Az újdonsült szülők életében az egyik legboldogabb és legnehezebb időszak a gyerekük születése utáni néhány hét. A kisbabának folyamatos figyelem kell, miközben a szülők kialvatlanok, és az anya fizikailag és mentálisan is próbál rendbe jönni a megerőltető terhesség és szülés után. Sok helyen viszont az apának gyorsan vissza kell mennie dolgozni, és így még több feladat hárul az anyára. Logikusnak tűnik, hogy egy jól kitalált rendszerben az apák sokat tudnának segíteni az anyáknak, ha ők is otthon tudnának néha maradni, amikor szükség van rájuk. 

Egy új tanulmányban egy Svédországban bevezetett változást vizsgáltak meg kutatók: a gyerek születése utáni évben, amikor az anya még otthon van, 30 szabadon felhasználható szabadnapot kaptak az apák. A legfontosabb hatás, hogy jelentősen javult az anyák egészségi állapota: 6 hónappal a szülés után 26 százalékkal csökkent a szorongáscsökkentő gyógyszerek használata, 14 százalékkal a kórházi tartózkodások, illetve a szakorvosi látogatások száma, és 11 százalékkal az antibiotikum-használat.

A Stanford Egyetem két kutatója, Petra Persson és Maya Rossin-Slater egy 2012-ben bevezetett reformot vizsgált meg most megjelent műhelytanulmányában (angol nyelvű, közérthető összefoglaló itt). Svédország eleve elég rugalmasan áll a szülés utáni támogatásokhoz, és bátorítja az apákat, hogy ők is vegyenek részt a gyereknevelésben: minden gyerek születésénél összesen 16 hónap szabadságot oszthatnak el maguk között a szülők, de a teljes 16 hónapot csak akkor tudják felhasználni, ha mindkét szülő kivesz legalább 2 hónapot. Vagyis ha egy apa egyáltalán nem megy szabadságra, összességében elveszítenek a szülők 2 hónapot. Ennek ellenére azért Svédországban is igaz, hogy általában az anya maradt otthon, a medián anyuka nagyjából 14 hónapot, a medián apa pedig nagyjából 2 hónapot volt otthon. Viszont a gyerek születése körüli 10 napot kivéve a szülők 2012-ig nem lehettek ugyanakkor otthon. Ezen változtatott a 2012-es reform: ekkortól a gyerek születése utáni egy évben 30 napon át egyszerre lehettek otthon a szülők. Ráadásul ezeket a napokat az apák teljesen rugalmasan használhatták fel, kivehették egyszerre, de akár 30 részletben is. 

A kutatók azt vizsgálták meg, hogy azoknak az anyáknak az egészségi állapota, akik 2012-ben a reform utáni 30 napban szültek, mennyire tér el a reform előtti 30 napban szülő anyákéhoz képest – összehasonlitva ezt az eltérést ugyanezzel a két 30 napos periódussal a reform előtti három év adataival.

Ezt a módszert nevezzük a kögazdaságtanban különbségek különbsége módszernek: először megnézzük, hogy mennyi a különbség 2012-ben (a reform évében) a reform utáni hónapban a reform előtti hónaphoz képest, és utána ebből a különbségből kivonjuk az előző évben ugyanebben az időszakban meglévő különbséget. Miért hasznos ez? Mivel a reformot 2012. január 1-jén vezették be, ha csak egyszerűen összehasonlítanánk a 2011. decemberében és 2012. januárjában szülő anyákat, akkor a köztük lévő különbségből valamennyit az magyarázna, hogy egy kicsit más decemberben és januárban szülni (mondjuk a karácsonyi ünnepek miatt). Ha viszont feltételezzük, hogy a december és január közötti különbség ugyanannyi volt 2010. december és 2011. január között, mint 2011. december és 2012. január között lett volna, ha nem vezetik be 2012. januárban a reformot, akkor a 2010. december és 2011. január közötti különbséget kivonva a 2011. december és 2012. januári különbségből, megkapjuk a reform hatását. 

Az első eredmény, hogy a reform hatására 3,9 százalékponttal (50 százalékkal) több apa maradt valamennyit otthon az addigi 10 napos alapszabadságon túl a szülés utáni első két hónapban és 5,9 százalékponttal (24 százalékkal) több apa a szülés utáni első fél évben. Már itt látszik egy érdekesség: nem arról van szó, hogy nagyon sokat maradtak otthon, átlagosan csak egy-két nappal többet, hanem arról, hogy jelentősen nőtt azoknak a száma, akik egyáltalán otthon maradtak valamennyit az alapszabadságon túl. 

A második eredmény, hogy ez az apáknak biztosított rugalmasság jelentősen javította az anyák egészségi állapotát. 1,5 százalékponttal (14 százalékkal) csökkent annak az esélye, hogy egy anya kórházi vagy szakorvosi ellátást vegyen igénybe, 1,9 százalékponttal (11 százalékkal) annak az esélye, hogy a szülés utáni fél évben antibiotikumot írjanak fel neki, és 0,3 százalékponttal (26 százalékkal) annak az esélye, hogy szorongáscsökkentő gyógyszert használjon.

A kutatók szerint eredményeik alapján még egyértelműbb, hogy milyen terhet viselnek az anyák a szülés után, de az is, hogy viszonylag egyszerű és olcsó közpolitkákkal ez a teher jelentősen mérsékelhető.

A szerző a Harvard Egyetem PhD-hallgatója, további cikkei a Qubiten itt olvashatók.    

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: