1970 óta az állati populációk 60 százalékát kiirtotta az ember, és ez már a civilizációra is veszélyes

A civilizációt fenyegető vészhelyzetre hívja fel a figyelmet a WWF új Élő bolygó jelentése, amelyben 59 kutató közreműködött a világ minden tájáról. Az új becslés szerint az emlős, madár-, hal- és hüllőfajok populációinak 60 százaléka pusztult ki 1970 óta az ember miatt.

Az emberi populáció olyan sebességgel habzsolja az erőforrásokat és az élelmet, hogy gyorsuló ütemben pusztul az élővilág, amelytől egyébként a tiszta levegő és víz léte is függ.

„Alvajárásban haladunk a szikla széle felé – mondta Mike Barrett, a WWF tudományos és környezetvédelmi részlegének ügyvezetője. – Ha az emberi populációból akarnánk 60 százalékot eltüntetni, ki kellene ürítenünk Észak- és Dél-Amerikát, Afrikát, Európát, Kínát és Óceániát.” Hozzátette, akármilyen szomorú is, itt sokkal-sokkal többről van szó, mint hogy az élővilág csodálatos sokfélesége veszélybe került. „Ez ma már valóban az emberiség jövőjét veszélyezteti. A természet nemcsak afféle »jó, hogy van« dolog, hanem az életünk fenntartásához szükséges rendszer.” Johan Rockstörm professzor, a Potsdami Klímaváltozás Hatásait Kutató Intézet szakértője szerint csak akkor van esély stabil bolygót biztosítani a jövő emberének, ha a klíma mellett az ökoszisztémákra is odafigyelünk.

Egy veszélyeztetett üstökös makákó tavaly februárban.Fotó: BAY ISMOYO/AFP

Sok tudós úgy gondolja, hogy már a hatodik tömeges kihalás korát éljük, de ez az első, amelyet egyetlen faj, a Homo sapiens idéz elő. Friss elemzések szerint az ember a civilizáció kezdeteitől fogva az emlős fajok 83 százalékát, a növényfajok mintegy felét kiirtotta, és ha most egy csapásra abbamaradna a pusztítás, a természetnek akkor is 5-7 millió évébe telne, hogy helyrehozza a dolgot.

Élő bolygó index

A WWF-féle Élő bolygó index (Living Planet Index) emlősök, madarak, halak, hüllők és kétéltűek összesen 16 704 populációjának adatait követi nyomon, hogy láthatóvá váljék a gyorsan romló trend. A 4000 fajt tartalmazó adatbázis alapján 1970 és 2014 között a populációk mérete átlagosan 60 százalékkal csökkent. Négy éve 52 százalékos volt a csökkenés, a vadvilág enyészete gyakorlatilag változatlan ütemben folytatódik.

Robert Watson professzor, a világ egyik legtekintélyesebb környezetkutatója, a biodiverzitás kormányközi testületének jelenlegi elnöke márciusban figyelmeztetett arra, a természet pusztítása a klímaváltozáshoz hasonló veszélyekkel jár. A természetnek ugyanis fontos szerepe van az élelmiszer és az energia előállításában, a tiszta vízhez való hozzáférésben, emellett visszahat a Föld klímájára, a szennyezésre, a beporzásra és az árvizekre. Az Élő bolygó jelentésből pedig az derül ki, hogy az emberi tevékenység elfogadhatatlan ütemben pusztítja a természetet, veszélyeztetve a jelenlegi és eljövendő generációk jóllétét – mondta Watson.

Robert Watson, a biodiverzitással és ökoszisztémákkal foglalkozó kormányközi testület (IPBES) brit elnökeFotó: JOAQUIN SARMIENTO/AFP

A vadvilág kipusztulásának egyik fő oka a természetes élőhelyek termőfölddé válása. A szárazföldek háromnegyedének képét már így is az emberi ténykedés határozza meg. A következő nagy ok a táplálékszerzés: 300 emlősfajt gyakorlatilag a kihalás szélére ettünk, az óceánokat pedig túlhalásszák, már hatalmas területük 50 százalékán folyik az ipari halkitermelés. Ugyancsak jelentős tényező a vegyi szennyezés: az orkapopuláció fele például poliklórozottbifenil-túladagolás miatt fog eltűnni. A globális kereskedelem eközben invazív fajokat és betegségeket exportál, a kétéltűek egyedszámait például olyan gombás betegségek tizedelik meg, amelyeket az állatkereskedelem terjeszt.

Ahol a legsúlyosabb a helyzet

A legnagyobb mértékű pusztulást Dél- és Közép-Amerikában mérték, ahol a gerincesek populációinak mérete 89 százalékkal csökkent, elsősorban az esőerdő kiirtása miatt. Az erdőirtás a globális fogyasztási őrület jellegzetes példája: azért történik, mert növelni kell a termőterületeket, de nem a helyi kereslet miatt, hanem hogy szóját termesszenek, amit aztán az Egyesült Királyságba exportálnak, hogy csirke- és sertéstakarmány váljék belőle – mondta Barrett. Ahogy a Guardian megjegyzi, a britek maguk sem állnak jól biodiverzitásban, 218 ország közül a 189. helyen állnak, annyi faj pusztult már ki az országban.

Az élőhelyek közül a folyók és a tavak vannak a legnagyobb veszélybe, ahol a gátak és a mezőgazdaság vízigénye miatt a vadvilág populációi 83 százalékkal csökkentek 1970 óta. Itt is szoros összefüggés van az élelmiszer-ellátás és a vadvilág kiüresedése között Barrett szerint. A trend visszafordításához elengedhetetlen, hogy kevesebb húst együnk – tette hozzá.

Az Élő Bolygó Indexet széles körben kritizálják, mert túl széleskörűen méri a vadvilág pusztulását, miközben fontos részletek fölött siklik át. Barrett szerint az mégis tagadhatatlan, hogy a kihalási ütemtől az érintetlen ökoszisztémák csökkenéséig minden tényező ugyanabba az irányba mutat.

A helyi fajmegőrzési kezdeményezések működhetnek, de ahogy Marco Lambertini, a WWF International főigazgatója kiemelte, a fogyasztási szokások megváltoztatása lenne a kulcs. „Nem tudjuk többé figyelmen kívül hagyni a mostani fenntarthatatlan előállítási folyamatok, a pazarló életstílus hatásait.”

Hasonló, a fogyasztási szokások radikális megváltoztatásával járó forgatókönyvet vázolt fel nemrég az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének jelentése is. Az a dokumentum, akárcsak a WWF-é, arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy nem lehet többé homokba dugni a fejünket, és ilyen pazarlóan bánni a Földdel. Az ENSZ szerint kifejezetten radikális intézkedésekre van szükség, ha a klímaváltozás legkárosabb hatásait szeretnénk megelőzni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Tudós? Akkor ateista!

Stellan Ottosson svéd szerző magyarul frissen megjelent Darwin-életrajza érdekes, de meglehetősen egyoldalú képet ad az evolúcióelmélet atyjáról, a tudósról, apáról, angolról, ateistáról és teológusról.

Száz méter mély szénhidrogéntavakat találtak a Titánon

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a holdat Naprendszerben.