Magyarországon 2016 végén még 40 százalék alatt volt az így vélekedő cégek aránya.

A munkaerőért folytatott harc eredményeként a munkaerő költsége 2018 első negyedévében 10 százalékkal magasabb volt, mint egy évvel korábban. Csehországban 9, Szlovákiában 8,5, míg Lengyelországban 8 százalék volt ez az arány. Egyes szektorokban egészen kaotikussá vált a helyzet, ilyen például a logisztika, ahol előfordul, hogy a kamionos nem veszi fel a munkát és indul el egy fuvarral, mert közben jobb pénzért átszerződött máshová.

A bevételei alapján legnagyobb lengyel építőipari cég, a Budimex folyamatosan azzal a problémával szembesül, hogy alvállalkozói nem tudják időben teljesíteni a megbízásokat, mert nincs elég emberük. Egyes cégek a növekvő bérek és anyagi költségek, valamint az állami szerződések szigorú feltételrendszere miatt egyszerűen kiszorulnak a piacról – mondta Dariusz Blocher vezérigazgató. A menedzser szerint az ország ma tele van jobbnál jobb munkalehetőségekkel, a cégek kétségbeesetten keresik az embereket, néha hajlandóak dupla fizetést is kínálni, hogy rávegyék a munkahelyváltásra a kiszemelteket.

Magyar különút

A térség országai persze igyekeznek javítani a munkaerő-piaci helyzeten: Magyarország nagyrészt azzal, hogy fokozza a munkaerő-piaci részvételt. Ahogy Kovács Zoltán kormányszóvivő elmondta: „úgy gondoljuk, hogy ha a saját népességünkre támaszkodunk, saját identitásunkra, környezetünkre, abból gazdasági előny származik”. Hozzátette, hogy a magyar kormánynak nem áll szándékában bevándorlókkal feltölteni az üres munkahelyeket, mint ahogy a demográfiai helyzetre sem a bevándorlásban látják a megoldást.

Bár a kormány ezt nem helyezi kommunikációja középpontjába, ettől még ukrán és szerb vendégmunkások tízezrei dolgozhatnak Magyarországon, 2017 első felében legalábbis néhány hónap alatt több mint tízezer vendégmunkásnak adott engedélyt a kormány a magyarországi munkavállalásra Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint.

A visegrádi négyek másik három tagállama azonban vállaltan külföldre tekint. Ebben a térség legnagyobb gazdasága, Lengyelország ment a legmesszebb: tavaly 1,7 millió rövid távú munkavállalási engedélyt adott ki ukránoknak, és idén valószínűleg még több vendégmunkást regisztrálnak. A Lengyelországban dolgozó ukránok számát 1-2 millióra becsülik, ez tulajdonképpen Európa egyik legnagyobb, bár szemmel nehezen követhető migrációs folyamata. „Az ukránok nélkül jó nagy bajban lennénk” – mondta a közép-európai munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Work Service vezérigazgatója, Maciej Witucki.

Ma a vendég munkaerő csak rövid távra szerződik Lengyelországban, de a cégek új szabályozást sürgetnek, amely hosszabb tartózkodást is lehetővé tenne. A lengyel kormány át is dolgozza a vonatkozó törvényt ennek érdekében, sőt mérlegelik a lehetőséget, hogy egyes ázsiai országokból, például Vietnamból vagy a Fülöp-szigetekről érkező vendégmunkások számára is könnyítsék a feltételeket.

Egy hasonló kormányzati lépés azonban nem kockázatmentes a visegrádi térségben, amely az EU etnikailag leghomogénebb területei közé tartozik. Krysztof Bosak, a lengyel szélsőjobb Nemzeti Mozgalom alelnöke szerint hazaáruló minden kormány, amely szocioökonómiai stratégiája részévé teszi a bevándorlást. „Inkább az elnéptelenedés és a lassabb fejlődés, mint a bevándorlás és a társadalom átalakítása” – üzente a Twitteren.

Sokan egyetértenek vele: a Varsói Egyetem Migrációs Kutatóközpontjának igazgatója szerint a lengyel társadalom egyre kevésbé tűri a bevándorlókat. Pawel Kaczmarczyk szerint óriási feszültség van a lengyel gazdaság szükségletei és a bevándorlóellenes hozzáállás között.

Modellváltás

Ukrajna nemcsak ezért nem lehet megoldás a V4-eknél jelentkező munkaerőhiányra, hanem azért is, mert ott még gyorsabban csökken a népesség, mint Közép-Európában. Ráadásul aki közülük egy uniós tagállamban vállal munkát, könnyebben áll tovább nyugatra jobb pénzért, és bár eddig ez a lehetőség előttük zárt volt, a munkaerőhiánnyal ugyancsak küzdő Németország már fontolgatja, hogy enyhíti a munkavállalási feltételeket az ukrán idénymunkások számára. Ami nagy csapás lenne Lengyelországra nézve.

Szakértők szerint a megoldás a visegrádi országok számára az olcsó munkaerőn alapuló, 20 évig működő növekedési modelltől való elszakadás lenne. Ehelyett teljesen új alapokra kellene helyezni a gazdaságot: többet invesztálni technológiába, magasabb béreket fizetni, és okosabb, hatékonyabb oktatási rendszert működtetni.

Ez a trendváltás valamelyest már el is kezdődött: 2014 és 2016 között a régióban kétharmadával nőtt az ipari robotok eladása, majd 2017-ben újabb ugrás következett. A Budimex például visszafogta a termelést a munkaerő-intenzív területeken, mint például a lakásépítés, és olyan gépigényesebb projektekre koncentrál, mint a vasútépítés vagy a hidrotechnológiai beruházások. „Látom a piaci lehetőséget az élőmunka-igényesebb területeken is, de nem tudom fokozni a teljesítményünket, ami őrület” – mondta a vezérigazgató.


A váltáshoz ugyanakkor elengedhetetlen, hogy több jól képzett munkás álljon rendelkezésre, amihez a helyi oktatási rendszerek reformjára lenne szükség. A hatékonyabb oktatási rendszer felépítése időigényes, Magyarországon legalábbis még jó sokat kell rá várni, ha az oktatás jelenlegi, az MTA által kiértékelt teljesítményéből indulunk ki.

Bármely kívánatos is, hogy a közép-európai bérek közeledjenek a nyugat-európaiakhoz, ez a trend csak fokozza majd a nyomást, hogy a cseh, lengyel, magyar és szlovák oktatás képzettebb munkaerőt termeljen ki. Ha a közép-kelet-európai munkaerő drágább (de a képzettsége, alkalmassága marad a régi), az nem fogja éppen lelkes gyárépítésre sarkallni a multikat.

Sokan attól tartanak, hogy ha megnőnek a bérek, a multik továbbállnak még keletebbre, de van olyan közgazdász, aki vitatja ezt. Richard Grieveson, a Bécsi Nemzetközi Közgazdaság-tudományi Kutatóintézet munkatársa szerint a külföldi befektetők ott maradnak, ahol vannak, részben azért, mert már befektettek a térségben, részben Közép-Európa kedvező földrajzi elhelyezkedése miatt.

A rövid beszállítási láncok lehetősége és a jobb infrastruktúra a visegrádiak nagy versenyelőnye a keleti és déli konkurenciával szemben. Grieveson szerint a döntés a nyugati cégvezetőké, de szerinte ők inkább megfizetik a magasabb béreket, és beruháznak a termelékenység növekedésébe, minthogy továbbálljanak.

(Forrás: Financial Times)

Skandináviában már bejáratott módszerei vannak a munkaerőhiány enyhtítésének, erről korábbi cikkünkben írtunk részletesen: