Ami a költségeket illeti, a lovaspóló tényleg a királyok sportja
Német, lengyel, szlovák, osztrák és magyar játékosok csaptak össze a múlt hét végén a Nemzeti Lovardában megrendezett Budapest Arena Polo Masters fedett pályás nemzetközi lovaspóló tornán. A háromnapos verseny, amit végül egy lengyel-magyar vegyescsapat nyert, a luxusautókkal felvonuló lezseren elegáns közönségből ítélve bármely golfversennyel vagy jachtregattával felvehette volna a versenyt.
A golf eleganciáját és a jégkorong keménységét a lovaglással ötvöző, az angolszász kultúrkörben a királyok sportjának nevezett lovaspóló nemzetközi presztízsére máig érvényes Sir Winston Churchill szólása, miszerint a játékosok eredményességét mutató hendikepszám olyan világútlevél, amely belépőt jelent a világ legfelsőbb köreibe.
A Magyarországon az ezredforduló éveiben újraélesztett lovaspólót világszerte százezrek űzik, bár a nemzetközi szövetség, a Federation of International Polo (FIP) csupán 24 ezer igazolt versenyzőt és 1158 klubot tart számon, amelyek több mint fele Argentínában, az USA-ban, illetve az Egyesült Királyságban működik. A viszonylag csekély létszám nem véletlen, a lovaspóló ugyanis még az egyébként is a tehetősebb rétegek által művelt más lovas szakágak között is költségesnek számít.
Tízszer 10 ezer euró
Már a lovak beszerzése sem olcsó mulatság. Ugyan már 10 ezer euró (jelenlegi árfolyamon 3,3 millió forint) alatt is kapható belovagolt, magasan képzett sporttárs, de az állatvédelmet, illetve az állatok terhelhetőségét a kezdetektől szem előtt tartó szabályok miatt egy ló nem elég a pólóhoz.
Az ókori Perzsiából származó, Pakisztántól Kínáig több mint kétezer éve űzött hadijátékból, ami békeidőben a lovakat és a harcosokat is edzésben tartja, a brit gyarmatosítók kreáltak európai sportot az 1800-as évek közepére. A póló azonban nem terjedt el annyira, mint a golf vagy a tenisz, elsősorban azért, mert a csapatok lóval való ellátása sosem volt olcsó mulatság. Még akkor sem, ha a brit szabályalkotók – szemben az ősi változattal, amikor több tucatnyi lovasból álló rajok csaptak össze – 4-4 főben (fedett lovardákban rendezett meccseknél 3-3 lovasban) rögzítették a csapatok létszámát. A négy, egyenként 6,5 perces (chukka vagy chukker nevű) játékrészből álló mérkőzésekhez fejenként legalább kettő, de inkább négy, vagyis összesen egy kisebb ménesre való lóra van szükség.
„A profik 10-12 saját lovat visznek egy komolyabb tornára, mert minden új játékrészben friss hátasra van szükségük, de otthon még ugyanennyi tartalék lovuk van edzésben” – mondja Szegedi Gábor, a budapesti torna egyik szervezője, a Budakeszin közel 15 éve működő La Ballena klub alapítója.
Pólópónik és patronok
A póló speciális lovakat igényel. A szűk fordulókat, az ütközésekkel tarkított vágtákat nem minden fajta bírja; leginkább a kisméretű, acélos lábú, gyors és kitartó lovak alkalmasak a pólózásra. Eleinte az ilyen tulajdonságokkal bíró berber és arab telivéreket, pakisztáni és indiai hegyi pónikat állították hadrendbe. Angliában a galoppversenyekre kitenyésztett apróbb angol telivéreket, Amerikában pedig a robbanékony cowboy-hátasként ismert quarter fajtát, és e kettő keresztezéseit vetették be a pólóhoz.
Az 1900-as évek első harmadától viszont már Dél-Amerikában születnek a világ legjobb pólós lovai. Uruguay, Brazília, de mindenekelőtt Argentína földbirtokosai a középkori konkvisztádorok lovainak visszavadult utódaiból hozták létre a criollo fajtát, az angol telivérekkel keverve kitenyésztett argentin pólópónit.
A sportág művelői Argentínában, illetve az argentin tenyésztők Egyesült Államokban, illetve Európában működő kereskedelmi istállóiból szerzik be maguknak a lovakat. Az állatonként 6-8-10 ezer eurós beszerzési ár azonban csak a kezdet. A tartási és takarmányozási költségek a még olcsóbbnak számító Magyarországon is elérik az évi 1 millió forintot egyedenként, a versenyekre való szállítással, az állatorvosi és patkolási díjakkal pedig akár háromszor-négyszer ennyibe is kerülhetnek a lovak évente.
A lovaspóló szabályai, amik az etikettet is előírják, megkövetelik, hogy a csapatok a lovak szakszerű bemelegítését és tréningjét is elvégző, ha kell, játékosként is bevethető, a játékosokhoz hasonló teljes ellátásban részesítendő lovászokat, groom-okat alkalmazzanak. Egy groom két lóért felelős, vagyis nagyobb létszám esetén a segéderők létszáma meghaladhatja a fél tucatot.
A szabálykönyv előírja azt is, hogy bár profik leigazolhatóak bármely csapatba, a lovakat tulajdonló és a csapatot finanszírozó, pólós nyelven patronnak nevezett szponzornak is pályára kell lépnie, ezzel is eleget téve az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elvének. Szegedi szerint a magasan képzett lovak kisegítik a gyöngébb lovastudású patronokat. A közönség nem is tőlük, hanem a fáslikkal és ínvédőkkel védett lábú lovaikon száguldozó, speciális védőszerelésbe öltözött, a labdát könnyű fából készült kalapácsszerű ütőikkel terelő pólósoktól várja a gólokat. A legteljesebb egyenjogúság jegyében, mert mondanunk sem kell, a póló ugyanúgy koedukált sportág, mint az összes többi – olimpiai és nem olimpiai – lovas szakág.
Dollármilliárdos üzletág
A nemzetközi sportági szövetségek statisztikáit összegző amerikai Equine Business Association elemzése szerint az évi 300 milliárd dolláros piacot jelentő globális üzletágból több milliárdos részt hasít ki a póló, amelynek Mekkája Argentína, ahol az edzőtáboroztatás, a lovak és a szaktudás exportja jelentős bevételeket generál. A nyugat-európai és észak-amerikai csapatokban argentin légiósok szórják a gólokat, és a trénerek, belovagló szakemberek zöme is a pampák gauchóinak örököse. A latin-amerikai országokban a gazdagok kiváltsága a póló, de a társadalom szegény rétegeiből ezreknek sikerült kitörniük, és igazolt játékosként bekerülniük az elit ligákba.
A brit The Polo Magazine szerint a hobbipólósok száma világszerte növekszik. A klubok zöme ugyanis angol mintára, belovagolt bérlovakat is tart, amelyekkel némi előképzés után szinte bárki benevezhet passzolgatós ütögetésre. Ez a szolgáltatás hozzávetőleg ugyanannyiba – Magyarországon óránként 8-15 ezer forintba – kerül, mint a hagyományos tereplovaglás. „Aki hetente három-négy alkalmat rááldoz, egy szezon alatt eljuthat arra a szintre, hogy élvezze a játékot” – állítja Szegedi, aki Budakeszin maga is oktatja az alapokat. Magyarországon azonban még így sem haladja meg a százat a pólót bármilyen szinten is művelők száma. Elsősorban azért, mert a többi lovassporttal ellentétben a szakág a második világháború után megszűnt. Pedig az 1936-os berlini olimpián a 36 klub versenyzőinek legjavát felvonultató magyar válogatott még negyedik, az 1939-es Európa-bajnokságon pedig első helyezést ért el.
Lovas témákkal korábban az alábbi cikkeinkben foglalkoztunk: