25 éven belül vízhiány sújthat le Angliára
A brit népesség 67 millióról 75 millióra nő 2050-ig, az ország folyóvízkészlete pedig már 2040-re a mai 50-80 százalékára csökken – mondta James Bevan, az angol Környezetvédelmi Ügynökség vezérigazgatója a londoni Waterwise konferencián, kedden.
„A népesség növekedésével a víz iránti kereslet is nőni fog, míg a vízkészleteink a klímaváltozás hatására csak csökkennek. Nagyjából 25 év múlva ez a két görbe összeér, ezt egyesek a halál állkapcsaként is ismerik, és onnantól nem lesz elég víz, hogy kiszolgálja az igényeinket, hacsak nem teszünk időben ez ellen” – mondta Bevan, aki szerint „egzisztenciális fenyegetéssel” kell szembenéznie Angliának.
Bár a kormánytól, a vízművektől és a szabályozó testületektől is sokat vár, Bevan az egyszerű állampolgárokat is arra kérte, hogy a statisztika szerinti napi 140 liter helyett csak 100 litert használjanak el egy nap, és tegyék ezt minél hatékonyabban. „Ha 2050-re visszaszorítjuk a fejenkénti fogyasztást 100 literre, a vízveszteséget pedig a jelenlegi felére, és semmi más nem történik, abból máris 20 millió ember számára tudunk vizet biztosítani anélkül, hogy újabb terheket rónánk a környezetre” – mondta.
Bevan még egy kis listát is összedobott, hogy mit tehet meg mindenki az angol víz jövőjéért:
- használjanak alacsony vízfogyasztású vécét;
- a kádban fürdést váltsa fel rövid zuhanyzás;
- használják a leghatékonyabb zuhanyrózsát;
- vegyenek alacsony vízfogyasztású mosógépet;
- ne indítsák be a mosogatógépet, mielőtt megtelik;
- fogmosás közben zárják el a csapot;
- és ne öntözzék feleslegesen a gyepet.
Bár kijelentései inkább pesszimizmusról árulkodnak, van mibe kapaszkodnia egy kis reményért: „az elmúlt évtizedekben radikálisan megváltozott a dohányzáshoz való hozzáállásunk (mindenki cigizett) és a biztonsági övekről alkotott képünk is (senki sem csatolta be magát). Az elmúlt két évben pedig a műanyagokkal kapcsolatban változott meg a véleményünk.
Azt kell elérni, hogy a víz pazarlása olyan társadalmilag elfogadhatatlan tett legyen, mint füstöt fújni egy csecsemő arcába vagy műanyag zacskókat dobálni a tengerbe.”
A kereslet csökkentése mellett viszont a kínálatot is maximalizálni kell. Bevan szerint a régiók közötti vízcserének gördülékenyen kell működnie az egyes területek vízhiányának és víztöbbletének figyelembe vételével; sótalanító üzemeket kell létrehozni, amelyek ivóvízzé alakítják az enyhén sós vizeket; és új víztározókat kell létesíteni a vízhiányos időkre való tekintettel. Utóbbi különösen fájó pont Bevan számára: „az Egyesült Királyságban évtizedek óta nem épült új víztározó, főleg mivel a tervezési és jogi buktatókon nehéz túljutni, és mindig nagyon heves a helyi ellenállás”.
A Környezetvédelmi Ügynökség korábban 2050-re jósolta az angliai vízhiányt, ezt hozták most előre néhány évvel.
Kapcsolódó cikk a Qubiten: