A klímaváltozás miatt madarat ölnek és agyat esznek a széncinegék
A klímaváltozás lehet az oka annak, hogy egyre több a madár-madár gyilkosság, és itt nem a hagyományos préda-ragadozó viszonyra kell gondolni, hanem arra, hogy amúgy békésnek látszó állatok kezdenek kíméletlen gyilkosságsorozatba. A kormos légykapók (Ficedula hypoleuca) a tél végén hamarabb érkeznek meg Európába, ezzel megzavarják a széncinegék (Parus major) szaporodási ciklusát, utóbbiak ezért megölik a légykapókat, és kicsipegetik az agyukat. Mindez a Current Biology című folyóiratban csütörtökön lehozott tanulmányból derül ki, amelyet a Groningeni Egyetem ökológusai írtak.
A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján szereplő, de egyelőre nem fenyegetett kormos légykapók Magyarországon ritkán fészkelnek, itthon átvonulóként leginkább április-májusban, illetve augusztus-szeptemberben lehet megfigyelni a faj példányait. Ha mégis fészket rak a fészkelőterülete déli peremén található Kárpát-medencében, időnként az itthon gyakoribb örvös légykapóval (Ficedula albicollis) alkot vegyes párt. A kormos légykapók évről-évre hosszú utat tesznek meg a szubszaharai Afrika és Európa északi fele között, hogy aztán tavasztól őszig hernyókból és repülő rovarokból lakmározzanak, fészket rakjanak és kiköltsék fiókáikat.
A légykapóélet többnyire zavartalan rendjét azonban mostanság véres gyilkosságok forgatják fel. Sok légykapó arra tér haza (avagy nyári szállására), hogy lakását harcias, területüket védő széncinegék foglalták el. A házfoglalók pedig nem elégszenek meg azzal, hogy elzavarják az odú jogos tulajdonosát, hanem brutális támadásokat indítanak ellenük, megölik őket, és felfalják az agyukat.
Ahogy az ökológusok megállapították, a madármészárlás oka az lehet, hogy a klímaváltozás miatt megváltoztak a két faj fészkelési mintázatai, illetve a kormos légykapók vonulási szokásai. A széncinegék általában két héttel a kormos légykapók előtt költenek, manapság viszont alkalomadtán átfedésbe kerül a két faj költési időszaka.
Minden tizedik kormos légykapót kivégeztek
A két faj viselkedését hollandiai erdőkben figyelték meg: a széncinegék, tudjuk, Európában vészelik át a telet. Az 1980-as évektől folytatott megfigyelések szerint a légykapók április elején kezdik el a költést, ám a korábban beköszöntő tavasz miatt a hernyók is hamarabb kelnek ki, és a légykapók ehhez alkalmazkodva némileg előrehozták európai vakációjukat. A klímaváltozással jár az is, hogy időnként az átlagosnál hidegebb napok követik egymást áprilisban, és ilyenkor jön a baj: a széncinegék halasztják egy kicsit a fészekrakást, a kormos légykapók viszont már itt vannak – és az erőszak elszabadul.
A kutatók mintegy 3000 madarat figyeltek meg 2007 és 2015 között összesen 950 fészekodúban, és arra jutottak, hogy néhány évben a széncinegék minden tizedik kormos légykapót kivégezték a fent vázolt okokból.
„A széncinegék kemény ellenfelek, ha harcra kerül sor. Erős karmaikkal megkapaszkodnak a légykapókban, és mindig ugyanazon a ponton, a koponya hátsó részén csapnak le csőrükkel” – mondta Jelmer Samplonius kutatásvezető, aki amúgy az Edinburghi Egyetemen tanulmányozza a klímaváltozás ökológiai hatásait, de ezt a munkát a Groningeni Egyetemen végezte.
A széncinege nagyobb és nehezebb is a légykapónál, amelynek a teste nem a téli túléléshez, hanem a hosszú vándorúthoz alkalmazkodott. Ha légi csatáról van szó, a fürge mozgású légykapó a fentiek ellenére többnyire mégis győzni szokott, a birtokviták azonban ritkán végződnek az ő diadalával. Mert a cinke az odúban csap le, ahogy ezen a tanulmányból származó képen is látható:
A cinkék kegyetlenségének oka Samplonius szerint részben az lehet, hogy táplálékforrásnak használják ellenfeleiket, de az aggresszív viselkedés amúgy is jellemző a fajra. Az ökológusnak láthatóan nincsenek már illúziói a széncinegékkel kapcsolatban: „eléggé vérengző madarak, bár az emberek többnyire az aranyos kerti vendéget látják benne, ahogy magokat csipeget az etetőből. Néhányuknak azonban komoly dühkezelési problémáik vannak.” Az alábbi videón egy területét védő széncinege látható, az aprócska kékcinege örülhet, hogy élve megúszta az odúharcot:
A kormos légykapók szerencséjére a meggyilkolt madarak gyakran olyan létszám fölötti hímek, amelyek késve érkeznek, majd kétségbeesett pár- és fészekkeresésbe kezdenek. A halálesetek így nincsenek nagy hatással a fej populációira, mert az áldozatoknak jó eséllyel amúgy sem lennének utódaik. De mindig megvan az esély, hogy a helyzet rosszabbra fordul.
Samplonius szerint a cinegék és légykapók esete jó példa arra, milyen sokrétű hatást gyakorolhat a klímaváltozás az élővilágra. Sara Keen, a Cornell Egyetem viselkedési ökológusa, aki nem vett részt a kutatásban, azt mondta, lenyűgöző, hányféleképpen nyilvánulhatnak meg a klímaváltozás állati viselkedést módosító hatásai. Szerinte igen nehéz megjósolni, hogyan hat majd a felmelegedés a fajok együttélésére, de „a változó környezetre adott különböző válaszok megértése nagyon fontos ahhoz, hogy pontosabban mérhessük fel, mennyire válik sebezhetővé egy-egy faj a jövőben”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: