Miért rohan egyre gyorsabban az idő, ahogy öregszik az ember? – tettük fel a kérdést néhány napja, és a sok lehetséges válasz közül az egyiket Adrian Bejan, az MIT fizikaprofesszora adta meg. Bejan szerint az idő, ahogyan mi érzékeljük, nem más, mint az elme trükkje: minél több adatot dolgoz fel az emberi agy, annál lassabbnak érzékeljük az idő múlását (ez történik, amikor fiatal az ember), amikor viszont kevesebb impulzus éri, gyorsabban telik az idő (ez jellemző a felnőtt korra). 

Erre az elméletre reagált Dr. Horváth Viktor, a fizikai tudományok kandidátusa, aki az emberi agy működését a számítógép processzoráéhoz hasonlítja, és ennek alapján fogalmazza meg elméletét.

Íme:

„Mindenki , aki kicsit is foglalkozott számítógépvásárlással, tudja, hogy az egyik legfontosabb paraméter a számítógép „teljesítményében” vagy „sebességében”, az órajel. Ez adja meg, hogy másodpercenként mennyi műveletet tud elvégezni egy gép. Ha ez az órajel csökken, akkor adott időegység alatt kevesebb feladatot tud elvégezni a gép.

Ezt másképp úgy tudjuk megfogalmazni, hogy a lassabb gép adott mennyiségű feladatot csak több idő alatt tud csak elvégezni. Ezt a hétköznapi nyelvben úgy szokták megfogalmazni, hogy „gyorsabban rohan az idő”. Az ember processzora az agya, abban pedig neuronok végzik a „számolást”. 

A neuronok egymással elektro-kémiai folyamatok révén kommunikálnak. Mondhatjuk azt is, hogy egy neuron időegységenkénti tüzeléseinek/kisüléseinek a száma az emberi agy órajele. Ha az ember öregedtével a neuronok időegységenként kevesebb munkát tudnak elvégezni, lassabban kommunikálnak egymással, azt az ember szükségszerűen úgy éli meg, hogy „környezetében minden felgyorsul” a saját maga fiatalkori énjeként megtapasztaltakhoz képest.

Ezáltal nem kell kvantum szintre lépni az emberi időérzék furcsaságainak magyarázatához (Carlo Rovelli). Ez a magyarázat lényegében összhangban lehet Paul Janet filozófus magyarázatával is, hiszen ő is az életkorhoz kötötte a lassulást, csak épp nem nyúlt le annak kereséséhez, hogy miért is „arányos” az időérzet az életkorral.”