Meg lehet menteni a Föld óceánjait egy 20 dolláros műanyag karkötővel?
Mióta a műanyagszennyezés kérdése túlnőtte a környezetvédő csoportok blogjainak kereteit, és a mainstream médiában is egyre többször lehet találkozni szemétbe fulladt bálnák képeivel, az óceánok szennyezettsége ellen küzdő újhullámos szervezetek támogatásának ötlete is egyre szélesebb réteget mozgat meg. Közülük talán kettő kapta el legjobban a hype-ot: a facebookos születésnapi adománygyűjtésekből is ismerős The Ocean Cleanup és a Youtube-on is vehemensen hirdető 4ocean, amelynek reklámjai szinte mindenkivel szembejönnek, aki egy Youtube-videóra kattint.
A kettő között az a különbség, hogy ha tévében kellene hirdetniük magukat, akkor az Ocean Cleanup a társadalmi célú hirdetések között kapna helyet, a 4oceannek viszont reklámidőt kellene vásárolnia. Ugyanis amíg az előbbi egy adományokból és szponzorációkból működő nonprofit szervezet, az utóbbi magáncég, ami saját márkázott termékeit árulja, és csak úgy bónuszként ajánlja fel, hogy a vásárlásért cserébe valamennyi műanyagszemetet kihalásztat az óceánból, nyugati szemmel nézve nevetséges áron dolgoztatott, fejlődő országbeli munkásokkal.
Az alig 25 éves holland csodagyerek projektjével, az alapítvány éves beszámolóit rendszeresen közzétevő, az óceántisztító technológiáiról is részletesen értekező Ocean Cleanuppal most nem foglalkozunk bővebben, hiszen a működése, a nem annyira működése és az újraműködése a nyilvánosság előtt zajlik. A 4ocean története viszont valami egészen más.
Hé, haver, mit keres a szemét a vízben?
A kft. formában működő 4oceant két fiatal floridai férfi, Andrew Cooper és Alex Schulze alapította 2017-ben, miután – a cég hivatalos oldala szerint – Balin, egy szörftúra alatt szembesültek azzal, hogy milyen sok műanyagszemetet kell kerülgetniük a vízben. Amikor kitalálták, hogy a helyi halászok akár a műanyagot is kimerhetnék az óceánból, de a tengeri élelmiszerek iránti kereslet miatt erre nincs idejük, megalkották a kikezdhetetlen üzleti modellt: újrahasznosított műanyagból készült karkötőket árulnak majd az interneten, a bevétel egy részéből pedig a helyi közösség tagjainak fizetnek azért, hogy megtisztítsák az óceánt a műanyagszeméttől.
A 4ocean lényege tehát az, hogy az oldalukon 20 dollárért lehet ilyen karkötőket rendelni, és minden egyes eladott darab után vállalják, hogy egy font, vagyis közel fél kilogramm műanyagszemetet kihalász(tat)nak az óceánból.
Mivel a környezetvédelmi szervezetek általában nonprofitok szoktak lenni, az emberek hajlamosak automatikusan azt gondolni, hogy a 4ocean is az, de az alapítók büszkén vállalják, hogy egy profitot termelő cégen keresztül igyekeznek megváltoztatni a világot:
„Fogyasztói társadalomban élünk, és minden vásárlás egy szavazatnak számít, amit a nagy cégek számlálnak. Ha megtanítjuk az embereket arra, hogyan használják a dollárjaikat arra, hogy olyan cégre szavazzanak, amelyek jó célokért küzdenek, előbb-utóbb hallgatni fognak rá, és például az óceánból származó műanyagot használnak majd fel a termékeikhez. Vagy a Coca-Cola azt mondja majd, hogy minden kóla áráért kihalászunk egy flakont az óceánból. Érted mire gondolok? A nagy cégek azért nem teszik ezt már most, mert nem irányul rá elég figyelem. Ha mi elég figyelmet irányítunk rá, idővel mások is el fogják kezdeni”
– mondta Cooper a Surfer.com erre irányuló kérdésére.
És hogy mit kapsz a 20 dollárodért? Elsősorban egy adag jóérzést, hogy ma is tettél valamit a bolygóért, hiszen az ígéretek szerint miattad halásztak ki fél kiló műanyagot az óceánból, bravó! Másodsorban azért megkapod a választott színű karkötődet is – sőt, ha például az alább látható, cetcápa-inspirált karkötőt választod, akkor a hivatalos oldal szerint „te is segíthetsz felhívni a figyelmet a veszélyeztetett cetcápák helyzetére, és azokra a lépésekre, amelyek szükségesek a megmentésükhöz.” Hogy ezek mik, azt nem részletezik.
A karkötő természetesen száz százalékban a begyűjtött műanyag- és üvegszemét újrahasznosításából készült (az apró, márkaismertség szempontjából fontos rozsdamentes acél 4ocean-logót kivéve), méghozzá ott helyben, Balin, az indonéz sziget olcsó munkaerőjének köszönhetően. Nyugalom, a kiegészítő uniszex és vízálló, ráadásul szinte mindegy, mekkora csuklód van, hiszen 5 centimétertől egészen 13-ig állítható az átmérője!
Röpködnek a milliók
Két és fél év alatt a floridai telephely mellett két központot alakítottak ki: egyet az indonéziai Bali szigetén, a másikat Haitin, és már 200 főt alkalmaz a cég, köztük a telephelyek műveleti igazgatóit, hajókapitányokat és a halászatból átcsábított, immár főállású műanyaghalászokat. A hivatalos oldal szerint így már több mint 5 millió font, vagyis közel 2,5 millió kilogrammnyi szeméttől tisztították meg az óceánt. Az alkalmazottak munkáját sokkal nagyobb számban ingyen dolgozó önkéntesek is segítik, cserébe állítólag az általuk kihalászott műanyagot nem számítják bele a dicsőséggel hirdetett adatokba.
A céget az első eltakarított milliót követően kezdte felkapni a média, a siker azóta töretlen. Kezdetben a floridai helyi adók foglalkoztak velük, 2018 nyarától viszont már a legnagyobb tévékben (NBC, CBS, Fox News, CNBC) tűntek fel, idén pedig felkerültek a Forbes legsikeresebb 30 év alatti vállalkozóinak listájára, a Newsweek pedig 2019 legkreatívabb innovátorai közé választotta az alapító párost.
Szénné keresik magukat, de a piszkos munkát más végzi
Szép eredmények, szép számok ezek, csak egy gond van velük: mivel magáncégről van szó, sokkal kisebb a számonkérhetőség és az átláthatóság, mint egy nonprofit társaság esetében, a 4oceanös srácoknak pedig eszükben sincs nyilvánosságra hozni a pontos pénzügyi beszámolóikat. Vagyis semmi sem gátolja őket abban, hogy világmegmentő hősökként pózolva sokmilliós profitot termelve szénné keressék magukat, miközben a szegényebb régiók munkásai fillérekért elvégzik helyettük a piszkos munkát.
Mivel a marketingcsapat elég hatékony, a legkülönbözőbb oldalakon (Youtube, Reddit, Trustpilot) tűnnek fel hivatalos válaszok a 4ocean tevékenységét megkérdőjelező videóknál, posztoknál. Ebben mindig arra hivatkoznak, hogy magáncégként nem kötelezők nyilvánosságra hozni a pénzügyeiket, de a Better Business Bureau (BBB) nevű nemzetközi szabályozó szervezet A osztályzatot adott nekik – igaz, ez valójában csak annyit jelent, hogy nem verik át a vásárlóikat, vagyis a cég papírokkal bizonyítja a BBB-nek, hogy 20 dolláronként tényleg összeszedtek fél kiló szemetet.
Mi a fő profil: az óceántisztítás vagy a karkötőbiznisz?
A profin felépített kampány és a számtalan fórumon fellelhető magánbeszámolók alapján egyértelmű, hogy átverésről nincs szó, ennek ellenére érdemes megnézni, mire jutott a Danye Har nevű youtuber az „Átverés-e a 4ocean karkötője?” című videójában.
A vlogger szerint a legnagyobb kérdés az, hogy a karkötőnkénti 20 dollárból mennyi szükséges ténylegesen potom fél kilogramm szemét begyűjtéséhez. Mivel egy újrahasznosított műanyagból készült karkötő gyártási ára gyakorlatilag elhanyagolható, a kifejezetten szegény régiókban dolgoztatott munkások bére valószínűleg szintén nagyon alacsony, a bevétel túlnyomó részét a cégre kell, hogy fordítsák – ideértve az irodák, telephelyek bérlését, a felszereléseket és a menedzsment fizetését.
A videóra azóta kommentben reagált a cég, de ebből is csak annyi derül ki, hogy az alapítók fejenként a bevételek 0,7 százalékát teszik zsebre. Pontos pénzügyi adatok híján csak a legalapvetőbb matekot hívhatjuk segítségül: ha tényleg csak a karkötőkért cserébe összegyűjtött szemetet számítják be a hivatalos eredményeikbe, akkor a cikk írásakor 5 362 426 font műanyagnál álló számláló alapján két és fél év alatt 107 248 520 dollárt termelt a cég, aminek a 0,7 százaléka 750 739, vagyis
fejenként körülbelül évi 300 ezer dollárt keresnek az alapítók, ami 87 millió forintnak felel meg.
Azaz, ahogy írják: „a cég bevételének 98,6 százalékát az óceántisztító misszióra fordítjuk, beleértve a tisztító akciókat, a stábot (világszerte már egy több mint 300 fős csapatunk van), a figyelemfelhívó kampányokat, a jótékonysági szervezeteknek küldött adományokat, és az új óceántisztító technológiákat.” Nehéz megítélni, hogy ezekre tényleg szükséges-e ennyi pénz, főleg, hogy az eladott karkötőnként fél kiló műanyag aránytalanul kevésnek tűnik, miközben csak Bali körülbelül 300 ezer tonna műanyagszemetet termel évente.
Ezért is veti fel teljesen jogosan Danye Har, hogy igazából két lehetőség van a 4ocean üzleti modelljére:
- vagy tényleg az óceántisztítás a fő profil, és a karkötők eladása csak egy ügyes húzás arra, hogy ezt ösztönözzék;
- vagy valójában a karkötők eladása a fő profil, és az óceántisztítás ürügye az ügyes húzás arra, hogy vásárlásra ösztönözzenek.
Arról nem is beszélve, hogy egy szó sem esik arról a promókban, hova kerül majd az a sok millió újrahasznosított műanyagból készült karkötő, ha a tulajdonosai megunják, leselejtezik, elhagyják őket. Végül is a 4ocean is azt hirdeti, hogy ha nem teszünk semmit, előbb-utóbb minden az óceánban végzi.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
