Egy eddig stabilnak hitt területen is vadul olvadni kezdett a jég Antarktikán

Most először mérte be a NASA, hogy Kelet-Antarktika vidékén is jelentősen olvadnak a gleccserek. A déli kontinensnek ezt a részét korábban stabilnak hitték, úgy tűnt, hogy csak más régiókban mennek végbe drámai változások. Most azonban műholdképeken is látható, hogy a keleti partvidék egynyolcada mentén kanyargó jégfolyók hogyan vékonyodtak el és gyorsultak fel az utóbbi időben.

Ha ez így folytatódik, az hatással lesz a tengerek szintjére: Antarktikának ezen a részén olyan mennyiségű jégtartalék halmozódott fel, hogy ha teljes egészében megolvadna, 28 méterrel emelné az óceánok szintjét, ami négy Grönland megolvadásának a hatásával érne fel – mondta Catherine Walker, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa. Washingtonban épp most tartják az Amerikai Geofizikai Szövetség (AGU) őszi találkozóját, a gleccserkutató ott számolt be a műholdas mérésekből kihozott eredményekről.

Walker oroszlánrészt vállalt egy új NASA-s kezdeményezésben, amelynek célja az volt, hogy rengeteg műholdképből kapjanak minél pontosabb és aktuálisabb képet az Antarktika keleti felén zajló folyamatokról.

Korábban a kutatók annyit tudtak, hogy a Totten-gleccser olvadni kezdett, feltehetően az óceán mélyéről feláramló, magasabb hőmérsékletű víz hatására. Ezt leszámítva úgy gondolták, minden más stagnál a földrésznek ebben a régiójában. Az új műholdas domborzati és sebességmérések alapján azonban úgy tűnik, hogy a környék többi gleccsere éppen úgy viselkedik, mint a Totten. A változás mindenhol feltűnő, de leginkább a Vincennes Bay területen észlelhető, ahol az Underwood-, a Bond-, az Adams- és a Vanderford-gleccserek veszítették a legtöbbet jégtömegükből. 

A Vincennes Bay 2008-banFotó: TORSTEN BLACKWOOD/AFP

A terület tengerszint feletti magassága a 2008-as ütem ötszörösével apad, az elmúlt 10 évben csaknem 3 méterrel csökkent. A gleccserek mozgásának sebessége 2008 óta 3 százalékkal nőtt. Az olvadást előidéző bűnös ezúttal is a változó tengerjég- és szélmintázat hatására feláramló óceánmélyi langyos víztömeg. 

A változások még nem olyan szembeötlőek, és csak az új műholdképszűrő technológiának köszönhetően észlelhetők. Az amerikai űrügynökség arra készül, hogy szélesebb körben elérhetővé tegye ezt az eszközt. Alex Gardner, a NASA Jet Propulsion laboratóriumának gleccserkutatója szerint arra lehet számítani, hogy a technológiának köszönhetően az elkövetkező 5-10 évben szaporodik a hasonló, megfigyeléseken alapuló felfedezések száma.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: