Sean Penn Mars-sorozatában az a legjobb, hogy a Földön játszódik

Úgy tűnik, 2018 ősze az elsőkről szól: First Man (Az első ember) címmel hamarosan a magyar mozikba is jön a Holdra szállást bemutató film Ryan Goslinggal (a velencei filmfesztiválon írt kritikánk itt olvasható), a Hulu pedig most sorozatban képzelte el az első emberes Mars-missziót, Sean Penn főszereplésével, The First címen.

Mivel már az első epizód első húsz percében olyan dolgok történnek, amiket jobb előre nem tudni, spoiler nélkül, röviden: akkora a mai sorozatkínálat, hogy nem lehet kihagyhatatlannak nevezni, de akit a technikai maszatoláson és a látványos űrjeleneteken túl is érdekel az űrutazás háttere és annak következményei, annak simán megéri ez a nyolcszor negyvenöt perc. És akkor innentől részletesebben.

Sean Penn és LisaGay HamiltonFotó: Hulu

A Hulu 2018-ban jelentőset lépett afelé, hogy a nagy streamháborúban felnőjön a nagyok mellé. A Netflix és az Amazon nevéhez már számos kultsorozatot lehet kapcsolni, a Hulu ehhez képest – egy-két rétegkedvenctől eltekintve – eddig gyakorlatilag A szolgálólány meséjéből élt, idén viszont már a Looming Tower című 9/11-széria és a Castle Rock című Stephen King-antológia is nagy siker volt, most pedig Sean Penn első sorozatfőszerepével próbálja erősíteni a presztízsét a szolgáltató.

Űrsorozatból egyébként sincs túl sok, főleg nem eredeti ötletre alapuló. A Netflix egy új Star Trekkel és az 1965-ös Lost in Space remake-jével tarol az űrtévépiacon, a Family Guy atyjának The Orville című sorozata inkább egy Star Trek-paródia, a Syfy-on futó The Expanse (ami egyébként egy regénysorozat-adaptáció) viszont annak ellenére egész jó sci-fi, hogy a parasztvakításra és az olcsónak tűnő drága gagyira specializálódott Syfy-on fut.

A First viszont teljes egészében eredeti sorozat, ráadásul az amerikai House of Cards készítője, a korábban drámaíróként működő Beau Willimon első tévés munkája, mióta a negyedik évad után búcsút mondott a még Kevin Spacey-féle sorozatnak – ami, csak úgy mellékesen, feltette a Netflixet a térképre. Willimon felügyeletének köszönhetően az első emberes Mars-misszió hátterét bemutató The First is politikai játszmákról, a tárgyalótermi titkok és a nyilvánosság felé kommunikált idill kontrasztjáról szól, az ezek erősségét kicsit visszahúzó családi szálak mellett.

Natascha McElhone, Sean Penn és Oded FehrFotó: Hulu

Nem lehet elégszer elmondani, hogy azokat a nézőket, akiket a trailerek vagy a rakétakilövést és a vörös marsi felszínt mutató képek húzták be, szépen megvezette a Hulu – hiába hangsúlyozták, hogy az űrexpedíciók földi aspektusait is igyekszenek bemutatni, azért űrhajókkal és bolygókkal jobban el lehet adni a cuccot, mint bírósági tárgyalókkal, irányítóközpontokkal vagy családi drámával.

A sorozat a 2030-as években játszódik, de ebből sokat nem érzékelünk, azon kívül, hogy minden háztartási berendezés hangvezérelt, a telefonálást egyetlen fülbe dugható eszközzel intézik, és Sean Penn karaktere, Tom Hagerty már megjárta egyszer a Holdat. Az első rész elején pedig épp arra készül, hogy végignézze, ahogy az általa felkészített űrhajós brigád a történelemben elsőként elindul a Marsra, miután őt a misszió előtt kitették a csapatból.

A Providence öttagú legénységével viszont nem sokáig ismerkedhetünk – egy emberi hiba következtében már az első rész elején, a rakétakilövés után nem sokkal felrobban az űrhajó, a rokonok, a kutatók és mellesleg az egész világ szeme láttára. A gyász lecsengésével az addig a történelem új korszakát megnyitó hősből közellenséggé válik a NASA marsi szerződését elnyerő Vista, amelynek kimért, nagyot álmodó vezérigazgatóját, Laz Ingramot (Natascha McElhone) nem lehet nem a női Elon Musknak tekinteni.

Középen: Natascha McElhoneFotó: Hulu

Akkor él a sorozat a legjobban, amikor egymásnak feszül ez a két világ: a marsi missziót az emberiség egyetlen túlélési lehetőségének tartó űrkutatók és támogatóik, valamint a földi élethez ragaszkodó politikusok, tüntetők és egyéb szkeptikusok.

Ingram a bíróságon felsorolja, miért muszáj a Mars kolonizálására fókuszálnia az emberiségnek: a világszerte sűrűsödő aszályok, a fajok felgyorsult kihalási rátája, a Miami eltűnését is eredményező tengerszint-emelkedés, a közel egymilliárd ökológiai menekült elég érv lenne, de szülővárosa, New Orleans is csak azért létezik még, mert a kormány súlyos milliókat költ gátépítésre – többet, mint amennyibe az egész Mars-misszió kerül.

Ezzel szemben a tragédia felelőseit kereső szenátorok bevetik a lélegeztetőgép-érvelést: hát milyen jól jönne a megbízhatatlan technológiába ölt pénz az oktatásban, az energiaszektorban vagy a munkaerőpiacon – mondjuk az önvezető járművek miatt tömegesen leépített kamionosok elhelyezésénél. Ugyan pártokról nem esik szó, de az kiderül, hogy még az előző, ellentétes oldalon álló adminisztráció hagyta jóvá a Mars-projektet, ebben pedig a jelenleg regnáló párt politikusai szintén meglátják a támadási felületet.

A Providence kilövéseFotó: Hulu

Sokat mond még az űrutazás hősiességéről és a nemzeti értékekről a tragédiában a fiát elvesztő szülő véleménye is, aki azt még megértette, amikor a fia a tengerentúlra ment védeni a hazát, még ha féltette is, de azt, hogy egy űrmisszió miatt vesztette el, már úgy értékelte, hogy a semmiért halt meg. Az egyik epizódban pedig egy újságíró készít portrécikket a Vista vezéréről, aki a következőt mondja, miután Ingram észreveszi, hogy a huszadik századi reflexek miatt még kézzel jegyzetel: „nem minden innováció jelent fejlődést”.

Ha végig, vagy legalább nagyobb részben ezeket a játszmákat bontogatná a nyolc epizód, még az sem érdekelne, hogy az egész évad olyan, mint egy film első fél órája. A középpontban viszont Tom Hagerty és a lányával (Anna Jacoby-Heron) való kapcsolata áll, amely hiába tartogat fordulatokat, valahogy sosem tud túljutni a felütésén, vagyis hogy az anyja halála után drogproblémákkal küszködő lány tartja a Földön Hagertyt, akit a Providence-tragédiát követő balhé során jolly jokerként húznak elő, ezzel új esélyt érdemel ki a következő misszióban.

Anna Jacoby-Heron és Sean PennFotó: Hulu

Könnyű lenne azt írni, hogy ebből a hat órából egy nagyvonalú húzással simán ki lehetett volna hozni egy izgalmas két-két és fél órás filmet, de ezt a készítői szándék mellett már csak az egyértelműen tévére szabott látvány sem indokolná. Nem mintha rossz lenne ránézni, az a néhány űrjelenet tényleg szép, sőt Agnieszka Holland vagy Deniz Gamze Ergüven bevonásával a képi metaforákhoz (a több réteget kapó vízbefúlás vagy a nyüzsgő kabócák életciklusa) ragaszkodó koncepció is jobban működik. De a giccses monológokkal kísért, közhelyes konzervfelvételek (műholdképek a hömpölygő felhőkkel tarkított Földről, porvihar egy Marsnak tűnő sivatagban) nem tudom, jól álltak-e valaha valaminek, amit nem Terrence Malick rendezett.

Aki viszont igazán jól járt ezzel a sorozattal, az maga Sean Penn, aki a második Oscar-díjáért felelős Milk 2008-as premierje óta nem alkotott igazán maradandót – egyetlen azóta megjelent, kritikailag is elismert filmjében, Az élet fájában alig volt szerepe, 2016-ban pedig megrendezte az utóbbi évek egyik legrosszabb A-listás sztárokkal tűzdelt filmjét, Az utolsó próbát. Viszont kiderült, hogy a színésznek jól áll a sorozatformátum: Penn részről-részre jobb, először a megtépázott, kiégett, csalódott középkorú férfit, később pedig a kavargó érzelmekkel teli, állandóan a dühkitörés határán táncoló profit kellett hoznia – és ha Sean Penn tud valamit, akkor az ez a kettő.

Afelől nincs kétség, hogy amennyiben a Hulu úgy dönt, hogy érdemes egy második évadot is készíteni a sorozatból, akkor abban már ki lesznek szolgálva a Marsra vágyó nézők igényei is, de egyáltalán nem biztos, hogy ez az előnyére válik majd – a marsi széria első évadában ugyanis az volt a legjobb, hogy a Földön játszódott.

„Ez mekkora náci szarság. Egy laborpatkánynak érzem magam”

Bobby, Eddy és David 19 éves korukig nem tudták, hogy hármasikrekként születtek, és nevelőszüleiket sem tájékoztatták erről. Később megtudták, hogy egy rejtélyes pszichológiai kutatás alanyai voltak, a soha meg nem jelent tanulmány részleteit viszont 2066-ig titkosították. Most dokumentumfilm készült róluk.