Hétfőn, 87 éves korában elhunyt Wallace Smith Broecker amerikai geofizikus, a globális felmelegedés névadója. A Columbia Egyetem professzora 1975-ben használta elsőként az azóta világszerte elterjedt fogalmat. 44 évvel ezelőtti tanulmányában Broecker jelezte elsőként, hogy a levegő megnövekedett szén-dioxid-tartalma légköri felmelegedést okoz majd.

Broecker ugyancsak elsőként írta le az úgynevezett „óceáni szállítószalagok” (angol szakkifejezéssel: ocean conveyor belt) szerepét: ezek az áramlatok tartják kellemesen a klímát Európa egy részén. Az egymástól távoli óceáni medencék közötti hőmérsékleti és sókoncentráció-beli különbségek kiegyenlítésére szolgáló áramlat nélkül – állította – Londonban olyan lenne az időjárás, mint az 1000 kilométerrel északabbra lévő Spitzbergákon. Kutatásai segítettek feltárni az óceánok globális felmelegedésben játszott szerepét.

Tudományos munkájáért számos díjjal kitüntették. Az 1987-ben begyűjtött Vetlesen-díj mellé 1992-ben Bill Clinton amerikai elnök tűzte rá a Nemzeti Tudományos Érmet, 2002-ben pedig megkapta a környezettanulmányokért odaítélhatő Tyler-díjat.

Miközben Broecker elkötelezett szószólója volt az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének, nem kergetett hiú ábrándokat az emberiség elköteleződésével, különösen a felzárkózó gazdaságú országok tenni akarásával kapcsolatban. A kibocsátáscsökkentési elvárásokat nemcsak valószínűtlennek, hanem egyenesen lehetetlennek ítélte.

Előadásaiban ezért inkább azt hangsúlyozta, hogy olyan módszereket kellene kidolgozni, amelyekkel ellensúlyozni lehetne a légkörbe szerinte minden erőfeszítés ellenére bejutó szén-dioxidot. Felvetette továbbá, hogy a szén-dioxidot – csakúgy, mint a többi veszélyes hulladékot – szelektíven lehetne gyűjteni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: