Hogyan valósítható meg a gyakorlatban a „jólét gazdasági növekedés nélkül”? –  Lazányi Orsolya ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem PhD hallgatója az általa is alapított Cargonomia nevű szervezet példáján keresztül próbált választ adni a kérdésre csütörtökön a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. 

A könyvtár szociológiai gyűjteménye által szervezett, a „közösségi integráció kreatív útjait” bemutató sorozat április 11-i estjén szóba került az informális munka, a szolidáris szövetkezeti forma, a piac dominanciájának letörése és a pedállal hajtott low-tech turmixgép is.

A mágnás földbirtokos Wenckheim Frigyes egykori palotájának neobarokkosan neorokokó rendezvényterme erős kontrasztban állt az önmeghatározása szerint radikálisan antikapitalista nemnövekedési mozgalom hazai mozgalmárának előadásával. 

Közteherbringa és biozöldség

A Cargonomia a bioélelmiszerek fenntartható elosztására, valamint az alacsony kibocsátású városi közlekedési és teherszállító eszközök népszerűsítésére szakosodott. Teherbiciklis logisztikai és tanácsadói központjukat a VII. kerületi Dembinszky utcában üzemeltetik, működésükhöz szándékosan nem választottak semmilyen jogi formát. Lazányi szerint ezzel is jelzik, hogy nem kívánnak részeivé válni a fősodorbeli piaci folyamatoknak. 

A munkájukat önkéntesként, ellenszolgáltatás nélkül végző alapítók saját bevallásuk szerint így informális szervezeti keretek között teljesítik be küldetésüket. Vagyis azt, hogy a zsámboki biogazdaság terményei kereskedők közvetítése nélkül jussanak el a fogyasztókhoz, és hogy a városon belüli szállításnak legalább egy részét teherbringákkal végezzék. Az utóbbi fenntarthatóságát a társaság azzal fokozta, hogy 2018-ra a sharing economy zászlaja alatt létrehozták közteherbringa-hálózatukat is, amellyel a kerékpáros futárszolgálatokat is kivették a rendszerből.

A neoliberális irányzattal szemben álló, az ökológiai közgazdaságtan tanításai alapján a piaci mechanizmusok egyeduralmát elutasító nemnövekedés-pártiak úgy vélik, hogy a szolidáris újraelosztásnak és az önzetlen kooperációnak jelentős szerepe van az alternatív gazdaságban. Ennek része például az általunk is ismertetett szabad szerelés joga, vagy a low tech eszközök használata. Az utóbbiakat Lazányiék a mechanikus varrógépben, vagy a Cargonomia egyik alapító vállalkozása által kifejlesztett, bringadinamóról működő telefontöltőben, illetve a pedálos turmixgépben vélték megtalálni.

A nemnövekedés mozgalom közép- és hosszútávú célja, hogy valós alternatívát kínáljon a létező, csupán a profithajszával törődő gazdasági rendszerekkel szemben. 

A hosszabb távú működést Lazányi szerint például a Magyarországon nem igazán jó emlékű szövetkezeti forma biztosíthatja. Az 1950-es évek végén alapított baszkföldi Mondragón vállalatcsoport, amelynek Fagor márkájú hűtő- és mosógépeit a magyar vásárlók is ismerik, a legismertebb példa a szolidáris, a tagság, vagyis a termelő közösség véleményét a piaci döntések esetében is érvényesítő modellre. Ám kétségtelen, hogy az ilyen típusú gazdasági vállalkozások jelenleg zömmel a protestáns vállalkozói etikától kevésbé fertőzött Dél-Európára és Latin-Amerikára jellemzőek. 

Magyarországon még szerinte sem vonhatja ki magát mindenki a piacgazdaság farkastörvényei alól. Ezért a Cargonomia is tart fizetős kurzusukat, az alapítók is a piacról élnek, maga Lazányi egyetemi akciókutatási programokat folytat.   

Akciókutatók és a valóság alakítása

Az 1970-es években, a Római Klub 1972-es A növekedés határai címmel publikált jelentése nyomán szárba szökkent nemnövekedési mozgalom ideológusainak kedvelt kutatási formáját a szociálpszichológia egyik ősatyjaként számon tartott Kurt Lewin egy 1946-os tanulmánya indította útjára. Ennek alapvetése szerint a kutatásnak aktuális társadalmi problémákra kell megoldást nyújtania – a folyamatban a tervezés, az akció, a megfigyelés, a reflexió és az újratervezés ciklikusan követik egymást. Az akciókutatás (action research) önmeghatározása szerint összekapcsolja az elméletet és a gyakorlatot, így a kutatás többé nem pusztán a tudományos ismeretszerzést, de közvetlenül a társadalom érdekeit szolgálja úgy, hogy az érintettek bevonásával keres megoldást az aktuális problémákra. 

„Ez egy olyan tudományos módszertan, amelynek az a fő filozófiai elve, hogy akkor ismersz meg valamit, ha megpróbálod megváltoztatni” – fogalmazta meg korábban a Qubitnek Pataki György ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem döntéselmélet tanszékének docense. A metódus jellemzője, hogy mindig történik akció, azaz cselekvés, és mindegyik részvételi akciókutatás során közös alkotási folyamat zajlik a résztvevők bevonásával. 

Lazányi szerint a tudósoknak is ki kell lépniük a tudományos világból, és belépve a társadalmi közegbe, tudatosan kell alakítani a valóságot a többi résztvevővel együtt. A módszer lényege ugyanis, hogy közös tanulási folyamat zajlik, minden résztvevő behozza a saját tudását, és a közös munkának kézzelfogható eredménye van. Így jutunk vissza a ládás biozöldség-elosztással és közteherbringa-hálózattal fémjelzett alternatív valósághoz.  

Kapcsolódó cikkeink: