A hollók nemcsak szuperintelligensek, de szuperempatikusak is
Hollók segítségével bizonyították osztrák kutatók, hogy az érzelmi ragályként ismert jelenség az információátvitel fontos eszköze lehet a csoportokban élő fajoknál, beleértve az embereket is. Az empátia, vagyis a beleérző képesség hátterében régóta feltételeznek a szociális tanulási folyamaton felül evolúciós tényezőket is. Az érzelmi ragály, vagyis a mások hangulatának átvétele nemcsak az emberekre jellemző, állatközösségekben azonban viszonylag kevéssé vizsgált jelenség.
A Bécsi Egyetem kutatói Jessie Adriaense kognitív pszichológus vezetésével most kísérletekkel bizonyították, hogy a hollóknak meglehetősen kifinomultak a képességeik egymásra hangolódás terén.
Az érzelmi ragály evolúciós haszna vitán felül áll: az egymás viselkedését és hangulatát intenzíven monitorozó egyedek például gyorsabban találnak táplálékot és hatékonyabban kerülik el a veszélyforrásokat – magyarázták a kutatók. A hollókísérletből az is kiderült, hogy a negatív érzelmek, a düh, a csalódottság és a szomorúság erőteljesebben hatnak, mint az elégedettség és a vidámság. Mindez pedig a jelek szerint nemcsak az emberekre, hanem a hollókra is igaz.
Madarat kedvéről?
A kísérlet első fázisában a kognitív biológusokból álló kutatócsoport három hónapra összezárt nyolc – három nőstény és öt hím – hollót. A kényszerű együttélés után három napig arra tanítgatták őket, hogy megtanuljanak megkülönböztetni két fadobozt, amelyek egyikébe sajtot rejtettek, a másikban meg nem volt semmi. Miután ez is megvolt, bevetettek egy, a hollók számára mindaddig ismeretlen harmadik dobozt is. Először megfigyelték, melyik madár hogyan reagál az ismeretlen dobozra: voltak, akik bizakodóan csipkedni, taszigálni kezdték azt, míg olyanok is akadtak, akik frusztráltan rugdosni kezdték a rejtélyes tárgyat.
Ezután párokat alkottak a hollókból. A párok egyike ételt kapott, méghozzá vagy répát, amit a hollók egyébként nem nagyon szeretnek, vagy húst, amit viszont annál inkább. Az ételt a kutatók úgy tálalták, hogy a párok másik tagja az ételt nem, csak a másik hollót láthatta. Ezután következett az akció.
A hollók empatikus készségét vizsgálni hivatott tesztek egyikében például a kutatók elvették az egyik ételt: vagy a húst, vagy a répát. Amikor a kutyatápot hagyták a tálkájában, a párok étellel kínált tagja értelemszerűen vidámabb volt, érdeklődéssel nézegette a tálkát. Ellenkező esetben viszont érdektelenséggel, hangos rikácsolással és a tálka felrúgásával reagáltak. Miután ezt a partnereik végignézték, utóbbiakat egy másik ketrecbe vitték és lerakták eléjük a korábban már bemutatott harmadik dobozt, amelyről a madarak nem tudhatták, mit rejt.
Azok a hollók, amelyek dühös, rúgkapáló társaik reakcióit látták, lényegesen kevésbé érdeklődtek a harmadik doboz iránt, mint a kísérletsorozat legelső fázisában, amikor még csak a dobozokat mutatták meg nekik. Azok a hollók viszont, akiknek a partnere örömtáncot lejtett a kísérletsorozat második fázisában, mit sem változtattak az ismeretlen doboz iránti korábbi kíváncsiságukon. A kutatók ebből nemcsak azt a következtetést szűrték le, hogy a hollók is átragasztják egymásra az érzelmeiket, hanem azt is, hogy a rosszkedv ragadósabb.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: