Amerikai kutatók: A kannabisz Tibetből származik, és már 28 millió éves

Jó ideje keresi már a választ a tudomány, honnan származik az újabban számos gyógyhatása miatt méltatott és egyre szélesebb körben legalizált kannabisz, és a tudományos munkákban általában Közép-Ázsiát jelölik meg. Egy ősi pollenleletekről szóló átfogó elemzés most arra jutott, hogy a különleges növény mintegy három kilométerrel a tengerszint fölött, a Tibeti-fennsíkon fejlődhetett ki. Érdekes egybeesés, hogy a marihuána most felfedezett bölcsője alig néhány száz kilométerre található attól a barlangtól, ahol a Homo sapiens rokonai, a gyeniszovai emberek egy csoportja telepedett meg.

Az emberek már a történelem előtti korokban használták a kannabiszt. Magja kiváló fehérje- és zsírsavforrás, rostjaiból fonal, abból pedig textil készíthető. A virágjaiban található kannabinidok tudatmódosító hatását pedig már 2700 ezelőtt mozgósították az elődök.

A kannabisz bölcsőjének meghatározásához John McPartland, a Vermonti Egyetem munkatársa és kollégái először is 155 tanulmányt néztek át, hogy meghatározzák azokat a régészeti lelőhelyeket és a földrajzi területeket, ahol kannabiszpollen-maradványokat találtak.

Idill a tibeti Csinghaj-tónálFotó: Li Shaopeng/XINHUA

A kannabisz pollenjét nem könnyű azonosítani, mert pontosan ugyanúgy néz ki, mint a kannabisszal rokon, sörízesítésre használt közönséges komló virágpora. (Nem csoda, hogy nemrég sikerült kannabiszolajat komlóból kinyerni.) McPartlandék azonban úgy gondolják, hogy lehetséges meghatározni a pollent kibocsátó növény mibenlétét, ha megvizsgálják, hogy az adott lelőhelyen milyen más virágpormaradványok fellelhetők. Mivel a kannabisz füves sztyeppéken él, virágpora általában sztyeppei növények, például az üröm pollenjével együtt fordul elő, míg a komló erdei környezetben terem, így ősi pollenjei gyakran fákról származó virágpor kíséretében bukkannak fel.

A növény 27,8 millió évvel ezelőtt fejlődhetett ki a kannabisz és a közönséges komló közös őséből; az eddigi legrégebbi kannabisz-pollenlelet 19,6 millió évvel ezelőtti. McPartlandék elemzői figyelme a leszármazás és a legidősebb lelet közötti időszakból származó pollenmaradványokra terjedt ki.

Amikor a szerzők és kollégái így közelítették meg a problémát, felfedezték, hogy a geológiai és régészeti feljegyzésekben a kannabiszpollen előfordulásai rendre Észak-Kínához és Oroszország déli részéhez kötődnek. A leletek megoszlásából az új tanulmányon dolgozó kutatók arra következtettek, hogy a kannabisz bölcsője a Tibeti-fennsíkon, egész pontosan a Csinghaj-tó környékén ringott, 3200 méteres tengerszint feletti magasságban. 

A Tibeti-fennsík hatással is lehetett a növény evolúciójára. A kannabisz a víztelen, sztyeppei környezetben éli igazán világát, és a fennsík – az indiai szubkontinens és az eurázsiai lemez ütközésekor bekövetkezett – kialakulása segített, hogy ezek a körülmények uralkodjanak a térségben. Tehát tulajdonképpen a lemeztektonikai aktivitásnak is köszönhetjük a kannabiszt – jegyezte meg McPartland.

Mit szívtak a gyeniszovaiak?

A Csinghaj-tó néhány száz kilométerre északkeletre található a Bajsija-karsztbarlangtól, amelyről most már tudni lehet, hogy 160 ezer évvel ezelőtt már biztosan a gyeniszovai emberek lakták. Ez persze nem jelenti szükségképpen azt, hogy a népcsoport kihasználta volna növény előnyeit.

A barlangi leletet vizsgáló kutatók egyike, Jean-Jacques Hublin a Max Planck Intézettől arra hívta fel a figyelmet, nem tudhatjuk pontosan, hogy 160 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszakbeli Földön túlélte-e a fennsík jelenleginél is keményebb viszonyait a kannabisz-ős. Az valószínűbbnek tűnik, hogy a gyeniszovai ember máshol hasznosította a növényt, a szibériai Gyeniszova-barlangban például kannabiszpolleneket is találtak az emberrokon maradványai mellett.

Robert Clarke, a Los Angeles-i Bioagronomics Group tanácsadó cégtől másféle korlátait látja a vermontiak megközelítésének: nevezetesen, hogy a fák sztyeppei környezetben is megélnek, például folyópartokon, tehát a kiindulásnál figyelembe kellett volna venni, hogy a különféle fafajok és a kannabisz ősi pollenjei együtt is fennmaradhattak. McPartlandék tanulmánya tehát érdekes, de nem szolgáltat megdönthetetlen bizonyítékot a kannabisz származási helyéről.

A tiszta kannabisz nyomában

A vermonti kutatók mindenesetre úgy gondolják, hogy a kannabisz évmilliókon át a közép-ázsiai sztyeppék növénye maradt, és csak hatmillió éve terjedt el Európában, a mai Távol-Keleten pedig 1,2 millió éve lett honos. Ahogy az ember, úgy a kannabisz is meghódította a Földet, a profi termesztők pedig máig keresik a természetben a legősibb növénytörzseket Szváziföldtől Indiáig, hogy újabb és újabb fajtákat nemesítsenek. Ők a strain hunterek, és az első közöttük a magát Kannabiszkirálynak nevező holland Arjan Roskam, aki 1992 óta csiszolja növénynemesítő készségeit, hogy cégbirodalma, a Green House Seed Company ne szűnjön meg prosperálni. A Vice öt éve el is kísérte az üzletembert, ahol három legendás tájfajtára vadásztak: a limon verdére, a columbia goldra és a punta rojára.

A filmben Roskam arról beszél, hogy ők tényleg behatolnak a bozótba, akár veszélyes vidékeken is, hogy megtalálják a legígéretesebb változatokat. A begyűjtött magokból aztán amszterdami laboratóriumukban kísérletezik ki az új marihuánafajtákat, hiszen a kannabisz egyik óriási előnye éppen a sokféleség. Ahogy a filmben Roskam társa, a 2017-ben fiatalon elhunyt Franco Loja fogalmaz: „ez egy növény, de valójában ezer növény”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: