Mit tehet a tudomány a szellemirtók ellen?

Világszerte tapasztalható jelenség, hogy a tudósvilág egyre inkább elszigetelődik. Ez abból is kitűnik, hogy az egyetemek és a kutatók jelentős veszteségeket szenvedtek el az utóbbi időkben a társadalomra való hatásuk terén. Ha a politika olykor viccelődik, packázik, vagy csak érdekei mentén mazsolázgat a tudományos eredmények közül, nem csoda, hogy a tudomány megkérdőjelezése már-már divatossá vált. Ha a tudás, az oktatás és a tudomány nem élvez függetlenséget és megbecsülést, nem csoda hogy számos manipuláció, álhír, ferdítés ugyanolyan médiafelülethez jut, mint maga a tudomány.  Manapság az álhírek elérték a tudományos világot is, és közvetlenül, illetve közvetve is megrengették a tudományba vetett hitet – emiatt talán soha nem volt még ilyen fontos feltérképezni e jelenség elemzése mellett, hogy vajon milyen okokból csúszhatott félre a tudományos kommunikáció, és mi lehet ennek az ellenszere. Most nézzük, hogy is lehet elferdíteni a tudományos eredményeket, miképp lehet visszaélni velük, rosszul magyarázni vagy kihasználni őket?

1. A korreláció nem feltétlenül jelent okozatosságot

Nemzetközi bűnügyi adatok vannak arra, hogy a fagylaltszezon idején történik a legtöbb emberölés és erőszakos bűncselekmény. De mielőtt még valaki betiltaná a fagylaltozást, fontos leszögezni, hogy mivel nyáron történik a legtöbb erőszakos bűncselekmény, csupán ezért esik a fagylaltszezon idejére ez a kiugrás a bűnügyi statisztikákban.

Grafika: Tóth Róbert Jónás

Az okozatosság téves felállítására talán a legsúlyosabb következményekkel járó példa az oltás és autizmus vélelmezett kapcsolatának publikálása volt. 1998-ban Andrew Wakefiled a Lancet hasábjain közölt egy azóta visszavont cikket, miszerint az MMR (a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni oltás) autizmust idézhet elő a gyerekeknél. A cikk téves és tudománytalan volt, mégis máig táplálja az oltásellenes mozgalmakat. A cikket csak 2010-ben vonta vissza a Lancet, miután fény derült arra, hogy nemcsak a következtetései tévesek, de a tanulmány ráadásul hamis adatokra épült. A vizsgálat meglehetősen kis mintán,  és csupán néhány gyermek megfigyelésén alapult.

Manapság populista politikusok gyakran érvelnek a kötelező védőoltások elengedésével, ez nemrégiben Olaszországban vezetett a kanyarós betegek számának jelentős emelkedéséhez.

2. Nevetségessé tétel

A tudománnyal szembeni politikai fellépés egyik eszköze a karikírozás vagy nevetségessé tétel. Ennek egyik híres példája volt az, amikor Barack Obama amerikai elnök a globális felmelegedés következményeire akarta felhívni a figyelmet, mire ellenlábasa, Mike Huckabee arkansasi kormányzó úgy interpretálta és próbálta nevetségessé tenni a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakat, hogy  úgy állította be, mint ha Obama szerint nagyobb veszély jelentene „a napon való leégés”, mint a lefejezés. A bizarr összevetést az magyarázza, hogy abban az időben sorra jelentek meg az ISIS és Al-Káida által videón közzétett lefejezések, amelyek akkoriban rettegésben tartották az egész világot. A klímaváltozásnak  egyrészt nyilván semmi köze a terrorszervezetek által végzett és videóra vett kivégzésékhez, ráadásul a klímaváltozás nem napbarnulást, hanem ivóvízhiányt, súlyos környezeti változásokat, szélsőséges időjárást, természeti katasztrófákat eredményez.

Ez a politikai karikírozás a tudománnyal szemben ugyanakkor közismert politikai eszköz. Nálunk nemrégiben a társadalmi nemek tanulmánya elleni politikai fellépés és az ennek nyomán kibontakozó társadalmi vita is erre épült, a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségek hívei a prostitúciót, a nemi erőszakot, a diszkriminációt kutató társadalomtudósokat próbálták vicces WC-logók híveiként lefesteni. De olyan is akadt, aki tévesen valamiféle „genderizmus ideológiát” vélt belelátni mindebbe, mások meg mintha a Pride felvonulásokkal keverték volna össze ezt a fontos egyetemi diszciplínát.   

A tudománnyal szemben a másik leggyakrabban bevetett eszköz a haszontalanság hangsúlyozása vagy a lekicsinylés. Amikor a gyümölcsmuslicák szeme színének eloszlását számolgatták a genetikusok, sokan ezt egyszerűen nevetségesnek találták, pedig, mint később kiderült, messzemenő tudományos következtetések adódnak ebből a látszólag haszontalan megközelítésből is.

3.  Áltudományos megközelítés a politikában

A politikusok leginkább a reprodukció, a szexualitás területén engedik el a fantáziájukat. Itt aztán szinte minden logikát, emberiességet képesek felrúgni. Az egyik legkirívóbb ilyen eset a nemi erőszakból származó terhességre vonatkozott.  2012-ben komoly nemzetközi visszhangot váltott ki Todd Akin republikánus Missouri állambeli politikus azon kinyilatkoztatása, amelyben – merő  politikai céllal – biológiai valóságnak tüntette fel a valójában minden tudományos alapot nélkülöző és teljesen képtelen állítást, miszerint a nemi erőszakot később igazolhatja az erőszakból származó terhesség. Ez a technika azért veszélyes, mert tudománynak álcáz egy ideológiai megközelítést, amely jelen esetben nőkkel szembeni bűncselekményt legitimál. Számos történelmi példa van arra, hogy idegen katonák által megkínzott és megerőszakolt nők is teherbe estek tőlük, míg egymást szerető és gyermeket óhajtó párok a biológia fintora folytán gyermektelen maradnak.

A HPV-vakcina szintén sok ellenérzést váltott ki: volt, aki azt gondolta, hogy szellemi leépülést okoz, míg mások azzal érveltek, hogy szexuális szabadosságra sarkall, holott adott esetben életmentő is lehet ez az oltás.

A burkolt vagy nyilvánvaló nőgyűlölet mellett az idegengyűlölet a leggyakoribb jelenség, amely a tudományos eredmények torzításának irányába hat. A betegségeket, járványokat gyakran idegeneknek tulajdonítják, és ez is hátráltathatja az alapos tudományos megközelítést.

4. Elhallgatás

A politika másik ismert eszköze a tudományos kihívások, eredmények figyelmen kívül hagyása, vagy a társadalomtudományok terén például egy-egy aggasztó statisztika  elhallgatása.

Megdöbbentő tény, hogy a csernobili atomkatasztrófa által okozott halálesetek és egészségügyi károsodások összmértekéről még mindig nincs fogamunk. Szintén fontos lenne tudni a kórházi fertőzések okait, mértékét és előfordulásuk gyakoriságát. Magyarországon egy civil jogvédő szervezet, a TASZ küzd a kórházi fertőzések mértéknek feltárásáért és nyilvánosságra hozataláért.

Mit tehet a tudomány?

Ha a tudomány eredményeinek elhallgatására, elferdítésére annyiféle módszer alakult ki, vajon mit lehet tenni a tudomány üzeneteinek pontos célba juttatásáért?  A legjobb módszer az, ha a kutatók, tanárok maguk állnak elő eredményeikkel. Az sem ártana, ha a tudománykommunikációra szánt időt, például heti egy órát, munkaként ismernék el. Talán a méregdrága és hozzáférhetetlen szaklapok, vagy az előre megfizettetett „open access” mellett a tudományos eredmények közérdekű közlése is számítana a szakmai előmenetel szempontjából. Sok kutató ugyanis azért vonja ki magát a nyilvános kommunikációból, mert úgy érzi, hogy emiatt veszteséget szenved szakmai előmenetelében, vagy komolytalannak tartják, vagy csak kevesebb ideje jut a zárt tudományos lapokban cikkeket közzétenni, pályázni, kutatási forrásokat szerezni. Tény, hogy a kutatók elfoglaltak, számos adminisztratív és egyéb mutatókban megnyilvánuló plusz feltételnek kell megfelelniük, de ha a társadalom lemarad a tudományos fejlődés eredményeiről, akkor, mint azt a fenti példák is mutatják, veszélyes politikai vagy akár egészségügyi következményei is lehetnek a hiányos társadalmi kommunikációnak, amelyet politikusok helyett jobb magukra a kutatókra bízni.

A szerző bioetikus, jogász, a CEU tanára. A Qubiten megjelent további írásai itt olvashatók.