Úgy hírlik, hogy ahol a zuzmó megél, ott jó a levegő – ez persze csak részben és csak néhány fajra igaz, mindenesetre arra a kékes színű valamire, amire először 2016-ban figyeltek fel Madeira partvidékén, biztos nem, a sziklákon megjelenő kék foltok ugyanis műanyagból vannak, és a környezetszennyezés új fajtájára hívják fel a figyelmet. 

Ignacio Gestoso, a MARE tengeri kutatóintézet (Marine and Environmental Research Center) tengerbiológusa először azt hitte, hogy egyszeri jelenségről van szó, a kékes színű szennyeződés úgy nézett ki, mintha valaki egy rágógumit tapasztott volna a hullámtörőkre, de az azóta eltelt években újabb és újabb leletekkel gazdagodtak. A jó hír, hogy a „plasticrust” névre keresztelt jelenség már több színben is elérhető, a rossz az, hogy még mindig műanyag. 

Nagyobb a baj, mint hitték

A kutatók arra lettek figyelmesek, hogy mindössze néhány év leforgása alatt a szennyeződés a partvonal szikláinak tíz százalékát is lefedte, a vegyelemzés pedig kiderítette, hogy a plasticrust anyaga polietilén, egy olyan műanyagfajta, amelyet legfőképpen egyszer használatos csomagolóanyagként használnak. 

A tengerben hánykolódó szemét a hullámokkal folyamatosan a partnak ütközik, így lassan, de biztosan felkenődik a sziklákra, és bevonatot képez rajtuk – ezzel pedig egy újfajta technofosszíliát hagy a jövőre. Miután a műanyag igen lassan bomlik le, az irdatlan mennyiségű csirkecsonton kívül bőven van mit hagynunk az utókorra, de ez az újfajta szennyezés az örökségen kívül is aggasztó, ugyanis a plasticrust azokon a helyeken telepszik meg, ahol egyébként algák, zuzmók és kagylók élnének.

Gestoso szerint a műanyagszennyezés ezen új formája a táplálékláncra is veszélyes lehet: azt még nem vizsgálták, hogy a madeirai csigák mennyi műanyagot fogyasztanak, amikor a tengerparti köveken csúszkálnak, de ez is egy újabb módja lehet annak, ahogy a műanyag lassan mindenhol megjelenik a bébifókák gyomrától kezdve az ivóvízig – egyúttal egy új kihívást jelent a kutatóknak az, hogy megfejtsék, pontosan hogyan keletkezik a műanyagbevonat, és Madeirán kívül mekkora veszélyt jelenthet az élővilágra. 

A MARE tanulmánya szerint a műanyagszennyezés jelenleg a környezetvédelem egyik legsúlyosabb problémája, a tenger élővilága pedig különösen nagy veszélyben forog, legyen szó akár mikroműanyagokról, akár nagyobb darabokról. Az újfajta szennyezés valószínűleg a korallzátonyokat is fenyegeti, de persze a halaknak sem tesz jót, és annak sem, aki végül megeszi őket. A jelenlegi becslések szerint a tengeri madárfajok 60, a teknősök 100 százalékában található műanyag, ezek az állatok ugyanis élelemnek hiszik a tengerben lebegő műanyagdarabokat, a mostani vizsgálatok szerint pedig a csigák is hasonlóképpen járnak a köveken megtapadt műanyaggal. 

Nem ez az első olyan anyag, amit az antropocén memento morijaként hagyhatunk hátra: hat évvel ezelőtt a kutatók a hawaii tábortüzek maradékaként kőzetbe olvadt műanyagot találtak, igaz, ahhoz tüzet is kellett raknia valakinek, a műzuzmó létrejöttéhez viszont elég a hullámverés is.