A mesterséges intelligencia és a művészet kapcsolatáról már a Qubiten is volt szó, de az utóbbi időben főként festő algoritmusokról lehetett hallani – itt volt az ideje, hogy a gépek a pop felé vegyék az irányt, és elkezdjenek dalszövegeket írni. De hogy lehet kreativitásra tanítani az AI-kat?

„Az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a nyelvi modellek használata iránt a dalszövegek és költemények előállításában. A megszokott, természetes nyelvi problémákhoz képest egyedülálló kihívást jelentenek, mivel végső céljuk a kreativitás; a pontosság és a reprodukálhatóság másodlagos a líraisággal, a struktúrával vagy a változatossággal szemben” – fogalmaztak a Google szerzői egy friss tanulmányban.

A Google két kutatója, Maria Attarian és Pablo Samuel Castro két különböző gépi tanulási módszerrel közelítette meg a problémát. Az AI-t először a dalszövegek struktúrájával ismertették meg úgy, hogy több évtizednyi dalszövegáradat több mint egymillió sorát táplálták be a nyelvtani felépítésért felelős szoftverbe, amíg egy másik algoritmussal a szókincset bővítették, 20 népszerű regény alapján. A kettőt végül összeengedték, hogy a megtanult szavakat a dalszövegek struktúrájával vegyítve saját dalszövegeket alkosson a mesterséges intelligencia.

Végül három modellt állítottak fel: PureLyrics alatt a kizárólag a dalszövegek struktúrájára építő algoritmus alkotásait, a PureBooks táblázatban pedig a csak könyvekből tanuló gépi szövegeket lehet látni, míg RichLyrics névvel illették azokat a dalszövegrészleteket, amelyek mindkét modell igénybe vételével készültek. Az első sorokat minden esetben a kutatók adták meg.

„Tudod a titkos titkom / Tiéd a második vagyonom / Jól áll neked a magas származásod / Tiéd az elátkozott fiatalságom / Tiéd az életem” – szól például az egyik dalszöveg. További műfordításra nem vállalkoznék, de a középső sorok kezdéséért („én vagyok a nagy és bátor és jóképű rómeód”) látatlanban is szeretnék gratulálni a szerzőknek!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: