Tény, hogy a magyar gazdaság növekedéséhez szükség van külföldi munkavállalókra, de az elemzést jelentősen megnehezíti, hogy a rájuk vonatkozó adatokat a magyar állam átláthatatlanná teszi. Hárs Ágnessel a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezető kutatójával beszélgettünk.
A magyar állam külföldről hoz munkásokat, hogy kielégítse a számára stratégiailag fontos vállalatok munkaerőigényét, ahelyett, hogy hosszú távon megtérülő foglalkoztatáspolitikát művelne, amivel a munkaerőpiacról kiszoruló inaktív emberek ezreit lehetne munkához juttatni.
Megeshet, hogy az az import német hústermék, amit legutóbb megvettünk egy német üzletláncnál, kizsákmányolt kelet-európai munkások keze által készült. A visszaéléseket csak súlyosbítja, hogy a világ egyik legjobban szabályozott gazdaságában követik el őket. Egy új törvény most leszámolna a gyakorlattal, de csak a német húsipart veszi célba, holott a kelet-európai munkavállalók sanyargatása a nyugat-európai országok más iparágaiban is elterjedt.
A német társadalom zárt, még ha nem is annyira, mint más országoké, ami a tudományos életben is érezteti hatását – mondja Özgür Özvatan török származású német szociológus. A volt NDK lakossága nem vált a sikeres európai integráció iskolapéldájává, a török kisebbség pedig radikalizálódik, leginkább az Erdogan által újrateremtett nemzeti mítosz hatására.
A BKIK szerint 1,1–1,3 millióra becsülhető a válság által veszélyeztetett munkahelyek száma, és elsősorban a mezőgazdaságban, a turizmusban és az építőiparban dolgozók szorulnak jelentős állami segítségre.
A brit gazdasági lap szerint Közép-Kelet-Európának fel kell zárkóztatnia a béreket, és fejlesztenie kell az oktatást, hogy úrrá legyen a munkaerőhiányon.