Csodálatos hangfelvételen a utahi Castletown Tower szikla hangja

Az Egyesült Államok Utah államában magasodó, 120 méteres Castleton Tower szikla látszólag csendben és rezzenetlenül áll, az emberi kéz sem érzékeli a rezgését. De mint minden más nagy kőzetdarab, a Castleton Tower is zúg, pontosabban vibrál a földrengések, a tengerhullámzás, a közeli városok, elhúzó vonatok és a közúti közlekedés energiájától, sőt megszólaltathatja a szél és a légi járművek is.

A Utahi Egyetem geológusai néhány mászó segítségével arra vállalkoztak, hogy rögzítsék és az emberi fül számára hallható tartományba konvertálják a szikla rezgését. Augusztus 27-én publikált tanulmányában a Jeffrey R. Moore geológus vezette kutatócsoport meg is osztotta a szikla hangjáról szóló felvételt. Hogy hallhatóvá váljék a szikla üzenete, Moore csapata szeizmométerekkel szerelkezett fel, amelyek a föld legapróbb mozgásait is rögzítik, utána pedig annyira felerősítették és felgyorsították a háromórás felvételt, hogy elérje az emberi fül által hallható frekvenciatartományt.

Íme a szikla hangja:

Bár vannak benne apály- és dagályszerű mintázatok, viszonylag egyhangú zúgást lehet elsősorban hallani, ami mutatja, hogy a szikla folyamatosan vibrál, ahogy eléri az energia a földön keresztül – jellemezte a hangot Paul R. Geimer, a tanulmány egyik szerzője.

Moore és kollégái 2013 óta mérik a kőzetformák rezgéseit, bár ezelőtt jellemzően kisebb struktúrákat tanulmányoztak. Ahhoz, hogy egy ilyen nagyra nőtt sziklát tanulmányozni tudjanak, meg is kell mászni, hogy a tetején helyezhessék el a szeizmométert, ami a Castleton Tower esetében nem kis vállalkozás. 

Fotó: Flickr

Itt lépett a képbe Kathryn Vollinger és Natan Richman, akik szezonális sziklamászók, de hogy jó formában maradjanak, keresték a lehetőséget, hogy szezonon kívül is gyakorolhassanak. Ők maguk keresték meg Moore csapatát 2017 decemberében azzal az ajánlattal, hogy magasabb, nehezebben meghódítható sziklákat is megmásznának, hogy aztán szeizmométereket helyezzenek el rajtuk. A kutatók pedig ugrottak a lehetőségre.

A Castletont először 1961-ben mászták meg, és szerepel az ötven legjobb észak-amerikai mászást listázó klasszikus könyvben, nem csoda, hogy sok mászó feni rá a fogát. A sziklacsúcsot Vollingerék végül 2018 márciusában mászták meg, akkor helyezték el a szeizmométert a csúcson, de kellett egy referenciamérő is a szikla lábához.

Az így elkészült felvétel megerősítette a geológusokat előfeltevésükben, miszerint a Castleton Tower egyetlen összefüggő egységként viselkedik. Rendkívül alacsony frekvencián rezeg, valószínűleg hatalmas méretei miatt. 

Az eredmény egyben azt is sejteti, hogy a Castletont kevésbé rengetik meg az évek során felhalmozódott sérülések – nem úgy, mint azokat a struktúrákat, amelyek a geológusok vizsgálatai alapján kitettebbek az átvitt energiáknak. Ez azért fontos, mert az egész kutatás fő indítéka az volt, hogy a Castletonnak is otthont adó Arches Nemzeti Parkban látványosan összeomlottak sziklák, leszakadtak természetes boltívek. A geológusok tehát azon vannak, hogy felfedezzék a szikla- és kőomlások valamiféle előjelét, és a kőzetstruktúrák meghallgatása is egy mód rá, hogy megállapítsák, mennyire van jó állapotban egy szikla.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Magyar kutatók titkos élete: nappal tudós, este bűvész

Kevesen gondolnák, hogy a magyar tudományos élet prominens képviselői szabadidejüket bűvésztrükkök gyakorlásával és előadásával töltik. Összeegyeztethető a megtévesztésen alapuló varázslás a tényeket szentként tisztelő tudománnyal? Gáspár Merse Előd fizikus és bűvész négy elismert magyar kutatóval beszélgetett a nagy trükkről.