Újabb nyolc madárfaj tűnhet el a Föld színéről a közeljövőben
Egy újabb kutatás átértékelte több veszélyeztetett faj státuszát, az észlelések gyakoriságát, sűrűségét és a fenyegetés mértékét, és arra jutott, hogy újabb nyolc madárfajnak inthetünk búcsút a közeljövőben. Köztük van a Disney 2011-es Rio című filmjének sztárja, a kék Spix-ara is, amelynek már csak fogságban maradt életben néhány példánya.
A többi madár nem dicsekedhet hasonló ismertséggel: akad köztük olyan is, amelyet csak 2014-ben fedeztek fel, de nem sokáig örülhettek az ornitológusok, a Cichlocolaptes mazarbarnetti ugyanis azzal a társával együtt pusztult ki, amellyel korábban keverték – ez utóbbi a dallamos Melamprosops phaeosoma névre hallgat. Ez utóbbit már azonosításakor is a világ egyik legritkább madarának kiáltotta ki a fajt felfedező ornitológuscsapat, amely sürgős lépéseket követelt a faj megmentése érdekében, de úgy tűnik, hogy már későn. Bár az optimistábbaknak még nem kötelező feladniuk a reményt, egy fajról ugyanis nehéz minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy valóban elpusztult az utolsó példánya is, a faj fennmaradására kevés esély maradt.
A kutatócsoport öt további faj esetében kérte a besorolás megváltoztatását, és úgy tűnik, hogy egyik esetben sem az állomány gyarapodásáról volt szó: potenciálisan kihalt fajként kezelhetjük ezentúl például a kaledóniai lórit, amelyről korábban feltételezték, hogy a sűrű új-kaledóniai erdőkben még élhetnek belőle, az új jelentés szerint viszont az ornitológusok kezdik feladni a reményt (ami talán nem is csoda, hiszen az utolsó példányokat 1976-ban észlelték).
Fogy az élőhely
Az új vörös listán szereplő további vesztesek közé tartozik még a jávai bíbic – őket sem sűrűn látták mostanában, az utolsó példánnyal 1940-ben találkoztak a madármegfigyelők, így a korábbi súlyosan veszélyeztetett státuszból a kihalás közelébe sorolták.
Hasonlóan járt még egy Brazíliában honos törpekuvik faj is, a Glaucidium mooreorum vesztét élőhelyének elpusztítása okozta, potenciálisan kihalt fajként kezelik – korábban súlyosan veszélyeztetettként tartották számon.
Szintén lejjebb csúszott a vörös listán a tengerkék arara, ebből a papagájféléből hivatalosan a hatvanas években észleltek utoljára olyan példányt, amelyről biztos volt, hogy az Anodorhynchus glaucus faj tagja, a helyiek azonban azt állítják, hogy maradt még belőle. A törpekuvikhoz hasonlóan ezt az állatot is az élőhelyének pusztítása sodorta veszélybe.
Szegény madarat az ág is húzza
Nem az élőhelyek pusztulása az egyetlen veszély, amely a madarak kipusztulásával fenyegethet. A madárpopulációkat veszélyeztető második legfőbb tényező az invazív fajok benyomulása, amelyek vagy levadásszák, vagy kiszorítják élőhelyükről a veszélyeztetett fajokat. Ezt követi az orvvadászat és a mérgezés (tengeri madarak esetén ide tartozhat még a halászat is).
Bár az élőhelyek eltűnése lehet természetes folyamat is, az esetek többségében nem erről van szó: a legtöbb veszélyeztetett faj élőhelyét a mezőgazdálkodás sodorta veszélybe. A probléma oka elsősorban az emberi tevékenység: Tris Allinson, a BirdLife ornitológusa szerint az egyre növekvő igény és fogyasztás egyre nagyobb területeket vesz el a természettől, ahol aztán szóját, kakaót vagy pálmaolajat termelnek. Eközben a világ népességében két és félszer annyian szenvednek elhízásban, mint ahányan alultápláltak (ezzel kapcsolatban további problémát jelent a toxikus növényvédőszerek használata).
Allinson szerint amellett, hogy világszerte mintegy 1500 madárfajt fenyeget a kihalás veszélye (ez minden nyolcadik fajt érint), nemcsak az olyan ritkaságok tűnhetnek el a természetből, mint mondjuk a tengerkék ara, hanem fogy a teljesen hétköznapi vadgerle is – igaz, itt még nem olyan nagy a baj.
A világ madarainak állapotát taglaló jelentésben azért akadnak jó hírek is: a kutatások azt mutatják, hogy a különböző természetvédelmi és fajmentő programoknak köszönhetően legalább 25 fajt sikerült megmenteni a kihalástól, így a most veszélyeztetett fajok számára is lehet még remény.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: