Baljós hangon énekel a jég az Antarktiszon
A Ross-selfjég aktivitását vizsgálta egy amerikai kutatócsoport Antarktikán a Colorado Állami Egyetem delegációjának vezetésével. A tudósok a héten váratlan felfedezésről számoltak be, amely inkább hallható, mint látható.
A selfjég a parti síkságról a tengerbe nyúló jégtömeget jelenti. A Ross-sefljég több mint félmillió négyzetkilométerével a legnagyobbak közé tartozik, és egészen biztosan a legnagyobb a Déli-sark vidékén.
A kutatók érzékeny szeizmométerekkel tanulmányozták a Spanyolország méretű selfjég alatti talajt, amikor egy hangfrekvenciát is befogtak. A hang a hóból hallatszott, a szél és az olvadás keltette vibráció váltotta ki. „A selfjég csaknem folyamatosan énekel, frekvenciája másodpercenként 5 vagy több ciklus” – írták a Geophysical Research Letters oldalán a tudósok, nyomatékot adva az énekel szónak. Ez túl alacsony frekvencia ahhoz, hogy az emberi fül számára hallható legyen, de ha felgyorsítják a hangot, úgy hangzik, mint valami horrorfilmes szörnyeteg baljós zenei felvezetése, vagy még inkább egy kísérleti elektronikus zenei fesztivál himnusza:
Jött a meleg, átment bassszusba
A csapat 34 szeizmométert ásott le a Ross-selfjég havába néhány méter mélyre még 2014-ben. Két év alatt rögzítették a mély morajt, ami a jég tetejét beborító viszonylag sekély hórétegből jön. A hőmérsékleti ingadozás és a hóbuckák viharok okozta vándorlása a selfjég felületén megváltoztatja a hó rezgésének frekvenciáját, mintha csak különféle hangokat szólaltatnánk meg egy hangszeren.
A kétéves időszak vége felé a csapat észlelte, hogy a hangmagasság csökkent, összefüggésben egy melegebb időszakkal, ami miatt a felszíni hó egy része megolvadt. A hang azonban a meleg időszak elmúltával is maradt a mélyebb tartományokban – ez arra utal, hogy a meleg periódusok hosszú távon fejtik ki pusztító hatásukat.
A kutatók úgy gondolják, hogy a hóvibráció folyamatos megfigyelése valós idejű adatokat szolgáltathatna a selfjegek aktivitásáról, így könnyebben előrejelezhető lenne, mikor válik le jéghegy formájában a self egy-egy óriási darabja. Eddig ugyanis nehézséget okozott ezt a folyamatot pontosan előrejelezni.
„A jeget borító hó olvadását sokan az egyik legfontosabb tényezőnek tartják a selfjég destabilizálódásában, amely felgyorsítja az olvadt jég óceánba áramlását a jégtakarók (a Föld lapos sarki területeit nagy felületen és vastagságban borító jég) találkozásainál” – mondta Julien Chaput geofizikus, a kutatás résztvevője. Így tehát a felületi hó olvadási sebességének akusztikus monitorozásával időben rá lehetne jönni, mikor destabilizálódik egy selfjég, mikor várható egy-egy masszív jéghegy leszakadása.
Figyelembe véve, mit jelentene tengerszint-emelkedésben, ha valamelyik óriási antarktiszi selfjég megolvadna, a baljós hangzás egészen találó.
(Quartz)
Kapcsolódó cikk a Qubiten: