Ami a közoktatás esélykiegyenlítő szerepét illeti, Magyarország abszolút sereghajtó

A 2015-ös PISA-teszt frissen elemzett eredményeivel már foglalkoztunk, de a magyar diákok az OECD-átlaghoz képest gyenge problémamegoldó képességei mellett van még lesújtó tanulsága a felmérésnek: a vizsgált országok közül Magyarországon befolyásolja leginkább az iskolai teljesítményt a tanulók társadalmi-gazdasági státusza. 

A kutatási eredményekből egyértelműen kiderül: a magyar iskolarendszer nincs felkészülve arra, hogy különböző családi háttérrel rendelkező gyerekekkel kell foglalkoznia, és a hátrányos helyzetben lévő magyar iskolások lemaradása a tanulmányi eredményeiken is megmutatkozik – Magyarországon sokkal inkább, mint a PISA-felmérés által vizsgált összes országban, beleértve Bulgáriát, Costa Ricát és Uruguayt. 

Az alábbi grafikonon az látható, hogy a magyar gyerekeknek a közös problémamegoldásban, a természettudományi tárgyakban, a matematikában és az olvasásban elért eredményeit minden más vizsgált országhoz képest jobban befolyásolja, hogy milyen társadalmi-gazdasági háttérrel ültek be az iskolapadba:

Forrás: OECD, PISA

A listát, amin Magyarország az utolsó helyen áll, a kínai fennhatóság alatt álló volt portugál gyarmat, Makaó vezeti, Izland, Norvégia, Finnország és Kanada előtt – ezekben az országokban képes leginkább az iskolarendszer arra, hogy elérje: a tanulmányi eredményekben a lehető legkevésbé mutatkozzon meg a gyerekek hátrányos helyzete. 

Parádés finis: lehajráztuk Szlovákiát és Bulgáriát

A közoktatás esélykiegyenlítő szerepét (amit a szaknyelv ma már inkább oktatási méltányosságnak nevez, amennyiben nem kizárólag etnikai különbségekről van szó) az OECD 1997-ben olyan oktatási környezetként határozta meg, „amelyben az egyéneknek módjukban áll, hogy képességeik és tehetségük alapján fontoljanak meg választási lehetőségeket és hozzanak döntéseket, és ebben ne sztereotípiák, egyoldalú elvárások és diszkrimináció befolyásolják őket. (...) Ez az oktatási környezet nemre, etnikai hovatartozásra és szociális státusra való tekintet nélkül gazdasági és társadalmi lehetőségeket nyit meg”.

A 2012-es PISA-felmérésben még Szlovákia volt az utolsó ezen a területen, Magyarország pedig Bulgáriával nagyjából egy szinten állt, de azóta mindketten lehagytak minket, miközben mi 21-22 százalék környékéről 35 százalékra ugrottunk, ami a diákok és az iskoláik társadalmi-gazdasági státuszára visszavezethető teljesítményeltérést illeti a teszt problémamegoldás moduljában. 

Ugyanezen három év alatt az OECD-átlag 10,6-ról 15 százalékra emelkedett. Mindez természetesen elsősorban a hátrányos helyzetű családok gyerekeit érinti, hiszen ahogy a grafikont a Facebookon közzétevő Vakmajom is írja, a magas státuszúak előtt ott állnak a virágzó oktatási magánpiac lehetőségei. A PISA-eredmények alapján tehát kimondható, hogy Magyarországon egyre nagyobb a probléma az oktatási felzárkóztatás terén.

Túl korán kell iskolatípust választani

A Budapest Intézet 2015-ös tanulmánya szerint a hazai oktatás alacsony méltányosságának egyik fő oka a magyar oktatási rendszerre jellemző korai iskolatípus-választás, ami a gyerekek képességek szerinti szelekciójával jár. Ezt már a hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumok népszerűsége is jelzi a jobb szociokulturális háttérrel rendelkező gyerekek körében, de a 14 éves korban történtő középiskola-választásnál is hasonlóan működik a dolog: a kezdvezőbb családi hátterű diákok nagy arányban kerülnek gimnáziumba, míg a hátrányos helyzetű tanulók előtt gyakran csak a szakiskola áll lehetőségként (a PISA 15 éves gyerekek iskolai telejsítményét vizsgálja).

Erre az előző PISA-tesztet kielemző Világbank azt javasolta Magyarországnak, hogy halassza későbbi életkorra a gimnáziumi és a szakmai típusú képzés közötti választást, ezzel együtt növelje szakközép- és szakiskolai oktatás színvonalát.  

A módszer sikerességét Lengyelország példájával támasztották alá, ahol 15 éves korra tolták ki az iskolaváltás határát, az általános tananyag bővítése pedig jelentős javulást hozott a PISA-pontszámok és az oktatási méltányosság, az esélyek kiegyenlítése terén is.