Még a fejlett országokban is egészségesebbek, tovább élnek és az egészségi állapotukhoz képest több egészségügyi ellátást kapnak azok, akik többet keresnek. Magyarországon is fennáll ez a kapcsolat, sőt a magasabb keresetűek nemcsak hogy egészségesebbek, de több egészségügyi ellátást is vesznek igénybe a társadalombiztosítási rendszerben. Ugyanakkor egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy miért létezik ez az egyenlőtlenség olyan országokban, ahol egyébként mindenki számára ingyenes és szabadon hozzáférhető az egészségügyi ellátás.

Egy februárban megjelent műhelytanulmányban (a szerzők által írt közérthető, angol nyelvű összefoglaló itt) azt vizsgálja három kutató svéd adatok alapján, hogy mekkora szerepe lehet ebben az egyenlőtlenségben az egészségügyi szakértelemhez való családon belüli hozzáférésnek. A Stanford egyetem három kutatója, Yiqun Chen, Petra Persson és Maria Polyakova tanulmányukban olyan egyébként hasonló családokat hasonlítanak össze, amikben van orvos és amikben nincsen. (Az előző közgázhíradó is Persson tanulmányáról szólt.)

A szegény svédek korán halnak

A három kutató első megállapítása, hogy még egy olyan gazdag és legendásan egyenlő országban is, mint Svédország, nagy különbségek vannak a magasabb és alacsonyabb keresetű emberek között egészségi állapot és halandóság szempontjából. Az 55 éves kort megérő emberek közül a jövedelemeloszlás alján lévők 60 százaléka éri meg a 80 éves kort, míg a jövedelemeloszlás tetején ez a szám 75 százalék. De nem csak fiatalabban halnak meg a szegényebb svédek, de kevésbé egészségesek is. 

A kutatók négy gyakori egészségügyi probléma (szívroham, szívelégtelenség, tüdőrák, cukorbetegség) előfordulását hasonlítják össze keresetek szerint. A jövedelemeloszlás alján lévő svédek ötödénél fordul elő a négy közül legalább az egyik, a jövedelemeloszlás tetején viszont csak a tizedénél. De már fiatal korban vannak eltérések: a legszegényebb családokba születő svéd nők 10 százaléka kapja meg 20 éves koráig a HPV-védőoltást, a leggazdagabb családokba születőknél ez az arány 40 százalék. Sőt, már születés előtt megjelennek az eltérések: a legszegényebb svéd anyák 30 százaléka fogyaszt dohányterméket terhessége alatt, míg a leggazdagabb svéd anyáknak csak 5 százaléka. A kutatók emellett sok más mérőszámmal (asztmás gyerekek aránya, életkor a gyerek születésénél, veszélyeztetett terhességek, kórházi ellátás igénybevétele) is bemutatják, hogy Svédországban is erős a kapcsolat a szociális helyzet és az egészségi állapot között. 

Főnyeremény: orvos a családban

A cikk érdekesebb része viszont ezután jön. Az ugyanis egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy mi állhat ezeknek az összefüggéseknek a hátterében egy olyan fejlett, egyenlő és az egészségügyi ellátáshoz egyenlő hozzáférést biztosító országban, mint Svédország. Egy lehetséges feltevés, hogy a jómódú svédek a kapcsolataik miatt jobban hozzáférnek az egészségre vonatkozó tudáshoz. A kutatók ezen belül is egy nagyon konkrét tényezőt vizsgálnak meg, nevezetesen azt, hogy van-e hatása egy orvosnak saját tágabb családja egészségi állapotára. Tágabb család alatt a tanulmányban az orvos élettársát, szüleit, anyósát, apósát, gyerekeit, vejeit, menyeit, testvéreit, nagynénjeit és nagybátyjait, nagyszüleit és unokatestvéreit értik. (Ha ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy miként lehet adminisztratív adatokban ilyen részletességgel követni valakinek a rokonságát, akkor itt írtam a skandináv adatnirvánáról.) 

A szerzők először is bemutatják, hogy úgy általában igaz az, hogy az orvosok és ápolók rokonai egészségesebbek (a fent említett mérőszámok alapján) és tovább élnek, mint mások. Ez nyilván nem akkora szám, hiszen az orvosok családjai átlagosan nagy valószínűséggel  jobban képzettek és többet keresnek, mint mondjuk a villamosvezetők családjai. De ugyanez az összefüggés akkor is megmarad, amikor rengeteg mérhető változót figyelembe vesznek, beleértve például az egyének saját keresetét, képzettségét, lakhelyét. Vagyis például jelentősen tovább él valaki, aki a keresetek eloszlásának alsó ötödébe tartozik, ha van orvos a családjában, mint valaki, aki a keresetek eloszlásának alsó ötödébe tartozik, és nincs orvos a családjában. 

Amikor lottón dől el, hogy melyik családban lesz orvos

De ez azért még közgazdászoknak nem elég meggyőző, ezért a kutatók két további stratégiát is kitaláltak. Először azt használják ki, hogy Svédországban lényegében egy lottón dől el, hogy kit vesznek fel az orvosi egyetemre. Azokban az években, amikor túl sok jelentkezőnek voltak a lehető legjobb jegyei, véletlenszerűen választották ki, hogy kit vesznek fel az orvosi egyetemekre. Emiatt pedig véletlenszerű, hogy melyik családban lesz orvos és melyikben nem. Az orvosi egyetemekre véletlenszerűen felvett emberek családjában a következő években jelentősen javul egy sor egészségügyi mutató. Például 3 százalékponttal kevesebb a szívinfarktus, 5 százalékponttal kevesebb a szívelégtelenség és 27 százalékkal nagyobb eséllyel szedik azokat a gyógyszereket, amik megelőzhetik az infarktust. De a fiatalabb rokonok is jól járnak: például 20 százalékponttal nő azok aránya, akik a HPV-oltást kapnak, és a gyerekek ritkábban kerülnek kórházba.

Mivel ezzel a módszerrel, csak viszonylag rövid távon tudják vizsgálni a családon belül lévő orvos hatásait (mivel csak az utóbbi másfél évtizedben volt lottó az orvosi egyetemekre), a kutatók egy második stratégiát is bevetnek. Megnézik, hogy hogyan változik egy svéd egészségi állapota akkor, amikor a családjában megjelenik (végez az egyetemen) egy orvos, ahhoz képest, ha egy jogász végez a családban. Például 25 évvel azután, egy hogy egy családtagod elkezdi az orvosi egyetemet, 10 százalékkal kisebb eséllyel halsz meg, és csökken a szívinfarktus, szívelégtelenség, tüdőrák és a cukorbetegség esélye. A szerzők kiemelik, hogy ezek a hatások fokozatosan jelennek meg, ami azt jelentheti, hogy az orvos megjelenése miatt a családtagok viselkedése változik meg, és elkezdenek egészségesebben élni, ami csökkenti ezeknek a lassan kialakuló és alapvetően az életmódhoz kötődő betegségeknek az esélyét.  

A magyar olvasó számára nyilvánvaló kérdés, hogy arról van-e szó, hogy ha van orvos a családban, akkor nagyobb eséllyel vagy gyorsabban kap-e valaki jó minőségű egészségügyi ellátást. Ha ez lenne a háttérben, akkor összességében akár rosszul is járhat a társadalom, hiszen amit megkap egy svéd, akinek van orvos a családjában, azt egy másik svédtől vették el. A szerzők szerint viszont nem erről van szó: nem kapnak kiemelt ellátást az orvosok rokonai. Például nem jellemzőbb, hogy drága szívgyógyszereket kapnak, vagy hosszabb ideig maradhatnak kórházban egy szülés után. Ehelyett a kutatók amellett érvelnek, hogy ha megjeleni egy orvos a családban, javul az emberek életmódja, nagyobb hangsúlyt kap a megelőzés, beveszik az olcsó és hasznos gyógyszereket, oltatják magukat, és leteszik a cigarettát, amikor várandósok lesznek.

A szerzők úgy számolnak, hogy ha mindenki akkora hozzáférést kapna az egészségügyi szaktudáshoz, mint azok, akiknek a családjában megjelenik egy orvos, 18 százalékkal csökkenhetnének az egészségügyi egyenlőtlenségek szegények és gazdagok között.

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója, további cikkei a Qubiten itt olvashatók.