Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) tervei szerint ezentúl nem indulhat genderszakos (társadalmi nemek tanulmánya) mesterképzés a magyarországi egyetemeken, ott pedig, ahol folyik ilyen képzés, meg kell szüntetni. Bár a tervezett rendeletmódosítás szövegét egyelőre nem közölték a magyar sajtóban, több Facebook-üzenőfalon, valamint egy zárt szakmai csoportban felbukkant szövegrészlet minden kétséget eloszlat arra nézve, hogy a minisztérium végleg felszámolná a genderszakokat a hazai felsőoktatási intézményekben.

A kiszivárgott rendelettervezet szerint:

1. § Hatályát veszti a felsőoktatási szakképzések, az alap és mesterképzések képzési és kimeneti követelményeiről, valamint a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 8/2013. (I. 30) EMMI rendelet módosításáról szóló 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet 4. melléklet III. társadalomtudományi képzési terület fejezet 16. társadalmi nemek tanulmánya mesterképzési szak alcím.

A kacifántos szövegezés lényege, hogy az Emmi 2013-as rendeletének a 2016-os rendeletmódosítását egy újabb módosítással törölve megszüntetné a társadalmi nemek tanulmányának hazai akkreditációját. A tavalyelőtti módosítást épp azért hozták, hogy a diszciplína mesterkurzusként való oktatása megindulhasson egy hazai közintézményben, az ELTE-n.

Az ELTE-n csak tavaly indult a genderszak, de máris bezárnák

A mostani módosítás két hazai egyetemet érint: társadalmi nemeket, avagy gendert mesterképzés keretében csak a CEU-n (2008-tól) és tavaly ősztől az ELTE-n tanítanak. A szóban forgó intézmények szakjaira járó diákok elvileg még befejezhetik a tanulmányaikat és lediplomázhatnak, de ha a rendelet hatályba lép, az intézmények új hallgatókat már nem vehetnek fel. A CEU-n szerezhető amerikai diploma érvényességét a magyar rendelet nem érinti.

Tovább burjánzik a gender

Több mint egy éve tart már a magyar kormány ádáz küzdelme a gendertudományok hazai kutatása és oktatása ellen. Ennek legutóbbi, de korántsem az egyetlen állomása volt a kormány és az akadémia között kitört háborúnak az a csatája, amelyben a Figyelő azokat a társadalomtudósokat listázta, akik szerintük ideológia-vezérelt kutatásokkal, köztük például a gendertudománnyal foglalkoznak, illetve a kívánatosnál kevesebbet publikálnak. Olaj lehetett a tűzre, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László már akkor sem értette „a genderkutatásoknak ezt az ördögként való feltüntetését”.

Az interdiszciplinaritásra, vagyis több tudományág érintkezésére épülő szakterületet oktató genderszak indulása az ELTE-n már tavaly tavasszal is hatalmas hullámokat vetett. Akkor Nacsa Lőrinc, a kereszténydemokraták ifjúsági szekciójának elnöke az ELTE akkori rektorának, Mezey Barnának címzett levelében azzal próbálta lesöpörni az asztalról a témát, hogy Magyarország nem engedheti meg magának „azt a luxust, amit néhány skandináv ország, hogy közéleti témái legfontosabbja a mellékhelyiségek jelzései legyenek”. Már csak azért sem, írta Nacsa, mert a Magyarországon egyre égetőbb demográfiai kérdés, „nem a szexuális kisebbségek tanulmányozásával és a feminista filozófia elmélyítésével fog megoldódni”. A politikus egyúttal a témában való jártasságáról is tanúbizonyságot tett, amennyiben fontosnak tartotta leszögezni, hogy „biológiai nemek vannak, nem társadalmiak”.

Nacsa véleményét Rétvári Bence, az Emmi államtitkára tavaly márciusban azzal fejelte meg, hogy „a társadalmi nemek tanulmánya mesterszakon végzettek iránti igény a magyar munkaerőpiacon nem mutatható ki (...). A gender – a marxizmus-leninizmushoz hasonlóan – inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak, így kétséges, eléri-e az egyetemi oktatási szintet”.

Ami a magyar kormány prominenseinek kérdés, az nem nagyon merül fel kérdésként a világ elitegyetemein. Gender studiest gyakorlatilag kivétel nélkül oktatnak az egyetemi rangsorokat évtizedek óta vezető minden intézményben, az angol Oxfordtól és Cambridge-től az amerikai Stanfordon és a Harvardon át a párizsi Sorbonne-ig, de még a moszkvai Lomonoszov, sőt, a Pekingi Egyetem vagy a fehéroroszországi szabadbölcsészeti egyetem, az ECLAB falai között is.

De mi az a gender?

A társadalmi nemek tudományának létjogosultságát elsőként Simone de Beauvoir francia egzisztencialista írónő fogalmazta meg 1949-es, azóta amúgy még a laikusok körében is meglehetősen ismertté vált tételmondatával: „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. A második nem című munkájában a nővé válás egyik fontos állomásaként pedig azt jelölte meg, hogy „a férfi a nőt (...) önnönmagához viszonyítva határozza meg, nem tartja autonóm lénynek”.

A társadalmi nemek egymáshoz való viszonyát tudományos keretek között még további két évtizedig nem vizsgálták. 1969-ben viszont az akkor még női tudományok néven futó diszciplínát nem holmi B-kategóriás intézmény fogadta be, hanem egyből az elitegyetemek krémjébe tartozó, borostyán ligás Cornell Egyetem.

A társadalomkutatók az 1960-as években kezdtek azzal foglalkozni, milyen sztereotípiák vésik kőbe a nemi szerepeket, vagy hogy utóbbiak változtak-e bármit annak dacára, hogy a hidegháborús nyugati és a keleti blokkban egyaránt tömegével álltak munkába a nők. A genderszemléletű kutatók a hazai közvélekedéssel ellentétben korántsem a nyilvános vécék ajtaján feltüntetendő piktogramok küllemén merengenek. Leginkább a saját tudmányterületükön belül vizsgálják felül a legfontosabb kérdésekre adott standard válaszokat és a kőbe vésett válaszok nyomán felbukkanó, látszólag megmagyarázhatatlan jelenségeket. A történészek például azt, hogy miért lehet olyan keveset tudni a letűnt történelmi korokra jellemző gyermeknevelési szokásokról, az irodalmárok azt, hogy a női írók miért csak memoárok lejegyzésétől várhattak sikereket, az orvoskutatók pedig azt, miért van több esélye túlélni a szívinfarktust a női betegeknek, ha női orvosok kezelik őket.

Amikor az ideológia és a politika felülírja a tanszabadságot

Miközben a társadalmi nemek tanulmányozása során felmerülő kérdéseket a világ elit- és nem elit egyetemein is vizsgálódásra alkalmasnak ítélik, Balog Zoltán korábbi emberierőforrás-miniszter a Magyar Tudományos Akadémia tavalyi nőnapi konferenciáján azt mondta, hogy a kormány a társadalmi nemekről alkotott elképzelések helyett a társadalmi szerepek kutatását tartja elfogadhatónak, amire szerinte a családtudományok lennének inkább alkalmasak. Balog rögtön biztosította is a közönséget arról, hogy a Corvinus Egyetemen már ősztől, az ELTE-s társadalmi nemek tanulmányával párhuzamosan indulhat a családtudományi szak.

A Qubitnek a Corvinus Egyetem egyik név nélkül nyilatkozó professzora most elmondta: az exminiszter által beharangozott képzés nemhogy mesterképzés, de még szakirányú továbbképzés formájában sem indult el tavaly ősszel. A „családpolitika és humánpolitikák” jövőbeni oktatásának formai keretei viszont megvalósultak, a mesterképzés akár már 2019 őszén elindulhat. Forrásunk szerint ugyan jelentős átfedés van a Corvinuson tervezett kurzus és a nagyvilágban évtizedek óta kutatott gender studies között, egymást azonban semmi esetre sem válthatják ki, mert „gender nélkül ma már gyakorlatilag semmilyen témát nem lehet értelmezni”.

Családtudományi kutatások Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is léteznek, csakhogy legtöbbször ezeket épp a gender studies keretein belül értelmezik. Pető Andrea történész, az MTA doktora, a CEU társadalmi nemek tudományának professzora egy zárt szakmai Facebook-csoportban a tegnap kibontakozott eseményekre reagálva mégsem tudományelméleti szempontból közelíti a kérdést.

Pető inkább azt hangsúlyozza, hogy „a társadalmi nemek tanulmánya mesterképzés a hatályos előírásoknak megfelelően, a Magyar Akkreditációs Bizottság által előírt és felügyelt, a hazai és nemzetközi tudományos mércéknek megfelelő szaklétesítési eljárást követően 12 évvel ezelőtt került fel a felsőoktatási szakok jegyzékébe."

A történész szerint a Közép-európai Egyetemen 2008 óta működő angol nyelvű képzésben eddig több mint százharmincan vettek részt, az ELTE-n 2017 óta folyó magyar nyelvű képzésben pedig összesen tízen tanulnak. „Amennyiben a készülő rendelet figyelmen kívül hagyná az illetékes szakemberek értékelését (melyet az Emmi még két évvel ezelőtt is megerősített) – írja Facebook-kommentjében Pető –, az azt az üzenetet hordozná, hogy Magyarországon az ideológiai-politikai szempontok felülírják a tanszabadság elvét. A kormányrendelet tervezete felsőoktatásba rendeleti úton való durva beavatkozás, mely komoly elemzés és konzultáció nélkül megszüntetne egy egyetemi szakot s ez kihatással lehet a magyar egyetemekre, a felsőoktatás minőségbiztosítására és a felsőoktatás nemzetközi kapcsolataira is.”

Ráadásul az, hogy az állam előírja egy egyetemnek, hogy mit taníthat, és mit nem, az alkotmány szellemével sem áll összhangban. Az alaptörvény X. cikke értelmében „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.”

A genderszakok bezárásának híre egyébként a kormány iránti elkötelezettségéről ismert Bencsik Gábor ellenkezését is kiváltotta. A Magyar Krónika főszerkesztője pénteken a Facebookon azt írta: „Ha igaz a hír, akkor most eljött a pillanat, hogy a kormány politikáját támogató nemzeti keresztény konzervatív értelmiségiek megvédjék a kormányt saját rossz döntésétől. (...) Ha igaz a hír, akkor itt ráadásul alapvető tájékozatlansággal van dolgunk. A gendertudomány ugyanis nem az, amit felületes újságírók írnak róla. Nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása. Hanem annak vizsgálata, hogy a biológiai nem miként jelenik meg a társadalomban. Márpedig megjelenik. És ennek ezer vonatkozása van. És ha ezeket nem ismerjük, hogyan akarjuk elérni például azt, hogy a társadalom visszanyerje a reprodukciós képességét? Hogyan akarjuk megtalálni az eszközöket ahhoz, hogy a férfiak és a nők újra szeressék a gyerekeket?"

Megírták az állásfoglalást, de nem árulják el, mi van benne

A CEU hivatalosan egyelőre csak annyit közölt a nyilvánossággal, hogy az egyetemnek „tudomása van a társadalmi nemek tanulmánya magyarországi oktatását is érintő, jelenleg a kormány álláspontjának még nem tekinthető, előterjesztésről. Ez ügyben az Egyetem elküldte állásfoglalását a Magyar Rektori Konferenciának, és ezáltal a kormánynak is. Mivel ez egy folyamatban lévő, nem nyilvános szakasza az egyeztetésnek, a részletekbe nincs módunk belemenni. Megerősítjük elkötelezettségünk a tanszabadság mellett, és elutasítunk az oktatás tartalmát érintő mindennemű cenzúrát.”

A Qubit megkeresésére az ELTE ősszel indult genderszakján oktató tanárok egyike is azt hangsúlyozta, hogy értelmezésükben „folyamatban lévő ügyről van szó, amelyben még nem született végső döntés”. A családtudományi kutatásoknak a jövőben minden jel szerint otthont adó Corvinus oktatója még kiemelte: a tudományos kutatások és oktatott kurzusok indítása tudományos, az egyetemek autonómiájába tartozó kérdés, amelyben a politikának nincs helye.

Az Emmi a Zoom.hu kérdéseire pénteken azt válaszolta: „A képzés más szakoktól vesz el erőforrásokat, rontja az egyetemek gazdasági stabilitását. Az állami közfinanszírozású egyetemeknek mindezt figyelembe kell vennie, mivel ezen felsőoktatási intézmények célja a társadalmi és munkaerőpiaci valós igényeknek való megfelelés.”

Péntek este az ELTE sajtóközleményben jelentette be: „tudomásul veszi és tiszteletben tartja" a kormány döntését, miszerint az bezárja a genderszakot az egyetemen.