Ha a Thwaites és a Pine Island visszahúzódása tovább fokozódik, összeomolhat a nyugat-antarktiszi jégtakaró, és ez a következő évszázadokban több mint három méterrel emelné meg a tengerszintet.
Az 1200 négyzetkilométeres, kelet-antarktiszi Conger-selfjég akkor szakadt be, amikor a területen rekordhőséget mértek, az éves átlaghőmérsékletnél 40 Celsius-fokkal melegebb idővel.
A Maine-i Egyetem klimatológusai által vezetett nemzetközi kutatócsoport a 7900 méteres tengerszint feletti magasságban található Déli nyereg gleccser állapotát vizsgálta.
Szupertiszta jégdarabok olvadását rögzítette és elemezte egy matematikusokból és fizikusokból álló kutatócsoport, hogy a jövőben pontosabb klímamodellekkel számíthassák ki a jéghegyek olvadását.
Az öt balatonnyi nyíltvízi terület azon a vastag, idős jéggel borított vidéken alakult ki, amelyről a sarkkutatók azt tartják, hogy a felmelegedés előrehaladtával itt olvadhat el utoljára az arktiszi jég. Mint kiderült, ez a térség sem olyan ellenálló, mint amilyennek hitték.
Európa lesz az egyik olyan régió, ahol az árvízkockázat a legnagyobb mértékben megnövekedhet a sok csapadék miatt, miközben az aszály is fokozódik, és gyakoribbá válnak az erdő- és bozóttüzek, írja Kis Anna meteorológus a Másfélfokon szerdán megjelent elemzésében.
A geomitológusok igyekeznek összegyűjteni a történelmi özönvizekről szóló történeteket, és azokat az írásbeliség előtti kor embere által megfigyelt természeti jelenségekként olvasni, hogy az elődök tapasztalatai a mostani klímaváltozás idején is értelmezhetővé és használhatóvá váljanak. Az ősi történetek a mai kor emberének is segíthetnek abban, hogy vízparti városaink ne jussanak Atlantisz sorsára.
A gigantikus mennyiségű, 8,5 milliárd tonnányi olvadt jég dán tudósok szerint 5,1 centiméternyi vízzel boríthatná be Florida mintegy 170 ezer négyzetkilométernyi területét.
Egy friss kutatás szerint akkor, ha a globális felmelegedés a most megfigyelt ütemben folytatódik, 2060-ra az antarktiszi jégsapkában jóvátehetetlen károsodás keletkezik, amit évszázadok alatt sem lehet majd helyrehozni. A forgatókönyv alapján 17-21 centiméteres tengerszint-emelkedésre lehet számítani 2100-ra, a párizsi klímacélok betartásával viszont csak 6-11 centis emelkedéssel számolnak a kutatók.
Egy kanadai kutatócsoport szerint a visszahúzódó sarki jégtakaró és a tengerek felmelegedése különösen érzékenyen érinti a narválokat. Az egész sarkvidéki ökoszisztéma átalakul, ezek az állatok lehetnek ennek a legnagyobb vesztesei.
Évtizedenként 13 százalékkal csökken a tengeri jég területe az Arktiszon, így a ragadozók egyre nehezebben jutnak zsákmányhoz. A jegesmedvéknek ma már átlagosan három napig kell úszniuk, hogy fókát találjanak.
Lehoczky Annamária meteorológus-éghajlatkutató a klímaforgatókönyvek alapján elemezte a havas sportok és a téli turizmus jövőjét a Másfélfok című klímapolitikai oldalon.
Az ezredfordulóig nagyjából egyenlő volt a jégveszteség és a felhalmozódás, az utóbbi húsz évben azonban felborult az egyensúly, a felszínre hulló csapadék mennyisége nem nőtt, a légköri és a tengeri hőmérséklet viszont emelkedett, a gleccserek zsugorodása pedig felgyorsult.
A legtöbb tudós az évszázad közepére teszi a sarkvidéki jég teljes elolvadását a nyári időszakokban, de egy brit kutatócsoport legújabb klímamodellje szerint ez már 15 év múlva bekövetkezhet. Az előrejelzést a 127 ezer évvel ezelőtti, interglaciális időszak klímájának vizsgálata alapján készítették.
A kutatók szerint egyértelmű, hogy a jégsapkák a globális felmelegedés miatt tűntek el.
Nem csupán metán, lépfene, himlő és más vírusok kerülhetnek a levegőbe az Északi-sarkvidéken található fagyott talaj felolvadásával, hanem a talajbeli bomlás miatt a globális felmelegedést gyorsító szén-dioxid is.
A kilencvenes évek óta sokat romlott a jégtakaró helyzete, a kutatók becslései szerint 68 centiméterrel is megemelkedhet a tengerszint 2100-ra.
A legutóbbi interglaciális időszak során kevesebb mint két fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, a tengerszint mégis három méterrel nőtt. Ausztrál kutatók szerint a százezer évvel ezelőtti adatok a jövőről is sokat elárulnak.
A hóhatár visszahúzódása után gyorsan kezd terjeszkedni a vegetáció, amit műholdképes felvételek is mutatnak. De azt még nem tudni, hogy ez a szubnivális ökoszisztéma milyen hatással van a Himalája hidrológiájára.
Az 1970-es évektől készült Landsat műholdfelvételeken jól látszik, milyen ütemben olvad a jég ott, ahol nem kellett volna elolvadnia.
Az Egyesült Államok a hidegháború csúcspontján Grönlandon is létesített egy titkos támaszpontot. A Jégféreg projektben nukleáris reaktort is telepítettek a jégpáncél alá. A hadsereg 1967-ben feladta a bázist, a szemetet meg hátrahagyta, hadd lepje be a hó és a jég. Csakhogy a jég most elolvad.
Az eddig mért legmelegebb július során teljesen elolvadt a jég Alaszkában. Harminc évvel ezelőtt ez még nem fordulhatott volna elő.
A legpesszimistább becsléseket is felülmúlja a felmelegedés miatti olvadás üteme. Legutóbb 2012-ben figyeltek meg hasonló mértékű olvadást, most ennek az 1,2-szeresével fogy a jég
Grönland északnyugati részén jóval melegebb volt a szokásosnál a múlt héten, a szánhúzó kutyák így lábközépig gázoltak a Jeges-tenger olvadékvizében.
2016-ban, az eddigi legforróbb évben vált annyira korán instabillá a fiókák otthonát jelentő tengeri jég, hogy a fiatal császárpingvinek tömegesen fulladtak vízbe. Pedig a Weddell-tengert eddig egyfajta klímamenedékhelynek tartották.
A Denali Észak-Amerika legmagasabb hegye, évente több mint ezer hegymászó próbálja meghódítani a csúcsát, mindeközben pedig óhatatlanul maguk után is hagynak valamit. Ez a valami most a klímaváltozás miatt kiolvad.
A grönlandi jégtakaró már eddig is aggasztó tempóban zajlott, most viszont egy további okát tárták fel a jelenségnek: a területen újabban télen is esik az eső, ettől pedig télen is fogy a jég, nem pedig vastagodik, mint azt havazáskor tenné.
Jegesmedvék zaklatják a jeges-tengeri Novaja Zemlja szigetcsoporton lakó embereket. Az Oroszországhoz tartozó arhangelszki régióban szükségállapotot rendeltek el, mert a ragadozók az épületekbe is be-betörnek.
A kutatók eddig a partmenti gleccserekre koncentráltak, pedig a belső területekről az óceánba folydogáló olvadékvizek is óriási problémát jelentenek. A folyamat visszafordíthatatlannak tűnik.
A Spanyolország méretű parti jégtömb dala nemcsak jól hangzik, hanem azt is lehetővé teszi, hogy pontosabban előrejelezzék, milyen ütemben olvad a sarki jég.
Már az sem számítana, ha sikerülne megállítani a globális felmelegedést: a lassú reagálású gleccserek jegének harmada mindenképp megolvad, jelentősen emelve a világtengerek szintjét.