Íme négy állat, amely ugyanúgy átesik a menopauzán, mint az ember

Evolúciós különlegesség az ember, gondolhatnánk, mert az után is évtizedekig él, hogy elveszítette szaporodóképességét. A legtöbb emlős ugyanis nem megy át menopauzán, hanem élete végéig képes génjei továbbörökítésére, még ha nőstény is.

Az állatvilágban is vannak azonban olyan kitüntetett fajok, amelyek átesnek a menopauzán, és még csak nem is az emberrel legközelebbi genetikai rokonságban álló főemlősökről van szó. A kardszárnyú delfinről (vagy orkáról vagy gyilkos bálnáról) és a rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfinről már eddig is tudtuk, hogy így van vele, de egy új kutatás szerint a narválok és a belugák is klimaxolnak.

Kardszárnyú delfin a borjával (vagy unokaborjával)Fotó: VALERY HACHE/AFP

Az Exeteri és a Yorki Egyetem kutatói, valamint a washingtoni Bálnakutatási Központ munkatársai a Scientific Reportsban jelentették meg tanulmányukat, amelyben két újabb tengeri emlős hasonló életciklusát írták le. Átnézték a 16 különböző fogascet faj anatómiáját leíró tanulmányokat, két fő jellemzőre koncentrálva: a petefészkekre és a fogakra, amelyek elárulják az állat korát. Az életkor és az ovulációs aktivitás összevetésével a kutatók meghatározták, hogy milyen hosszan élnek még a különféle fajú nőstény cetek az után, hogy testük elveszíti reprodukciós képességét.

Rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfinek TenerifénélFotó: Sergio Hanquet/Biosphoto

A legtöbb fogascet rendbe tartozó faj nőstényei életük végéig ovuláltak, de a belugáknál, a narváloknál és a már említett rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfineknél más volt a helyzet: évekig éltek még az után, hogy megszűntek szaporodni, ami arra utal, hogy a menopauza időszakán is átmennek. Ezzel a kutatók mindjárt meg is duplázták azoknak az elmősöknek a számát, amelyekről tudjuk, hogy megélik a változó kort.

Narválok csoportja jött fel levegőt venni. Középen egy hímet lehet felismerni jellegzetes agyaráról, amelyből csak egy van.Fotó: Wikimedia Commons

A kérdés persze az, hogy mi célt szolgál a nőstények léte az után, hogy nem képesek többé utódot létrehozni. Ebben a kutatásban anatómiai adatokat, nem az állatok természetbeli viselkedését tanulmányozták, így az írás erre a kérdésre nem ad választ.

De korábbi orkakutatásokból azért kibontakozik egy elmélet: eszerint azok a nagymamák, amelyek már nem képesek a szaporodásra, nem versenyeznek többé a párosodás lehetőségéért a lányaikkal. Ezáltal alkalmassá válnak egy másik feladatra.

Beluga és belugabébi egy kínai akváriumban.Fotó: Li Ga/XINHUA

Az orkák matriarchális csoportokban élnek, ahol együtt nevelkednek a hímek és a nőstények. Korábbi kutatások arra jutottak, hogy a hím állatok tovább is élnek, ha az anyjuk közelében nőnek fel. Nagymama orkákat is megfigyeltek már megosztani a zsákmányukat unokaborjaikkal. Úgy tűnik, hogy az idős nőstények – legalábbis az orkáknál – segítik a csoport túlélését, és így biztosítják, hogy génjeik még hatékonyabban örökítődjenek tovább.

A narválok, a belugák és a röviszárnyú gömbölyűfejű-delfinek más és más társas szerveződésben élnek, és a viselkedésüket még nem tanulmányozták eléggé ahhoz, hogy az orkaszabályt ezekre a fajokra is ráhúzhassák. De a tudomány azzal már tisztában van, a termékeny évek túlélésére való képesség három különböző időpontban fejlődött ki a fogasceteknél: egyszer a kardszárnyú, egyszer a rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfineknél, egyszer pedig a narválok és a belugák közös ősénél. Akármi is az oka annak, hogy a fogasceteknél létezik a menopauza, valószínűleg a faj fennmaradását segíti elő.