Az a suttyó, aki felgyújtja a nádast, helyrehozhatatlan károkat okoz a természetnek

Április 4-én, csütörtökön kigyulladt a nádas Fonyód határában. A heves szél miatt egy teljes napig tartott körülhatárolni a 100 hektáros területet, mivel a kiérkező egységek csak gyalogosan tudták megközelíteni a lápos-mocsaras részeket. A kint töltött éjszaka után a berek keleti oldalán még másnap délelőtt is dolgoztak a tűzoltók, akik délben jelentették, hogy mindenütt kialudtak a lángok – közölte április 5-én délután a Somogy-megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság.  

A flórájával és faunájával együtt 24 óra alatt hamuvá vált nádas nem volt védett: nem tartozott a Balaton 235 kilométernyi partvonalán húzódó azon élőhelyek közé, amelyek  a hatályos természetvédelmi jogszabályok és a 2000-ben született Balaton-törvény kettős védelme, és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság felügyelete alatt állnak. Ökológiai szempontból azonban a fonyódi berek alig különbözött az összesen 12 négyzetkilométer, azaz 1200 hektár területű tóparti nádasoktól. 

A Balatonfelvidéki Nemzeti Park tájegységvezetője az ATV-nek azt nyilatkozta, hogy az M7-es autópálya és a lakóövezet között fekvő nádas égésekor tömegesen pusztultak a kétéltűek és a hüllők. A szakember szerint a mocsári teknősökkel (Emys orbicularis), vízi- és kockás siklókkal (Natrix natrix, illetve Natrix tessellata) ellentétben a madárvilág nem károsodott, a fészkelés és a tojásrakás még nem kezdődött meg. 

Az égő fonyódi berek magányos tűzoltóvalFotó: Böröczky Bulcsú/ Drónfotó

Gyújtóhatás

A nádastüzek csekély valószínűséggel lobbannak fel közvetlen – gondatlan vagy szándékos – emberi beavatkozás nélkül.

Villámcsapás, egy távvezeték elektromos szikrája, illetve a napfényt lencseként begyűjtő, a száraz növényzetet begyújtó üvegszemét is okozhat a természetben tüzet, de ez Magyarországon szinte csak gyepterületeken és cserjésekben fordul elő. „A vízben álló nádasokra, gyékényesekre, sásosokra ez egyáltalán nem jellemző” – mondja Tóth Viktor, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének hidrobotanikai osztályvezetője. 

Ugyanezt gondolja Vidra Tamás, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője is, aki szerint az  idén február 28-án a Pest-megyei Farmos és Nagykáta között elterülő Nagy-Nádas sem magától égett le. A februári tűz 150 hektárnyi védett nádast perzselt fel, és a lángok martaléka lett 50 hektárnyi mocsárrét, gyep és szikes terület is. A Tápióságban a tél végi időpont miatt ugyan nem pusztultak tömegesen a hüllők és a kétéltűek, de idén már biztos, hogy máshol fészkelnek majd a nagyon ritka fülemülesitkék (Acrocephalus melanopogon), a védett bölömbikák (Botaurus stellaris), a barna rétihéják (Circus aeruginosus), a vörös gémek (Ardea purpurea) és a cigányrécék (Aythya nyroca). 

A nádgazdálkodás fortélyai

Ahogy az aratás, úgy az irányított és szabályozott égetés is része a nádművelésnek. „A balatoni nádasok ma már nem tudnak maguktól megújulni, mert nincs olyan jelentős hullámtevékenység, ami a bomló szerves anyagot, törmeléket ki tudná öblíteni a nádasok belsejéből. Emiatt anaerob bomlás, rothadás is jellemzi, ami számos élőlény pusztulását is okozhatja. Bűzös iszap is keletkezik, ami embernek is kellemetlen. (...) a nádasok fenntartását, kezelését, hasznosítását (a továbbiakban együtt: nádgazdálkodást) azonban úgy kell folytatni, hogy az egyidejűleg biztosítsa a környezet-, természet-, valamint vízminőségvédelmi követelményeket” – áll a vízügyi igazgatóság vonatkozó, 2017-es közleményében.

A védett élőhelyek kivételével, ahol csak a helyi élővilágot legkevésbé megzavaró vágás, gyérítés lehetséges, a növénytársulást megújító, a következő évi vegetációnak teret nyitó égetés szigorú hatósági engedélyekhez kötött. A műveletre kizárólag télen lehet sort keríteni – tartósan fagypont alatti időszakban, ha lehet, jégtakarás idején. „Ilyenkor a nádas növényzet- és állatvilága alvó állapotban van, és a tűzben a nád elhalt, száraz, avas részei pusztulnak, a hideg miatt az üledékben, talajban lévő gyökérzóna pedig nem sérül, könnyedén visszahűl” – mondja Tóth Viktor. Késő őszre ugyanis a nád már kiszökken, beindul az élet, télen leáll a növekedése, alvóállapotba kerül. Egy tavaszi égetéssel pedig nem csak a felébredő hajtások sérülhetnek, de a nádszálakat összekötő gyökérzóna is. 

A dominánsan vegetatív, tehát hajtásszaporodású nádak úgynevezett klonális növények, így a látszólag különálló növények az üledékben, talajban gyökértörzzsel (rizómával) kapcsolódnak össze. A hidrobotanikus szerint a gyökértörzs létfontosságú szerepet játszik, hiszen ezzel szaporodik, terjeszkedik a nád, ezen keresztül osztja meg a tápanyagot a klónok között, és a klón ide vonja vissza ősszel a tápanyagokat. 

„A tűz után az élővilág visszatérése attól függ, hogy milyen mértékű volt a károsodás” – mondja a fonyódi eset következményeiről Tóth. Amennyiben a lángok csak perzselték az érzékeny részeket, a vegetáció pár hónap alatt megújulhat. A regeneráció azonban több évig is elhúzódhat, ha a tartósabb hőhatás következtében a burgonyához hasonló, tápanyagokban rendkívül gazdag, az új hajtásokat tápláló gyökértörzs szó szerint megfő.     

Ökológiai csomópontok

A nádtársulásokat a trópusi esőerdők után a legproduktívabb vegetációs területek között tartják számon a szakemberek. Tóth szerint az évente négyzetméterenként 2-4 kilogramm tömegű szerves anyagot előállító, a szaknyelvben átmeneti zóna vagy  ökoton néven emlegetett élőhelyek központi helyet töltenek be az élővizek biológiai rendszereiben. 

„A nádasok olyanok, mint egy zsúfolt lakótótelep. Minden egyes nádszál egy lakótelepi háznak felel meg, ahol minden egyes szinten, a legkülönbözőbb életformák találnak búvó, táplálkozó és szaporodóhelyet” – mondja a hidrobotanikus. A meder üledékfelszínén (vagyis a szuterénszinten) baktérium-, alga- és hínárfajok élnek, a víz alatti szárakon gomba- és baktériumtelepek tenyésznek. A balatoni nád szárainak sűrűje a kisebb pontyfélék ívóhelye. A négyzetméterenként 60-80 nádszál, és a belőlük egymástól eltérő magasságban kinövő 20-25 levél emeleti szintjei rovarok, hüllők, kétéltűek, madarak és kisemlősök életterei. 

Az alsóréti nádas BalatonkenesénFotó: Wikipédia

A biodiverzitás fenntartásában betöltött szerepük mellett a nádasok tartják tisztán az élővizeket, megfékezik a partot elérő hullámokat, így meggátolják a part eróziáját, egyszersmind csökkentik a talaj bemosódásának lehetőségét. Tóth Viktor szerint az élőhelyek árnyékoló funkciója is jelentős: a napfény 90 százalékát kiszűrő nádasok növénytársulásai alatt ugyanis nem tudnak szaporodni a tó ökológiai egyensúlyát felborító algafajok. 

A nádasok Tóth szerint olyan ökológiai csomópontok, amelyek összekötik a szárazföldi és a vízi élővilágot. „Nem tudjuk, mi történne, ha kivennénk ezeket a társulásokat a rendszerből, mert ilyenre, legalábbis a Balaton történetében, még nem akadt példa” – mondja a hidrobotanikus. Az azért tudható, hogy a nádasok felszámolásával létrejövő „nem természetes víztestek” biológiai egyensúlya nagyságrendekkel sérülékenyebb, mint a természetes állapotukban megőrzött zónáké.   

A tűz ökológiai szerepével korábban az alábbi cikkünkben foglalkoztunk:

Száz méter mély szénhidrogéntavakat találtak a Titánon

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a holdat Naprendszerben.