A koalák egyelőre nem pusztulnak ki, de tény, hogy bajban vannak
A koalák funkcionális kihaltak, 80 ezernél is kevesebb erszényes növényevő él már csak Ausztráliában, ez mindössze 1 százaléka az 1890 és 1927 között Londonba szállított 8 millió egyednek – sokkolta olvasóit az Ausztrál Koala Alapítvány május 10-én kiadott sajtóközleménye, amely a választási kampány végén a miniszterelnökjelöltek figyelmét volt hivatott felkelteni az őshonos állatfaj védelmére.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a koalák (Phascolarctos cinereus) végső pusztulása azonban még nem következett el, bár a túlságosan is jól sikerült PR-riogatást helyére tevő NewScientist szerint a faj vadon élő populációja kétségtelenül bajban van.
Kis kihaláshatározó
Az ENSZ Ökoszisztéma-szolgáltatási Kormányközi Tudományos Testületének (IPBES) május 6-án közzétett jelentésében szereplő meghatározás szerint egy faj akkor tekinthető funkcionálisan kihaltnak, ha már csak maroknyi egyede él, amelyek szaporodása a populáció egészségi állapota, ivararánya, életkora, az élőhely területi mérete, illetve az egyedi életterek elzártsága miatt nem lehetséges, és a faj már nem tudja ellátni az ökosztisztémában korábban betöltött szerepét. Ilyenkor a kihalás szélére került faj helyét más, konkurens taxonhoz tartozó csoportok veszik át, így a végveszélybe került fajnak már akkor sem lenne esélye újra elfoglalnia pozícióját, ha egyedszáma egészséges növekedésnek indulna.
A definíciót bonyolítja, hogy az ökológia tudományága kihalásnak nevezi a lokális kihalást is, vagyis azt, amikor egy faj megszűnik létezni a vizsgált területen, de máshol még élnek egyedei.
A ki nem halt fajokat a szakterminológia szerint meglévő fajoknak nevezik a biológusok és ökológusok is. A kihalás felé haladó fajokat veszélyeztetettségi szintjük szerint csökkenő sorrendben kihalófélben és végveszélyben lévőnek, sebezhetőnek, illetve mérsékelten veszélyeztetettnek nevezik.
Koalademográfia és klímakockázat
Kétségtelen, hogy több ausztráliai térségben is a sebezhető kategóriába kerültek a egyes populációk, ám az egyedszám nem csökkent 300 ezer alá az elmúlt években sem – derül ki a Nature-ben publikált nemzeti koalaszámlálásból.
Bár kétségtelen, hogy az ökológusok és zoológusok szerint Ausztráliában a 19. században még 10 milliós lehetett a koalanépesség, a lecsökkent egyedszám és az egymástól elszigetelt élőhelyek sem feltétlenül jelentik azt, hogy a veszélyeztetettség közelébe kerülhet a faj. Egy évtizeddel ezelőtt nyert bizonyítást ugyanis, hogy az izoláltabb csoportokban kialakult egyfajta vérfrissítésre való törekvés. Egy 2008-as kutatás azt bizonyította ugyanis, hogy az erszényes növényevők a szomszédos területek koalacsoportjainak tagjai közül választanak párt maguknak, így elejét véve a beltenyésztésként is ismert, a genetikai sokféleséget csökkentő jelenségnek.
Ami viszont egyértelműen veszélyezteti Ausztráliában a vadon élő koalákat, az a globális klímaváltozás és a forró napok szaporodó száma. A NewScientist által megkérdezett ausztrál koalakutatók szerint a szélsőségesen tartós aszályok az eukaliptuszligeteket is rendkívüli módon károsítják, de, mint kiderült, a 36 Celsius-fok fölötti tartós, hetekig nem csökkenő melegben a koalák is hősokkot kapnak, legyengülnek és elpusztulnak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: