Sívó pusztából csinált újra esőerdőt önerőből egy brazil házaspár

Az 1960-as évek második felétől a brazil törvények lehetővé teszik a magántulajdonban lévő erdők természetvédelmi védettségét. A portugálul Reserva Particular do Patrimônio Natural (RPPN) néven jegyzett intézmények egyikét a Magyarországon is kiállító világhírű fotográfus, Sebastião Salgado és felesége, Lélia Deluiz Wanick Salgado alapította Brazília keleti részén, Rio de Janeirótól 500 kilométerre, a Doce folyó völgyében. 

Marhatenyésztés helyett

1998-ban Salgado megörökölte családja szarvasmarhatelepét az ahhoz tartozó 600 hektárnyi területtel. A Brazília Minas Gerais szövetségi államában található Fazenda Bulcão, vagyis Bulcão tanya és a hozzá tartozó mezőgazdasági terület az erdőirtások és túllegeltetések miatt tökéletesen lepusztult, szakszóval erodált volt. Nyoma sem volt a tájra jellemző úgynevezett atlanti-parti esőerdőknek, de még fa is alig akadt. Az amazóniai őslakosokról készített fényképei révén nemzetközi hírnevet szerző Salgado felesége javaslatára szakított a családi hagyománnyal, és miután Instituto Terra néven nonprofit szervezetet alapított, nagyszabású zöldítésbe fogott

Az első facsemetét saját bevallása szerint harminc évvel ezelőtt elültető házaspár azóta összesen 2,7 millió magonccal erdősítette a lezsarolt talajt. Ahogy Salgado 2015-ben a Guardiannek fogalmazott: van egy lény, amely a szén-dioxidot nagy mennyiségben oxigénné alakítja, „és ez nem más, mint a fa. Erdőket kell telepíteni, mégpedig őshonos fákkal, és a magokat azon a környéken kell begyűjteni, ahol a fák állni fognak.”

Fásítás a 2000-es évek elején Salgadóék földjénForrás: Instituto Terra

Az eredmény nem maradt el: a magán-nemzeti park ma veszélyeztetett állat- és növényfajoknak ad helyet, és a táj képe is egészen mást mutat. Salgado 2000-ben és 2013-ban készült fekete-fehér fotóiból minden kiderül.

Az Instituto Terra egykor és hat éveFotó: © Sebastião SALGADO / Amazonas images

Visszaálló természetes egyensúly

A jórészt saját erőből, a nemzetközi kiállítások honoráriumaiból finanszírozott erdősítés nemcsak a talaj erózióját fékezte meg, de újjáélesztette a terület természetes vízháztartását is. Jelenleg nyolc, korábban kiapadt forrás táplálja a növényzetet, az Instituto Terra honlapja szerint egyenként és percenként 20 literes vízhozammal. Salgadóék szerint erdejük megváltoztatta a harminc évvel ezelőtt száraz és forró terület mikroklímáját is: a csapadékos napok száma megfelel az érintetlen őserdőkben tapasztaltaknak. 

Az Instituto Terra látképe 2012-benFotó: Weverson Rocio

A visszaerdősítés legjelentősebb pozitív hozadéka az őshonos flóra és fauna visszatérése. A területre 172 madár-, 33 emlős, és 15 kétéltű, illetve hüllőfaj telepedett vissza tartósan, az erdőkben pedig közel 300 különböző növényfaj talált otthonra. A veszélyeztetett fajok száma eléri a kétszázat. 

Zöld turizmus

A Fazenda Bulcão afféle turisztikai célponttá vált az évek során. Az Instituto Terrát tízezrek keresték fel az elmúlt évtizedben, a Salgado házaspár pedig, ha teheti, maga mutatja meg az állami természetvédelmi területekhez hasonlóan csak korlátozottan látogatható nevezetességeket. Az egykori szarvasmarhatelepből kialakított erdei látogatóközpont és szálláshely így is közkedvelt célpont, legalábbis az olyan globális kalauzok szerint, mint a Tripadvisor

Lélia és Sebastião SalgadoFotó: YASUYOSHI CHIBA/AFP

A Salgado házaspár saját bevallása szerint példát kíván mutatni azzal, hogy megmutatja: nem csak állami és nemzetközi programokkal lehet tenni a természet- és környezetpusztítás ellen, pár száz hektáros zöldítéssel a magánember is képes visszafordítani a bizonyítottan destruktív és negatív hatású folyamatokat.

Brazíliával az alábbi cikkeinkben foglalkoztunk korábban: